Fezejet

  1 1 |             bizony meg, kivált neked, ki iránt oly nagy figyelemmel
  2 1 |        figyelemmel viseltetik; aztán, ki tudja!… Még eléggé fiatal …
  3 1 |        gyanútlan, mindenben hivő nőt, ki minden embert becsületes
  4 1 |              egy kapaszkodó suhancot, ki pimasz közönbösséggel akarta
  5 1 |             elutasított suhanc pedig, ki semmihez sem hasonlított
  6 1 |               az ajtón be nem lépett. Ki volt most szerencsésebb,
  7 1 |              most szerencsésebb, mint ki az ágy alá menekülhetett.
  8 1 |                   A bátor atléta lába ki volt ficamodva.~A bika nem
  9 1 |           élénk lángnyelvek lobbantak ki belőle, s egy ablakából
 10 1 |            rézsutos lángsudár lövellt ki, mindinkább hosszabbodva
 11 1 |               segíts!… – hallatszának ki az általános zajból. A nagy
 12 1 |         olykor egy zuhanás hallatszik ki a közhangviharból, kísérve
 13 1 |               torony lobogva gyulladt ki, a nép sírt, a vihar kacagott;
 14 2 |          Jónás, Márton úr mostohafia, ki családját Jutka asszonynál
 15 2 |            gyönyörű, vidám gyermeket, ki úgy jelent meg ott a sötét
 16 2 |               mosolygó gyermeknek is, ki senki más nem volt, mint
 17 2 |               tekintetét hozzá.~– Hát ki mondta neked, hogy énutánam
 18 2 |              interjekciókat szalaszta ki száján vagy hatot, minőket
 19 2 |      kiszellőzteté, s elégülten, mint ki tele van a legistennektetszőbb
 20 2 |             utána.~Márton úr majdhogy ki nem jött a flegmájából. –
 21 2 |               anyós találkozott vele, ki kezeit összecsapván csakugyan
 22 2 |               emberi hangon ordítva: „Ki cselekedte ezt?”~A konyhaajtóban
 23 2 |             egy hosszú teknő körül.~– Ki tette ezt? – rikácsolja
 24 2 |        magukban, merre szaladjanak.~– Ki cselekedte ezt? – kérdi
 25 2 |             ez elalél, s így voncolja ki magával az udvarra, s a
 26 2 |             kis idő múlva ölében hozá ki a félelemtől elalélt leánykát;
 27 2 |              késznek mutatkozott azt, ki helyébe jön, irgalmatlanul
 28 2 |                A kuvasz ráismer arra, ki őt a kerítésen át bosszantani
 29 3 |       öccsének, a furfangos Pistának, ki a Gáspár úr szavaiként,
 30 3 |      eljajdítá magát, mondván: „Hohó! Ki ne nyomja kend a lelkemet,
 31 3 |              évek óta hű gondviselőm! Ki el nem hagyál engem a legszűkebb
 32 3 |              mondják, hogy „szegény”; ki keresne téged a szegény
 33 3 |            sem hallgatunk, azért sem, ki akarunk menni, világot látni!”~
 34 3 |             szóla Pistához – számlálj ki magadnak belőle – s itt
 35 3 |               akadt a szó –, számlálj ki magadnak belőle négyszáz
 36 3 |               a helybeli egyházfival, ki azokat egyenesen az ördögtől
 37 4 |          Lilla; az ifjú Körmös Pista, ki őt a kegyeskedő üldözései
 38 4 |              sén! – kiabált a vadász, ki éppen nem volt más, mint
 39 4 |              kutyáihoz, hol Pistához, ki mindenhova tekintett, csak
 40 4 |               nép között nincs senki, ki téged szeretne; e nagy földön
 41 4 |             vala annak süllyedni. Te, ki a világon senkit bántani
 42 4 |             senkit bántani nem tudsz, ki csak tűrsz, szenvedsz, s
 43 4 |         atyjok van, az – Isten. Volt, ki téged is gyöngéden szeretett,
 44 4 |               is gyöngéden szeretett, ki azon nőt, kit te nem ismerél,
 45 4 |               irántadi gyöngédséggel; ki még halála óráján, utósó
