Fezejet

 1 2 |     elkezdett zokogni.~– Hiszen – h – ma – h –, édes, kedves
 2 2 |      zokogni.~– Hiszen – h – ma – h –, édes, kedves apám –,
 3 2 |              édes, kedves apám –, h – hiszen ma – h – neve napja
 4 2 |           apám –, h – hiszen ma – h – neve napja van – h – én
 5 2 |         ma – h – neve napja van – h – én Istenem, csak meg akartam
 6 13|        hollétét; e körlevél K… és H* városok minden utcaszegletére
 7 13|      otthon, hanem hosszasb időre H*-ba rándulván, Dömsödi úr
 8 13|     tétovázás nélkül utána indult H*-ra.~Mikor elindult, nyúl
 9 14|          éjfél előtt egy órával a h*-si homokban; ott éppen
10 15|         ott sem… be kell érkeznem H*-ra még világossal; a napok
11 15|           lovak jó bőrben vannak; H* ide már nem lehet több
12 15|          az ördögség, hogy K…-től H*-ig nincs kikövezve az út,
13 15|          hogy aki jelenben K…-tól H*-ig akar jutni, azonfelül
14 15|        megengedni, hogy ő mai nap H*-ra jusson. Később az is
15 15| legistenesebb szándék az, mely őt H*-ra vezérli… Nos aztán…
16 15|           Dömsödi úr Zöldhalomtól H*-ig a fele utat hagyá vala
17 17|      hányták, két öl mély; most a h*-i pocsóta iszapja folyik
18 17|          Oly közel volt már ekkor H. városához, hogy a toronyőr
19 17|         szolgája lőtte el, s mi a h*-i árokba vetettük, azután