Fezejet

  1 1 |         váratik, melyet látni sokan, de melynek szemébe nézni kevesen
  2 1 |    mártogatott örömben résztvenni.~– De csak mégis áldott, jó úriember
  3 1 |             mi volna lehetetlen?… no de nem szólok, semmit sem szólok;
  4 1 |             és mégsem látott semmit; de ez általános okokon kívül
  5 1 |             hátra, hol előre csapta; de lovagja, mint a kullancs
  6 1 |              meg, ha nem is a hazát, de legalább a mázsaházat. A
  7 1 |              tőn az árkon keresztül, de ereje cserbenhagyta és –
  8 1 |             a szentháromság lábaihoz de a férfi legszilajabb rohantában
  9 1 |          hogy emberére akadt; utósó, de minden erejét összeszedé,
 10 1 |        zavargó káoszszerű lárma lőn; de nem hallattak hangjai a
 11 1 |         Körülötte piroslik a fövény.~De piroslik az ég is.~Iszonyú
 12 1 |           zarándokolni.~            ~De távol az örkényi erdőknél,
 13 1 |              És rohan; … lova gyors, de egy tűzvörös felhő feje
 14 2 |         hóhéra minden jobb ízlésnek; de a későbbi idők és utódok
 15 2 |            ha szomszédok lennének.~*~De kísértsük meg őket közelebbről
 16 2 |            valami köze volt vele; no de hiszen ő azért imádkozik,
 17 2 |          szántani, korán kaszálni”2, de hisz azért ő eleget imádkozik,
 18 2 |             és hang nélkül, magában, de nem gondolatjaiban, suttogva,
 19 2 |            gondolatjaiban, suttogva, de a bosszú kitöréseivel. Minden
 20 2 |        akartam ölelni kedves apámat, de nem megharagítani; csak
 21 2 |            csakugyan meg is szólítá; de azzal sem sokra ment, mert
 22 2 |        mondana neki: „Befellegzett”; de nem így Jutka asszony. Ránéz
 23 2 |              magasztalások illetnek. De rajta és a kútágason kívül
 24 2 |       dologra sem lesz alkalmatos! – De ezúttal egy oly tekintetet
 25 2 |            csaknem hihetetlen dolog, de miután csakugyan megtörtént,
 26 3 |             gazdag még koldus lehet.~De kősziklán, jégtengeren~Eltart
 27 3 |           nekem annyi atyámfia volt, de annyi, mint most pénzem
 28 3 |              fizetett nekik a világ… De te el fogsz velem jőni oda,
 29 3 |               Ő is szerette a pénzt, de nem a pénz őtet; mert az
 30 3 |        Kétszáz forintot a Pistának – de mindjárt!”~– Odavagyok! –
 31 3 |            már minek volna az neked? De te… ugye még meg is köszönnéd,
 32 3 |             kérdi, hogy kell-e pénz? De kötnivaló volnék én, ha
 33 3 |          tudom, hogy mit hallgatnék.~De az erszény újra megszólamlott: „
 34 3 |              Csak kétszázat mondott; de ugye neked nem kell? Mondd
 35 3 |              gyalázatos szavakkal.~– De… szépen beszél ez, okosan
 36 3 |            ilyen aranybeszédet.~– No de, az Isten irgalmáért! Honnét
 37 3 |              ti is tudnátok szólani; de kukuljak meg, ha azt kívántam,
 38 3 |            már most vigyen az ördög, de mindjárt!~– Köszönöm alássan –
 39 3 |            világra hirdetni az igét, de indítványa nem fogadtatott
 40 4 |          elégülten fitogtatott.~– No de nézz hát ide, vagy a hátadhoz
 41 4 |     mulatságot, mitől meg sem halsz, de meg sem gyógyulsz, egy töltés
 42 4 |         mélyen gyalázatos bosszúnak; de mégis, noha feltehette a
 43 4 |           ökleinek gőzkörébe lépjen; de miután nagy tartózkodva
 44 4 |       elvetette fegyverét és futott.~De éppen, mert dühösen lőtt,
 45 4 |        kötényével takarta el karját, de nem felelt; az ifjú diadalmasan
 46 4 |          felelé rebegve, hogy semmi; de szemeibe tóduló könnyei
 47 4 |          szemei megteltek könnyel.~– De mégis, látod-e, én mégis
 48 4 |        annyit gondolkodtam e fölött, de nem tudtam megérteni; mintha
 49 4 |           szívembe? Több mint ember, de mégsem angyal, mert még
 50 4 |           fiú vigasztalni akarta őt, de melle tele volt keserűséggel,
 51 4 |              göröngyös a világ útja! De ne félj, én veled leszek!~–
 52 4 |         ember, kinek hajai hullanak! De sem éhség, sem hideg, sem
 53 4 |   mindenkinek. Légy nyájas hozzájuk, de ne bizalmas! Kígyó annak
 54 4 |         mindenki, ki csak hozzáfért; de e bosszantások mindig megtermették
 55 5 |            alatt legközbül az éhség;~De atyafit látni gyakran jár
 56 5 |             egyik felétől a másikig.~De kitűnt ezen különcködése
 57 5 |            pórság kastélynak nevezi, de ha valami hindu találna
 58 5 |             sárga ablakszőnyegeihez.~De korántsem ezek még azon
 59 5 |           meg akarja emelni a ládát, de igen nehéz, leginkább azért,
 60 5 |          kulcslyukat rejtő cifraság; de óh, váratlan bosszúság!