 46 4 |    leheletével is a te nevedet mondta ki; s ki mennyéből leszáll,
 47 4 |               te nevedet mondta ki; s ki mennyéből leszáll, hogy
 48 4 |            lelkem legfájóbb részeibe. Ki legtöbbet üldözött: az mindig
 49 4 |              kicsalnom azon embertől, ki apám testvérének nevezi
 50 4 |           nélkül hagyta e sír füveit.~Ki tudja, hol s merre jártak
 51 4 |            neveztetett; egy úriember, ki rendesen zöld hentessipkában
 52 4 |             árvát bosszantá mindenki, ki csak hozzáfért; de e bosszantások
 53 4 |         visszatorlásaikat. A mostoha, ki szörnyen irtózott a csigabigáktól,
 54 4 |          aztán majd a nyavalya ütötte ki ijedtében. Az esküdt úr
 55 4 |             Mire a gyertyát behozták, ki volt serényebb, mint Lilla,
 56 5 |   fennhéjázási különcködést tüntetett ki az alsó falu még azáltal
 57 5 |       másiknak ajtaján, ablakán tódul ki a kéménytelen konyha füstje,
 58 5 |              a háta mögött állana az, ki bezárt ajtókon át jár szobáin
 59 5 |              kegyed minden vagyonának ki akar menni a könyökén, hogy
 60 5 |              vagy csak nyakát tekerje ki? Mindkét esetben közelebb
 61 5 |              azt édes fiához sújtani, ki azonban a hajítás elől idejekorán
 62 5 |            veszett kárba János úrnál, ki később több rendbeli szép
 63 5 |              máris oly messze kerülte ki minden emberséges ember,
 64 5 |              ördöge volt mindenkinek, ki körmei és denevérszárnyai
 65 5 |           kitanult gyomorhős, mint ő, ki a puddingok, fricassée-k,
 66 5 |     hivatalnokokat szidni, mocskolni: ki sem volt nagyobb izgató,
 67 5 |      ellenszenve volt mindenki ellen, ki nem magyarul beszélt, mert
 68 5 |           oldalán díszes erkély hajol ki körülrakva virágzó oleander-
 69 5 |              mocsárjaiból ragadtatott ki, a kényelmes csinos épületek
 70 5 |             elvekre építő férfi volt, ki nem mohó újításvággyal rohanta
 71 5 |              a következés.~Ő volt az, ki bár csekély körben, törvényeink
 72 5 |         falatját az éhezővel, lesz-e, ki majd, ha ő is becsületessége
 73 5 |                sopánkodik a népség, s ki köténnyel, ki ünge ujjával
 74 5 |               népség, s ki köténnyel, ki ünge ujjával törli szemét.~
 75 5 |         deresre; már talán ötvenet is ki tudnék állni.~S a közönség
 76 5 |     félreértessem, hosszabban fejezem ki magamat.~Ama korában díszeskedő
 77 5 |       leányasszonyoknak, nem pótolták ki azon helyet, mit az annyi
 78 5 |     felfogható, hogy mihelyt azon mód ki lesz találva, hogy ugyanazon
 79 5 |     kiapadhatlan égékeny levegő buzog ki, s mit csak egyszer kell
 80 5 |      legbájosabb hajlásokban ömlöttek ki ujjai alól; ama szívhez
 81 5 |              fölmagasztosulva ejtette ki kezéből hangszerét; ha Gábor
 82 5 |      tojásaiból apró automatokat költ ki.~– Ugyanezen mechanikus
 83 5 |           mint gyapjút hordoztak, hát ki fog nevetni vele.~– Világért
 84 5 |           kiadású almanachokat szedik ki belőle; a gép a kendert
 85 5 |               egy tudományos férfiút, ki a világ minden technikus
 86 5 |        szakajtá, ellenfelemnél szinte ki fog alunni. Amit apám ellen
 87 5 |           ezer mérő gabonát osztatott ki? Nem úgy fizette-e vissza
 88 5 |           hogy kemény csatákat állott ki, mutatják a csorbák és a
 89 5 |            viselteték mindenki iránt, ki vele hitkülönbségen élt.
