Fezejet

 1 5 |       miután ismét nyugalomban érzé magát, foglalatosságát a
 2 6 |   hajlék a hízelgőhöz.~Az ifjú érzé, mint remegnek gyöngéd tagjai
 3 8 |   gyógyulva – örökre.~A lyánka érzé, hogy egyedül van a világon;
 4 8 | szívében megtolult a fájdalom; érzé, hogy árva, és hogy senkie
 5 10|      tesz, nem halla szót, nem érzé, hogy ökle hová csapódik;
 6 10|        volt előtte, azután úgy érzé, mintha nem volna többé
 7 11|     kiértek, az ifjú reszketni érzé kezében a lyánka kezét.~–
 8 11|   csöndesedni kezdtek. Az ifjú érzé ellankadni a kedves kezecskét,
 9 11|      elaludt.~Az ifjú karjaiba érzé őt hanyatlani. Oh, hányszor
10 11|        fájdalmainál. Karjaiban érzé őt haldokolni.~Óh, ez a
11 15|   pisztolyait oldalzsebében, s érzé, hogy azok össze vannak
12 17| háztetőről, s hogy a szabadban érzé magát, elkezdett futni;
13 17|      agyából, semmi tagját sem érzé magáénak. Oly közel volt
14 18|      tábláit mind bezúzta, nem érzé, hogy az üvegdarabok kezét
15 19|    idejekorán el kell hagynia.~Érzé, hogy órája nemsokára ütni
16 21|       először meglátta őt, már érzé, hogy e leány lesz az, kiért
17 23|     szorongatá, összecsókolta.~Érzé, hogy azok is üresek; ki
18 23|   velem? – kérdé széttekintve. Érzé, hogy a legboldogabb helyen,
19 25|    nyakad!” S egyszersmind úgy érzé, mintha meztelen nyakát