Fezejet

 1 2 |        rendesen, elment mellette nagy csendesen anélkül, hogy csak annyit
 2 2 |               három szál deszkát szép csendesen kifeszített; az ekként támadt
 3 5 |               voltak arra, hogy magát csendesen viselje.~Így tépelődvén
 4 5 |   visszahelyezi. Ezt befejezvén, szép csendesen ismét kisétál, a rostélyt
 5 5 |              és didergett.~– Csakhogy csendesen alhassam! – vigasztalá magát,
 6 5 |           ismerni, tanácslom, viselje csendesen magát s üljön le, ha úgy
 7 8 |           ketyegése osztja percekre a csendesen folyó időt.~Az óra üt… Tizenegy
 8 8 |               kéri, ne ébressze fel a csendesen szunnyadót.~– Doch, doch,
 9 12|               nekitürkőzött.~– Csitt, csendesen – rimánkodék az ifjú összetett
10 12|               éledezni kezd, legyetek csendesen!~– Te pedig mindjárt haldokolni
11 14|             nem verekedik, hanem szép csendesen megül a padka szélén és
12 14|            jászolban feküdt, s nagyon csendesen viselte magát.~Dömsödi úr
13 15|              fog futni az alaknak, és csendesen viselte magát, olykor négykézláb
14 16|         csárda gyulladjon ki,~Melyben csendesen fogsz hálni.~Páros késed
15 17|        távolban látszék előtte némán, csendesen, bezárt kapuval.~Kis idő
16 21| kisebb-nagyobb üvegcseppek hullanának csendesen álló tó vízébe.~Az ablakfüggönyök
17 22|    kőrisbotját, s azt a nyíláson szép csendesen bedugta. A legnagyobb csend
18 22|               rejtve voltak.~Itt szép csendesen kiballagott a szárazra,
19 24|          bundát rakott ki a partra, s csendesen tovaevezett.~Gyakorta néma