 90 5 |              köszönhette e balesetet, ki igen fennhéjázó ember volt,
 91 5 |    szándékozom. A másik leány, Lilla, ki még tán szebb volt testvérénél,
 92 5 |        barátja, Bálnai Körmös István, ki akkor huszárkapitány és
 93 5 |               viselt. Ekkor fejlődött ki bizonyos titkos összeesküvés
 94 5 |            kellett lenni. Itt mutatta ki Dömsödi János fullánkját
 95 5 |                Körmös Gáspárra bízta, ki – közbevetőleg mondva igen
 96 5 |              apostolra, hogy leányát, ki sohasem volt még eddig senkinek
 97 5 |          azonban nem volt azon ember, ki minden jóvolta mellett is
 98 5 |           nagyon természetesen múltak ki a világból, noha orvosi
 99 5 |         Bálnai elsőszülöttje, István, ki mostanában az *-i kollégiumban
100 5 |            ezt bátyám, az öreg Rónai, ki ott helyben pusztabíró,
101 5 |                nem mehetnék nyugodtan ki az életből.~– Ön erről nem
102 5 |             tett, vagy valami olyast, ki, hogy a gyermekek sorsán
103 5 |         hévvel rázta meg Rónai kezét, ki mélyen tekintett az ifjú
104 6 |        bölcsője, kies Alföld! Terítsd ki lelkem szemei előtt végtelen
105 6 |            gyémántja tündököl; mezője ki van hímezve, mint egy oltárszőnyeg.~
106 6 |     jövendőmondó érzést, melynek okát ki nem magyarázhatja az ember?
107 6 |              csermely tócsájából nőtt ki, mely sötétkék színű volt
108 6 |            vágyva lestem, mint nyílik ki egyik bimbaja a másik után,
109 6 |           élni. Ezen eb nagy filozóf, ki nem állhatja az emberi arcot;
110 6 |        jótéttel közelíteni nem lehet, ki az ajánlkozótól csak e diogéni
111 6 |        szállást az öreg Rónainál vőn, ki akkor Monostoron pusztabíró
112 6 |               név alatt rokonának adá ki magát; itt és így nyert
113 6 |              leány oly szép lőn, hogy ki egyszer meglátta, sohasem
114 6 |            részletességgel fejté vala ki a végparancsot, miből természetesen
115 6 |             ismeri az áldó szellemet, ki a világot és az örömeket
116 6 |          fergeteg mennydörgő szavában ki légyen, ki oly világrendítve
117 6 |        mennydörgő szavában ki légyen, ki oly világrendítve szól;
118 6 |             mintha akkor került volna ki Isten teremtő kezéből, tiszta
119 6 |            Ilyen lehetett az első nő, ki az első szerelmet hozta
120 7 |        hirtelen ismét visszavonuló.~– Ki volt az? – ordítja dörgő
121 7 |              haragosan kilép. Így lép ki barlangjából a megbossszantott
122 7 | agyonhajigálták. Nyöszörögve fújta az ki páráját, de nem mozdult
123 7 |          rohanja meg a fegyvertelent, ki gyors lélekéberséggel egy,
124 7 |          keresztbe szaladtak össze. – Ki vagy te, hogy nevemet tudod?
