Fezejet

 1 3 |           mit mondott?~– Hallottam ám! Azt mondta, hogy adjon
 2 5 |      rongyos kalyibákat, de nem is ám a ronda, fényűzéstől csillogó
 3 5 |          és irányadás vala, de nem ám üres szenteskedés.~Sok volna
 4 7 |            aki áldója van! Ismerek ám én pedig egy legényt, kinek
 5 7 |            De még magamnak sincsen ám több egy nyakamnál – szólt
 6 12|                A Koplaló~Én vagyok ám az a kölök,~Ki a kocsmában
 7 12| odatolakodó baromarcok.~– Ühüm, ez ám az! – szólt ürgefejét a
 8 14|            elébb szét hagyta volna ám magát szedetni, minthogy
 9 14|    beszéltél az ifjú úrral?~– Igen ám; azt ígérte, hogy ha elvégeztük
10 17|       csakugyan mégsem jól mondtam ám, hát éppen a bográcsos húst
11 18|         felnyitottam. No, ott volt ám a pénz, tyhjúj!~– Megállj!
12 25|           bizony magam is ösmertem ám olyan embert, akit Jancsinak
13 25|         uracskám, bizony repültünk ám – felele orrát tapogatva
14 25|           elkiáltá magát:~– Megvan ám már, nagyuracskám!~– No
15 25|          hozd ide!~– Jaj, de nehéz ám!~– Mindegy, hozd ide, kell!~
16 25|      aligha repülünk mi!~– De alig ám!~– De nem is szaladunk ám!~–
17 25|          ám!~– De nem is szaladunk ám!~– De nem ám!~– Hanem pihenünk.~–
18 25|          is szaladunk ám!~– De nem ám!~– Hanem pihenünk.~– Pihenünk
19 25|         Hanem pihenünk.~– Pihenünk ám!~– Végy a hátadra, Jancsi!~–