Fezejet

 1 3 |     azóta ő gondoskodott és a jó sors az elhunyt egyetlen fiáról;
 2 5 |       mentsen meg bennünket a jó sors! Egy csavargó, árkos, dombos
 3 5 | fennhangon káromkodni, az üldöző sors bizonyosan bőven kikapta
 4 5 |        bőségesen fizeti vissza a sors mindazon gyötrelmeket, mikkel
 5 5 |     hozzáadja, aki megkéri. És a sors úgy akarta, hogy a legelső
 6 5 |          hárítsunk mindent a vak sors nyakába… Itt ismét Dömsödi
 7 5 |         hogy miért üldözi őket a sors képében egy átalkodott,
 8 5 |       bőven kamatozó ügyefogyott sors valahogy jobbra ne változzék;
 9 8 |    érzésekkel vert meg a mostoha sors, s ki most egyedül és védtelenül
10 8 |       tetteért az igazságszerető sors, magából a jótettből származtatván
11 11|          tették őt kislelkűvé.~– Sors üldöz, emberek üldöznek
12 11|       pillanat gyönyörével!~És a sors meghallgatta őt, ölelnie
13 18|        elégtételt készült adni a sors minden mostohaságaiért:
14 18|    lenned! Kit Isten, természet, sors nekem jegyeztek el, kit
15 21|       azt.~Dömsödi megöletett; a sors úgy akarta, hogy nemcsak
16 21|      veres keresztet húzott át a sors. A leány megtébolyodott.~
17 24|       Mint az el nem imádkozható sors, oly pontosan elkövetkezik