125 7 |               leányét hódítá magához, ki is ifjú ártatlanságával
126 7 |             hiszek többet; te voltál, ki még a világhoz fűzött, te
127 7 |             pedig visszatért húgához, ki ott fekvék alélt merevenen,
128 7 |             támolygott, kitántorgott, ki a holdvilágos szabadba;
129 8 |     holttestet az udvarra,~De nincs a ki végig-végig sirassa.~Most
130 8 |            sirassa.~Most tetszik meg, ki az igazi árva,~Senki sem
131 8 |             fiatal leány; szép leány, ki a boldog élet minden kényelmei
132 8 |            vert meg a mostoha sors, s ki most egyedül és védtelenül
133 8 |           főfájás miatt arcai lázasan ki voltak pirulva; de nem panaszkodott,
134 8 |            vízzel telt edénykét nyom, ki abból gyönyörű szép huszonyolc
135 8 |              volt volna halottja már? Ki ne érzette volna azt a fojtó
136 8 |   nyugalmazott kapitány özvegye volt, ki ugyan (ti. a kapitány) még
137 8 |               Módtalanul kacér levén, ki tudta találni minden ember
138 8 |        bővölködő imádóit szépszerével ki tudta zsebelni, könnyen
139 8 |          kérdőre vonatott, oly szépen ki tudta magát könyörögni,
140 8 |         Jankának legközelebbi rokona, ki a mindentől elhagyatott
141 8 |             is ismered báró Dömsödit, ki családotoknak egykori jótevője,
142 8 |              láta az előtt elsuhanni, ki hosszan várt ott, míg végre
143 8 |          ablakába az ismeretlen ifjú, ki magát az egyszerű levélkében
144 9 |          vagyok, cantus praeses úr.~– Ki hítt?~– Azt tudtam, engem
145 9 |            színét, sem egyéb nüanszát ki nem veheti; azután szép
146 9 |            Pista, üggyel-bajjal öltve ki fejét az ölelő karok közül,
147 9 |      keresztül eregetve a szavakat:~– Ki pipázott itt? Ki énekelt
148 9 |          szavakat:~– Ki pipázott itt? Ki énekelt itt?~Körmös Pista,
149 9 |            énekelt itt?~Körmös Pista, ki szélén foglalván helyet,
150 9 |         Melyikre feleljünk elsőbb?…~– Ki pipázott itt?~– Alkalmasint
151 9 |            rájár, míg benne tart.~– S ki énekelt itt, ha szabad tudnom?~–
152 9 |              tudnom?~– Mi mindnyájan, ki véknyan ki vastagon, mint
153 9 |             Mi mindnyájan, ki véknyan ki vastagon, mint szakmánya
154 9 |             magával.~– De oly csúnyán ki énekelt?~– Azt nem tudom,
155 9 |              fölötte valójuk önöknek, ki sorsukat minden percben
156 9 |       egyetlenegyszer…~– Ka – kukk.~– Ki volt ez?~A kisdiákok bőrkakukkokat
157 9 |             balról, kakukk középen.~– Ki azon vakmerő, kicsoda az
158 9 |           kicsoda az a szerencsétlen, ki engem még bosszantani s
159 9 |            adni a dolgot.~– Kakukk.~– Ki volt ez ismét? Mi volt ez
160 9 |              majd megmutatom én, hogy ki vagyok! Most fogjunk az
161 9 |           rárivallt dárdására, hogyha ki mer jőni a kemencelyukból,
162 9 |             szürkeszemű köpcös ideál, ki a prézens úr éneklő szájába
163 9 |             prézens urat közreveszik, ki is nagyon Dávid termetű
164 9 |             mily hosszú ökörfarka lóg ki a tógája alól?~– Engem úgyse,
165 9 |         kántisták torkait stimmelték, ki vékonyan, ki vastagon: –
166 9 |              stimmelték, ki vékonyan, ki vastagon: – oá – eé – hő –
167 9 |       halottat is fejjel előre vitték ki az udvarból, s kinek-kinek
168 9 |             Hosszú népcsoport kísérte ki az üdvezült sárhüvelyét
169 9 |               elé tartott írása mögül ki bírta fuldokolni az áment,
170 9 |         megzavarodása a káplán úrnak, ki is a halotti imádság helyett
171 9 |          magában; annál kevésbé, mert ki félt tőle, nem ment hozzá
172 9 |           tőle, nem ment hozzá közel; ki pedig közel ment hozzá,
173 9 |        hárítva mindent Pista nyakába, ki is, noha nem főzte, de megitta
174 9 |              Ezen százgallér volt az, ki a Pista tanyája kulcsát
175 10|              ütlegfoltok sem maradtak ki. Az utóbbiak pedig, ti.