 61 5 |             kikapta volna a magáét – de hihetőleg neki is fontos
 62 5 |         dobván, lefekvéshez készült, de gyanúsan hátra és oldalt
 63 5 |            azok ugráltak a padlaton. De mégis… hátha valaki…? –
 64 5 |          magam is kinevetem magamat, de hogy mégis megnyugodjam…~
 65 5 |             nyugtatta is e gondolat, de félelme alakján változtatott.~
 66 5 |          rögtön megszökende házától; de így, miután ládáján tapasztalá,
 67 5 |             fejének, elcsattantotta, de az sem sült el. Így a harmadik,
 68 5 |       folytatta megkezdett munkáját.~De már ez több volt, mint elég,
 69 5 |       irgalmatlanul betörte fejével.~De a kályha is betörte Dömsödi
 70 5 |    arculatját ugyan anyjától öröklé, de a lélek apai hagyomány volt
 71 5 |            nem a rongyos kalyibákat, de nem is ám a ronda, fényűzéstől
 72 5 |        alattvalói iránt tekintélyes, de mégis bizalmas és leereszkedő,
 73 5 |       szellem, bár szűken és sokára, de megtermették gyümölcseiket,
 74 5 |              eszközölni nehéz ugyan, de külön csaknem lehetetlen,
 75 5 |             embert, amilyen: gyarló, de minden nagyra képes agyag,
 76 5 |             a vétkezők rettentésére, de a becsületesnek nem adunk
 77 5 |        keményen megrótta a vármegye, de uradalmának pallosjoga volt,
 78 5 |          buzdítás és irányadás vala, de nem ám üres szenteskedés.~
 79 5 |          nőnemet rendkívül gyűlölte. De nehogy félreértessem, hosszabban
 80 5 |           szénsavany egyesülete; úgy de a víz alkotó részeit ismét
 81 5 |     olajárulók halálos veszedelmére. De hát vajon ama híres Délius
 82 5 |           hallására meg nem szakadt. De azt az egyet mégis el kell
 83 5 |             tudja, hogy miért.~– Óh, de hisz ezekről magyar embernek
 84 5 |       technikus művészetében jártas; de ha valaki őt dicsérni találná
 85 5 |            úri maga és hallgatott.~– De úgy van, barátom – folytatá
 86 5 |          akarja az embert leküzdeni, de én jól tudom, hogy kivel
 87 5 |       homokja, mely az esőt beissza, de füvet nem terem, nem oly
 88 5 |      bizonyosan hamuba dőlt volna?~– De ez már talán mégsem puszta
 89 5 |           leány apjától annak kezét, de azt az öreg soha nem nyilvánított
 90 5 |       megtagadá; gyanítom ez okokat, de minthogy gyanúmmal is ismét
 91 5 |               fenyegetőzött az öreg, de mit volt mit tenni, a dolog
 92 5 |          célját mai napig nem tudom, de melynek, mint a később tett
 93 5 |               s elhagyták azokat is. De megemlékezett azokról, akinek
 94 5 |             kérő is gazember legyen. De mégis ne hárítsunk mindent
 95 5 |         Bálnai pört indított ellene, de melynek sem ő, sem Lilla
 96 5 |            élet hiányos volta miatt, de annál romlatlanabb lelkületű.
 97 5 |         saját fiával együvé foglalt, de akiken ez áldás nem fogott,
 98 5 |            népet tennék is boldoggá, de ha őket el hagytam veszni,
 99 5 |            érző szívéhez folyamodni? De ezzel nem lett volna segítve.
