Fezejet

 1 13|             és lejárni. Itt lakott a peregrinus – mint Bálnait később elnevezték –
 2 13|          képviselje.~E házba hozta a peregrinus kedvesét is, a szőke lyánkát,
 3 13|              orvoson kívül – szólt a peregrinus –, s neki megígértem, hogyha
 4 13|             tudsz! – monda magában a peregrinus.~A két lyány pedig sietve
 5 13|             újra az ablaktáblákon.~A peregrinus Tölcsér Jónás hangjára ismert
 6 13|  természetesen nem sejtheték, hogy a peregrinus egy éjen övéivel együtt
 7 15|            méltóságos uram – szólt a peregrinus a holtra ijedt emberhez –,
 8 15|       reménységben.~Ezzel elindult a peregrinus, Dömsödi urat magára hagyva,
 9 15|              s vezetni kocsijához.~A peregrinus felemelte őt ülésébe, a
10 16|       hallott.~– A kaput! – kiálta a peregrinus odaérkezve; idő múlva megnyílt
11 16|             alá az érkeztek körül.~A peregrinus lesegítette Dömsödi urat
12 16|                szólt rekedt hangon a peregrinus a folyosón álló atlétához,
13 16|                Mi történt? – kérdé a peregrinus tántorogva, s szédültében
14 16|       prédájára rohan, ragadta meg a peregrinus Dömsödi úr karját, s míg
15 16|             volt Dömsödi úr előtt.~A peregrinus magukra zárta az ajtót,
16 16| életre-halálra küzdők támasztanak.~A peregrinus szédült szilajsággal verte
17 16|             tompa, érctelen hangon a peregrinus, s a halotthoz lépett; bús,