176 10|     gallérjához varrva:~Ő tisztította ki s ő töltötte meg reggelenként
177 10|   papmacskákat; s legvégül ő volt az, ki lekörmölte mindazokat, mik
178 10|            rendesen olyasvalaki volt, ki sem inni, sem dohányozni,
179 10|          Bálvándy úrnak Körmös Pista, ki is, miután az *i kollégiumban
180 10|        halaványabb lőn a tökmagnál…~– Ki ez a fiatal itt a másik
181 10|             az ő szomorúságát olvasta ki, regényes, ismeretlen, sötét
182 10|           elásta azokat, hogy magvaik ki ne keljenek; azután látá
183 10|          olvasható, bizonyos adósnak, ki szinte a túlsó lapon volt
184 10|              gazdagabb a nyertes fél, ki mindemellett mégis csak
185 10|             fordított, hogy meglássa, ki azon átkozott, ki így nyert,
186 10|           meglássa, ki azon átkozott, ki így nyert, s ki azon szerencsétlen,
187 10|             átkozott, ki így nyert, s ki azon szerencsétlen, aki
188 10|     szenvedély vezeti minden lépteit; ki, hogy egy lélekerejében
189 10|              várost leégetett miatta; ki saját gyermekét bűnvádi
190 10|        bujdosásiban Lillát megismeri, ki vele első unoka, s őrülten
191 10|          tapasztalt fiatal mizantróp, ki egyik kezével ront, másikkal
192 10|        mindkettővel; ő volt azon egy, ki látta, miként Dömsödi azon
193 10|              önkezeivel gyújtá fel, s ki akkor személyében, később
194 10|         bántja a magas rangúak ellen; ki fog derülni, hogy miért.
195 10|           tűnik fel az ifjú Szilárdy, ki hogy atyja rokonérzelmű
196 11|           házak fehér tetőin.~Boldog, ki meleg keblet vagy csak meleg
197 11|             önelégült álomra; boldog, ki úri kandallója mellett,
198 11|             fel a vizet, most egészen ki van az száradva; a lánc
199 11|          poharak és tányérok repültek ki az ablakon, vagy egy fekete
200 11|         rikoltva le a zivataros éjbe.~Ki tartja lakodalmát Szilveszter
201 11|              s rajta bekocogtatott.~– Ki az? – kérdezé egy remegő
202 11|            ház ajtaja; sebesen suhant ki abból egy szellemien gyöngéd
203 11|           szemeibe, mintha kérdené:~– Ki vagy te?~Sohasem szólt még
204 11|             érti a szenvedő panaszát, ki maga is szenved.~És a hölgy
205 12|              Én vagyok ám az a kölök,~Ki a kocsmában hömpölyög;~Fakó
206 12|              van, két hónapnál tovább ki nem állja a sarat, s ha
207 12|              gőzveremben nem vehetett ki egyebet egymás hegyén-hátán
208 12|            tartva a gyermek ajkaihoz, ki abból jót húzott, mintha
209 12|            egyik feléből jókora darab ki van harapva, s orra úgy
210 12|             asztal végén ülő társhoz, ki nevét azon tulajdonságánál
211 12|            mindenkibe belekötelőzött, ki csak útjában volt; tört
212 12|            érzéstelen, vad arcaiba.~– Ki ez? Mit keres ez itt? Ki
213 12|              Ki ez? Mit keres ez itt? Ki fia ez a kaputos? – hörögetének
214 12|              hegykén a zeneművésznek, ki lábait indulóba hozta, s
215 12|         Nézzétek csak, hogyan tekerem ki majd ennek az ifjú úrnak
216 12|            fejét hányva-vetve, s mint ki dolgának végbeviteléről
217 12|              az ifjú nyakravalójához, ki ezalatt némán, határozatlanul
218 12|       Tépásszátok meg őket! Szúrjátok ki szemeiket! Hasítsátok fel
219 12|           róluk a ruhákat, s dobjátok ki pucéron a hóra! Jutka, Panna,
220 12|              havas vízzel.~– Dobjátok ki! – bőgött elrekedve Telezsák
221 12|      égettbort! Aki férfi, takarodjék ki a szobából! Menjetek, szánomat
222 12|          lássatok dologhoz! Nyissátok ki legelsőbb is azt az ablakot,
223 12|         borlevest!~– Nincs bögrénk.~– Ki is fordítom a bőrödet, csak
