Fezejet

 1 2 | fattyúlélek! Majd megtanítlak én téged hallgatózni; majd megtanítlak
 2 3 |       hogy „szegény”; ki keresne téged a szegény Gáspár koporsójában?
 3 3 |     elbúcsúzottakat.~– No Pista, téged meg már most vigyen az ördög,
 4 4 |       nép között nincs senki, ki téged szeretne; e nagy földön
 5 4 |       csak nem is panaszkodol és téged ők ütni tudtak? Verni? –
 6 4 |        van, az – Isten. Volt, ki téged is gyöngéden szeretett,
 7 11|      hogy az én kezeim megvédnek téged; bízzál bennem, én elrejtelek
 8 12|  közelebb lép hozzájuk.~– Mi hoz téged ide? – szól álmélkodva az
 9 13|      Éppen annyi lesz, mennyivel téged a törvény kezéből megválthatlak –
10 16|          lába megbotojon,~Földre téged agyon nyomjon.~A kenyered
11 16|  Kendőruhád meggyulladjon.~Az ég téged meg ne áldjon!~Népdal.~Hosszú,
12 17|       vagy. Nem vagyok hóhér, de téged meg tudnálak ölni. De ne
13 18|       mondd meg, én nem bántalak téged az enyimmel, te se oszd
14 18|      valál, családodat tartotta, téged pedig becsületes emberré
15 22|       regényíró!~Szeretlek is én téged, mint a szilvás derelyét;
16 22|          nagyravágyó. Óh, hiszen téged tizenhárommillió gyomor
17 25|          te sem szeretnéd, ha én téged megennélek? Osztán ha engem