100 6 |            ajkaival a lyánka ajkait, de nem csókolja meg. Arcát
101 6 |              akará a lyánka mondani, de nem azt mondta. – Eredj
102 6 |             melyre semmi sincs írva, de amely fekete, mint a jövendő
103 6 |              között van egy kicsiny, de fényes csillag, oly szépen
104 6 |         sorsommal. Miért? Nem tudom, de hiszem és érzem, hogy ha
105 6 |              van-e csillagod?~– Van, de az enyim közelebb van, mint
106 6 |              lugas levelei között.~– De hát nem istenkísértés-e
107 6 |          nehéz aggodalom gördült le, de csodálkozó meglepetés foglalta
108 6 |         jelen percig nem akadhatott.~De közbejött egy igen egyszerű
109 6 |          természet minden tüneménye, de szavakat hall, és dolgokat
110 6 |       életben soha meg nem találják; de ha megtalálják, egyetlen
111 6 |          hízelegtek mézes szavakban, de értettek minden pillanatot
112 7 |        hosszú,~Csak egy szóból álló, de szomorú.~Népdal.~Az alkony
113 7 |         félkézzel kiránt helyéből.~– De még magamnak sincsen ám
114 7 |             nem veendette azt észre, de a lyánka szörnyű sejtelmesen
115 7 |                 mondá a sápadt arcú.~De a kutya nem várta be az
116 7 |         lerántotta magával a földre. De a másik betyár két kézre
117 7 |             betyár ráveté a pányvát, de a kutya megkapta kezét,
118 7 |              onnét! – hangzék ismét. De senkinek sem volt kedve
119 7 |     Nyöszörögve fújta az ki páráját, de nem mozdult el a küszöbtől.~
120 7 |              csakugyan fel is nyitá, de ekkor vevék észre, hogy
121 7 |               a halvány térdre esik, de a kötelet nem ereszti el,
122 7 |              bicskával megszolgálja, de hogy jutunk oda fel, repülni
123 7 |         vesztedbe hagynálak rohanni, de ne vesd vissza ajándékomat;
124 7 |             együtt martalékjává lőn. De ezzel nem érte be az én
125 7 |             bírni akarta azt, bírni, de nem általa bíratni.~– Óh,
126 7 |          nyomott a beszélő mellén.~– De ne fojts még meg! Ez csak
127 7 |      lecsüggesztve, érctelen hangon, de kemény határozottsággal
128 7 |            kereste foglyát, a bárót, de az már nem vala ott; körülbámulva
129 7 |       alakoskodás – gondolá magában, de nem bírt összefüggést, nem
130 8 |             a holttestet az udvarra,~De nincs a ki végig-végig sirassa.~
131 8 |           lázasan ki voltak pirulva; de nem panaszkodott, hanem
132 8 |            tán lehető volna az álom; de egy tekintet az alvó arcára
133 8 |          aztán koporsót készíttetni. De ugyan miért is nem mondod
134 8 |        burkonyát s egyéb öltözékeit, de amely sietség éppen kétannyi
135 8 |          kapitány) még életben vala, de neje odahagyta őt. (A gonosz
136 8 |            valaha (születése előtt), de azóta is annyit volt alkalma
137 8 |             csak hallgatag intéssel, de ha meg nem értetett, érthetőbb
138 8 |    regényolvasással passzolta is el, de estenként annál sűrűbben
139 8 |            rossz neve szokott lenni, de annál jövedelmesebb foganatja
140 8 |      érzelmeit közelről nem ismerik.~De meg is jutalmazta őt erényes
141 8 |              titokban történik…~Jaj, de nekem számtalan tollakkal
142 9 |          series-olvasó jurátus diák. De hol van azon toll, mely
143 9 |              meg nem tudnám mondani, de hogy igen hatalmas úr, kivált
144 9 |            hajdan könyvtárajtó volt, de mi nem hagyjuk magunkat
145 9 |             mulatság a maga nemében, de cantus praeses úrnak mostanság
146 9 |         nyakkendőjének állását igen, de arcának sem piros, sem fehér
147 9 |              Eljött az esti szellő”… de mily keze-lába törötten!
