Fezejet

 1 5 |         volt, kivált miután egy szerencsétlen himlő nyavalyája arcát annyira
 2 5 |         évben történt Theklának szerencsétlen vagy ön szerint természetes
 3 8 |        fölött; kigúnyoltatott a szerencsétlen; a boldog örömpoharába pókmérget
 4 9 |      azon vakmerő, kicsoda az a szerencsétlen, ki engem még bosszantani
 5 9 |         nagy szomorúan kiindul. Szerencsétlen! Ha csak akkora tükre van
 6 10|         ki így nyert, s ki azon szerencsétlen, aki így elveszett?… De
 7 11|       Óh, bízzál bennem, én oly szerencsétlen vagyok, mint te…~Igaza volt;
 8 16|       egy.~Megjelent előtte ama szerencsétlen város romjaiban, amint pattogó
 9 17|    vízért, oly dühösen víttak a szerencsétlen ember véreért a bosszút
10 17|     hagyj elveszni! – rikolta a szerencsétlen Dömsödi az ifjú térdeit
11 17|       Ide, ez árokba menekült a szerencsétlen; lehúzta magát annak fenekére,
12 17|      sötétben.~Most nem tudta a szerencsétlen, merre menjen; a farkas
13 17|         ugrott fel az árokból a szerencsétlen ember; hanyatt-homlok, eszeveszetten
14 22|      Góliáth iszonyút sejtve.~– Szerencsétlen! – szólt Bálnai, s a kisgyermeket
15 23| gyermekével, sietett szobáiba a szerencsétlen apa remélve, hogy ott fogja
16 24|        nyavalyogva a bokrokat a szerencsétlen.~A nyögés közeledett; nehézkes
17 24|       de sok gondolat, nesze!~A szerencsétlen átvette a kis könyvet, felnyitotta.~