Fezejet

 1 1 |        bámul a tűzbe. Nő és férj, apa és fiak nem ismerik egymást.
 2 2 |       szobámban, he? – rikolta az apa dühösen toporzékolva. –
 3 2 |          tompa, vallató hangon az apa, mialatt felemelt botjával
 4 2 |       megmutatta a következés.~Az apa nem szól erre semmit; ajkait
 5 4 |                                Az apa sírja~Három árva sírdogálva~
 6 5 |         fejére felvágta.~Ekkor az apa és fia futóskát kezdtek
 7 5 |           s magánkívül dühében az apa, s összeszorított öklökkel
 8 5 |       árulkodásával, mint így. Az apa rendkívüli dühbe jött; ha
 9 10|          gyárára betábláztatá. Az apa meghal, utána meghal az
10 17|       hóhéraidnak panaszkodol!~Az apa szívében fenekestül felfordult
11 17|         forintot adok – kiáltá az apa –, holnap mind kifizetem,
12 17|      kezeit mossa a vértől; de az apa vére fekete volt, nem akar
13 19| erszényeire, mellyel egy haldokló apa tekinti szépreményű gyermekeit,
14 21|        szól egyes szótagokat: a! …apa! s hozzá piciny ajkait oly
15 21|           módosan illesztgeti, az apa szíve megtelik az örömérzetek
16 21|     lezárja azokat s elalszik.~Az apa visszateszi őt bölcsőjébe,
17 21|         nem bosszúját, s midőn az apa terveit a fiúnak felfedezé,
18 22|         ügyesen, mint a vidra.~Az apa utána rohant, s gyötrelmes
19 23|          szobáiba a szerencsétlen apa remélve, hogy ott fogja