224 13|             elnevezték – testvérével, ki a házat soha el nem hagyá.~
225 13|                  Csitt! Ne szóljatok! Ki lehet az?~– Bocsáss be,
226 13|                hosszasan tanakodának: ki menjen be rajta először?~–
227 13|             mely végtére is oda ütött ki, hogy Bálnai István azonnal
228 13|              láthatja őt, csak nyissa ki a szemét!~Erre Bálvándy
229 13|           Bálnai István áll ön előtt, ki is az eljárás hiányos volta
230 13|            villogva nézték testvérét, ki ragyogó szemekkel s pihegő
231 13|      megfontolás nélkül gurult alá; s ki orratörötten ki lábficamodva
232 13|         gurult alá; s ki orratörötten ki lábficamodva oly gyorsasággal
233 13|               körlevelet bocsáttatott ki, melyben ötszáz forintot
234 13|          ötszáz forintot ígért annak, ki tudtul adja a szökevény
235 14|            rohantak tovább, míg alóla ki nem lőtték lovát, s csak
236 14|        hadvezéri talentumot tüntetett ki, s a legkínosabb és lealázóbb
237 14|             Jancsit felkötötték.~Most ki sem megy a házból s megszámlálja,
238 14|            csontkezei könyökig vannak ki a gyermekkori szűk nyári
239 14|               pinceajtón.~Alig húzták ki lábaikat e szabad polgárok,
240 14|         embert a nehéznyavalya ütötte ki.~– Micsoda ez? – kérdé elszörnyedve
241 14|           vigyétek el innét, vigyétek ki a szobából, hisz az undorít;
242 14|             azután meg fogaival húzta ki azokat, körmeivel egy téglát
243 14|        betyárok! Jertek elő, vigyétek ki ezt a dögöt, míg mindenemet
244 14|        ajtaján két ember forma suhant ki, kiket a sötétségben észre
245 15|       egyszeri cigány tett a lovával, ki, mint tudva van a történetbúvárok
246 15|         hozzászoktatni, s e szándékát ki is vitte volna, ha a paripa
247 15|              hogy csak hegyök látszik ki, majd bámulatos mélységig
248 15|         candidatus theologiae vagyok, ki már három nap óta nem ettem
249 15|           gödör van, bele ne essék!~– Ki lehet ez ember, ki még a
250 15|           essék!~– Ki lehet ez ember, ki még a gödröt is meglátja
251 15|           Dömsödi urat magára hagyva, ki kapva az alkalmon, futott,
252 15|              futott, futott, míg csak ki nem fáradt, s végre néhány
253 16|            tanya~Az a fa is száradjon ki,~Amely alatt meg fogsz állni.~
254 16|                Az a csárda gyulladjon ki,~Melyben csendesen fogsz
255 16|        markolását, s halálveríték ült ki homlokára.~Majd a nyavalyatörős
256 16|              Dömsödi urat a hintóból, ki alig tudott maga lábán megállani.~–
257 16|              folyosón álló atlétához, ki dolmánya ujjával szemeit
258 16|    megcsókolta, s rebegve e szót ejté ki:~– Meghalt.~Azzal félrefordult
259 16|              tőle, hogy ismeri-e azt, ki ott halva fekszik?~Góliáth
260 16|          verte martalékját a földhöz, ki iszonyúan ordítozott segítségért,
261 16|           Dömsödi Góliáth János volt, ki 182*-dik év nagypéntek napján
262 17|             az eszméletlen Góliáthot, ki halálfélelem közt merevülten
263 17|             ne tartozzunk. Pető, hozd ki szekrényemből a szent Bibliát.~
264 17|          szegletbe vetett martalékon, ki szemeit befogva, az egész
265 17|               bizony mégsem az nézett ki, hanem a nemzetes asszony,
266 17|            lovas kicsinybe múlt, hogy ki nem esett a nyeregből, erre
267 17|       elmentek tőlünk, s István úrfi, ki attól a döféstől ugyanúgy
268 17|              mint aki nem beszélhette ki magát, eltávozott, s Dömsödit
269 17|               alól házam népét hoztam ki, rám zuhant. Nem is kívánom
270 17|  hanyatt-homlok, eszeveszetten rohant ki a síkra.~A farkas meglátta