148 9 |    mennyországot lehúznám éretted.~– De hát ne kapaszkodjál nyakamba,
149 9 |         mondaná: „Szalad a francia – de utánunk!” – S e varázsigére
150 9 |           szakmánya hozta magával.~– De oly csúnyán ki énekelt?~–
151 9 |              mi szépen énekeltünk.~– De már ez sok! – kiálta fel
152 9 |          énvelem játszani nem lehet, de azt nem is tanácslom senki
153 9 |     káposztánál) adott ugyan hangot, de nem volt benne köszönet,
154 9 |         megyünk el a temetésre! Jaj, de ismét másfelől megszólamlanak
155 9 |            állítá magát, egy szóval, de csak egy tekintettel sem
156 9 |              Nem látni a tóga miá.~– De látni a szarvait; nézd csak
157 9 |               Engem úgyse, ökörfark! De nem is állok én hozzád ilyen
158 9 |           hogy a sátán énekel velök, de ugyan keservesen tudják
159 9 |            félt, mint a lúd májától, de mégis ily magas rangú személy
160 9 |             kellőleg megríkattatott; de éppen midőn azt akará mondani
161 9 |            akart és szedtevettézett. De a prézens urat egyik sem
162 9 |              e szívességet mindenik, de mikor a kenyértörésre került
163 9 |               ki is, noha nem főzte, de megitta a feketelevest,
164 10|             királyi fiskus leendett: de kimeríthetlen jókedve, páratlan
165 10|         dupla leckéket a türelemből; de megtörte magát, ellentmondott
166 10|        szerény fiú, jó erkölcsű fiú, de mégsem lesz belőle semmi,
167 10|          Corpus jurist s belenézett. De ezúttal sehogy sem akart
168 10|   szerencsétlen, aki így elveszett?… De már ez nem verte lelkét…
169 10|            másik üldözött, szenvedő, de erős és nyílt csatákban
170 10|         unoka, s őrülten beleszeret; de szerelme nem értetik meg,
171 10|         kezével ront, másikkal épít, de gyorsan hat és nyomot hagy
172 10|            hajthatlan jellem; törik, de nem hajol, tűr, de nem felejt,
173 10|            törik, de nem hajol, tűr, de nem felejt, s roppant ellenszenv
174 10|             kiállott szenvedésekért, de tervét Bálnai gyanakodó
175 10|            ez simuló, szelíd jellem; de magasztos, fennkölt lélek
176 11|        népsöpredék szokott tanyázni, de most azok is bátrabb menhelyet
177 11|              sötét, vihartele az éj, de szívében még viharosabb.~
178 11|            karjai közül kiszakítani, de ez erősen és hévvel ölelé
179 11|              hallgatta meg őt az ég; de mindezeket megbocsátá a
180 11|       ölelnie adá az imádott leányt; de e pillanat fájdalma nagyobb
181 11|          vette őt, arca arcához ért, de nem merte megcsókolni. Félt.
182 12|          nápolyi lazzaronikra Viktor de Húgófalva jövendölt, hogy
183 12|      kártyázni meg alunni szoktak.~– De ha egyször onnét mög kihallik
184 12|             a fehércseléd kicsoda a? De elhagyja magát!~– Meg van
185 12|      kedvesét visszaadni az életnek; de nem tudta módját, nem ismerte
186 12|      elgyalázta ugyan kissé a hideg, de majd helyrehozzuk… Hát ti
187 13|              meg egyhamar a beteget, de barátja titkát annál hamarább
188 13|             tél utóján oly ritkaság; de a beteg kívánta, s Pista
189 13|       helyeken a hó sem olvadott el, de ahonnét az eltűnt, ott rögtön
190 13|            vagyonaihoz hozzájutok.~– De mi köze vagyonaidnak Janka
191 13|               Nem sok lesz, az igaz, de éppen elég.~– Mire elég?~–
192 13|         volna; nem leszünk gazdagok, de mienk lesz mindaz, mit gazdagságon
193 13|            lesz az és ragyogástalan, de nyugodt és bánattalan… Eljöttök-e
194 13|         Pista –, tudom könyv nélkül.~De a táblabíró úr nem ismert
195 13|              most is milyen beteg!~– De hát okai vagyunk mi annak,
196 13|             nem ő csinálta azokat.~– De segítette elkölteni… Aztán
197 13|      affectionis.~Bálnai reszketett, de szemei villogva nézték testvérét,
198 14|        világgal.~Senkit el nem rejt, de el sem árul; ha üldözött
199 14|         golyót lőttek már kedvesébe, de ő egy kezével átölelte az
200 14|               Ejnye no, lelköm adta, de haragos! Bizony kinézné
201 14|          Koplalóba, ottan kifizet.~– De hát ismered-e, hogy kit