271 17|            vöröslő tűzfény világított ki a puszta éjszakába, mint
272 17|             természet fellázadva kelt ki ez iszonyú fenyegetés ellen,
273 17|               zsivány kezét megkapva, ki már őt fojtogatni készült. –
274 17|              János, a szót nem mondta ki végig, midőn Dömsödi Péter
275 17|         Dömsödi Góliáth Péter bérelte ki őket apja meggyilkolására,
276 17|              és hiszi, hogy e két szó ki fogja őt szabadítani tömlöcéből.~
277 17|             magához bocsátá a rablót, ki kezeinél, lábainál fogva
278 17|          pedig átadta szerecsenjének, ki azt levitte a Tiszára.~E
279 17|              háznál nem maradt egyéb, ki a halottakat őrzené, mint
280 18|             Tisza partjára nyargalni, ki háta mögött valami fehéret
281 18|              köze neki oly némberhez, ki neki sem neje, sem mátkája,
282 18|              mit sem eső, sem napfény ki nem zöldít; látszék, hogy
283 18|          odakünn egy utazó várakozik, ki néhány szóra bebocsáttatást
284 18|               az enyim. Alig mozdulok ki hetenkint egyszer szobámból,
285 18|         Emlékszel-e még azon lyányra, ki ama magános tanyában lakott,
286 18|              fejemre, mint minőket te ki tudsz gondolni is – szólt
287 18|               kellett volna; te vagy, ki ellen vétettem; megátkozhatsz,
288 18|             megindult; amint az ajtón ki akart lépni, Rónaival találkozott,
289 18|          lépni, Rónaival találkozott, ki is visszatolta a szobába,
290 18|             grófunk a börtönből ásott ki, s míg benn valál, családodat
291 18|         különben holnapig sem beszéli ki magát.~– Óh, szólj, szólj! –
292 18|               ott üldögélek mellette, ki volt nyújtóztatva az asztalon,
293 18|            vasajtó be volt zárva. Ezt ki kellett nyitnom; kinyitottam.
294 19|             hosszabb leend, mint azé, ki azt meggyújtotta.~A kór
295 19|                és senki, senki sincs, ki azt onnan letörülné, ki
296 19|               ki azt onnan letörülné, ki egy utósó imádságot mondana
297 19|          mondana el a haldokló előtt, ki zavaros szemeit az örök
298 19|       ellensége volt, Gyékény Márton, ki a beteg gyér álmait ilyen
299 19|               az ember szegényen megy ki a világból, mint bele jött,
300 19|             ruhában, piszkos ruhában. Ki fog benneteket gyöngéden
301 19|               szeretni? Senki, senki. Ki fog benneteket őrzeni, mint
302 19|             szemfényét? Senki, senki. Ki fog rólatok gondolkozni
303 19|        feküdjél le, majd kimelegszel. Ki gondolta ilyen pőrén fölkelni
304 19|             jég. Feküdjél le és aludd ki magad!~– Nem, nem – hebegé
305 19|          arcát a halál szeplői verték ki.~István felnyújtóztatta
306 20|               s kíséret nélkül vitték ki a temetőbe.~Ott nem fogja
307 20|       hasonlatos.~A jó ebet nem vetik ki ilyenkor, s Gyékény Márton
308 20|           ember tűzhelye mellé.~Örül, ki szeretett családja körében
309 20|               A koporsó végre egészen ki lőn kaparva, a kegyes férfiú
310 20|           ugatva közelge az eb, s jól ki lehete venni, amint a sírok
311 20|               nem szűnt meg ugatni:~– Ki van ott? – kiálta.~Márton
312 20|        ijedten oltotta el lámpáját.~– Ki az? – kiálta újra a hang.~
313 20|               elfojtott rikoltás tört ki a halottrabló ajkán. Ellensége,
314 20|            odaszorította, és nem jött ki többé élve onnan.~      ~
315 21|          világot.~Népdal.~Hol? Merre? Ki tudná megmondani? Messze,
316 21|             ember – egy boldog ember, ki e boldogság helyett az ég
317 21|            volt volna Isten az égben!~Ki áldotta meg őt?~Egy kisded
318 21|          Félsz tőlem? Nem tudod, hogy ki vagyok? A gyűlölség és a
319 21|         fojtanak.~A férj nem állhatja ki tovább e lángszemek befolyását,
320 21|       félrefordulva, undorodva hányja ki az anyatejet.~*~Ez a nő
321 21|          érezé, hogy e férfi lesz az, ki miatt élte mindenét el fogja
322 21|             Apja körlevelet bocsátott ki ellene, mely miatt bujdokolnia
323 21|             hogyha e nő anya is lesz, ki fog gyógyulni lelke nyavalyájából,
324 22|        világos színe regényesen virul ki a sötétzöld iharfák erdeiből.~
325 22|             állati hangoktól telhetik ki.~Olykor a hallgató éjben
326 22|      szolgájával, mely utóbbin kívül, ki a szükségeseket bevásárlani
327 22|              a vidéken.~Egy nőcseléd, ki e kilikasztott szobában
328 22|                utána egy igazi ember, ki mint kígyó sajtolta magát
329 22|            fiatal úr őrültként rohant ki kapuján, már akkor senki
330 22|           iparkodott a rablót elérni, ki csak játszani látszott vele,
331 22|         dühvel rohanva a gólyalábnak, ki őt egy hatalmas rántással
332 22|              hogy átkozott legyen az, ki őt megölendi… Tapints homlokodra,
333 22|           kietlenebb leszen! Tudod-e, ki lesz e nyomorult, Góliáth
334 23|           piheg, szemei merően néznek ki a holdvilágos éjbe.~Hallgat
335 23|          arcán lázas pirosság gyullad ki. Égető, őrült csókkal tapad
336 23|               lebeg.~Amint a házajtón ki akart lépni, egy nehézkes
337 23|        hurcolta ide magát, s ott adta ki lelkét.~Leander átlépte
338 23|            Érzé, hogy azok is üresek; ki viselni szokta őket, nincs
339 23|           Szilárdy Leander.~Iszonyúan ki volt előtte magyarázva minden.
340 24|             áll, de árnya nincs, mert ki van száradva; lombjaira
341 24|           nádnak csak a hegye látszik ki, s sík zölddé teszi a mély
342 24|                az elejti a gyermeket, ki már nem sír, odamegyek,
343 24|            Szeretnék, de nem lehet.~– Ki nem engedi?~– Meg vagyok
344 24|           Emlékezel-e azon asszonyra, ki valaha ott abban a kis házban
345 24|               apja.~A másikra egy nő, ki fehér nyugágyon alszik,
346 24|          eszközt és egy bundát rakott ki a partra, s csendesen tovaevezett.~
347 25|         voltak”, s ha Copernicus soha ki nem találta volna is, hogy
348 25|        táblabíró úr kezébe nem kerül, ki a kulacs száját bajtársa
349 25|           mint a másik.~Jancsi pedig, ki azalatt odakünn kedvére
350 25|               volt, ugyanazon cigány, ki Bálnait Góliáthnak nyomába
351 25|           délután nem is ivott, pedig ki tudja, talán ez is ember.
352 25|              volt, mint az esküdt úr, ki őt mámoros érzékenyültségében
353 25|               közt ígyen szellőztette ki sértett felebaráti szeretete
354 25|               emberhez? Egy emberhez, ki csaknem a mi formánkra van
355 25|          harminckettő, mint nekünk, s ki ámbár borhoz csak gyéren
356 25|           nagyasszonyom lakása elébe, ki a korhelyeket jó adag kurholásra
357 25|        aggodalmas arccal tekintgetett ki az érkezendők elébe.~– No,
358 25|        nagyasszonykám – szólt Jancsi, ki eszének jelenleg annyi hasznát
359 25|             Osztán ha engem megeszel, ki ád a szegény purdéknak kenyeret?
360 25|            operából szabadultak volna ki. Orpheus óta nem cselekedett
361 25|      megszabadíták félelmes helyéről, ki nem győzött eléggé kérkedni
362 26|           kezét, ma még üdvet néztünk ki egymás szemeiből, s holnap
363 26|              ismeri, legjobban férje, ki atyja népének.~Tanyája szomszéd
364 26|             szomszéd a vén Rónaiéval, ki egyre-másra őszül, de jókedve