202 14|            és a korcsmárosnéra igen, de papirosra nem illik –, nincsen
203 14|              az úr nyavalyatörést?~– De hát vigyétek el innét, vigyétek
204 14|        senkitől, csak az emberektől; de hogy e szokatlan prófécia
205 14|              odament, megszólította, de ez nem felelt. Azután fülébe
206 15|          nyerve, hogy fenn érintett, de minden további érintésektől
207 15|              Nem; nem is káromkodik, de még a fejét sem vakarja,
208 15|            sem kerültek többé elő.~– De bizony csak elmegyek innét –
209 15|            inkább a szabad ég alatt; de nem, ott sem… be kell érkeznem
210 15|          egyenesen torony irányában; de nagy szomorúan tapasztalá,
211 15|          láthatáron hagyján tornyot, de egy árva galagonyabokrot
212 15|          káromkodott volna ilyenkor, de nem volt kire.~– Te semmirekellő
213 15|              majd kinézte a szemeit, de semmi kivehető alaknak nem
214 15|         látott alakkal.~Futni akart, de attól félt, hogy éppen karjaiba
215 15|            merte szemeit kinyitni.~– De talán valami sérülést szenvedett
216 15|        látott évek előtt Dömsödi úr, de akiről nem mert gondolkozni.~–
217 15|          hitte, hogy ha soha nem is, de most az egyszer tökéletesen
218 16|        melyektől valaha iszonyodott, de oly rémületest csak egyet
219 16|             s több szótalan férfiak, de mind oly magasak, oly Herkules
220 16|            csapott, nagyot kacagott, de e kacagás emésztő volt,
221 16|        vérerek; szemei kiveresedtek, de könny nem jött belőlök;
222 16|         megölted azt, ami nekem élt! De jaj neked, … jaj neked,
223 16|        vétett e szegény leány ellen, de már ami elmúlt, azt jóvátenni
224 16| becsületesebb embert felakasztottak, de legyen nyugodt, most házamon
225 17|                 ordíták azok.~– Meg, de nem így! – szólt a pusztabíró
226 17|                 Meg kell neki halni, de először szenvedni annyit,
227 17|          gazdag úr, s megszabadulna, de mi megvesztegethetlen bírái
228 17|          túrós laska volt a vacsora, de bizony mégis mákos mácsik
229 17|             mégis mákos mácsik volt, de nem, nem.~– Nono, Magdus,
230 17|             a kis ifjúúr az ablakon, de bizony mégsem az nézett
231 17|            hanem a nemzetes asszony, de nem is az, hanem a kosztosdiák.
232 17|           hogy utána kellene eredni, de lovasink sem voltak odahaza,
233 17|       egyenkint a vérbírák; röviden, de fájdalmasan adták elő panaszaikat.~
234 17|         fölébe hajolt és megcsókolá, de ő nem vette észre.~Ekkor
235 17|              nem is fogod elkerülni; de térj Istenhez, akit magadra
236 17|              vagy. Nem vagyok hóhér, de téged meg tudnálak ölni.
237 17|             téged meg tudnálak ölni. De ne félj, megígértem, hogy
238 17|         magas fehér téglakemencének, de nem tudta azt bedönteni;
239 17|             neki egy fillérje sincs; de én gazdag vagyok, dúsgazdag,
240 17|               kezeit mossa a vértől; de az apa vére fekete volt,
241 18|              másikon szinte koszorú, de maszlagból és ördögtövisből.
242 18|             nem elmúló, nem enyhülő, de önmagát napról napra újjászülve
243 18|            mintha ismerné az alakot, de nem merte ráfogni, hogy
244 18|             jár. Gyanítom bánatodat, de nem merem kitalálni, ne
245 18|            vétett ő, mint teellened, de én mégsem óhajtom neki azt
246 18|         kínszenvedései isten áldása; de hallgatott, talán jól esett
247 18|          cigányt maga mellé ültetve, de ez szeretett fenn állani
248 18|             vissza akartam szaladni; de mikor láttam, hogy úgy szót
249 18|               mégsem menne be rajta. De én kinyitottam. Hát majd
250 18|              asszonyt vagy leányt?~– De bizony egy kormos, magamfajta
251 18|            újra visszaladikáztatott, de rám parancsolt, hogy senkinek
252 19|           fegyverei után nyúladozva, de tagjait megkötötte a közel
253 19|           olyan szegény legény vagy, de én mégsem segíthetek rajtad.
254 19|             igaz. Semmi bajom nincs. De mégis szeretem, hogy itt
255 19|             forintot, amit tőlem… No de hiszen az már elmúlt; majd
256 19|           akarta emelni ládájáról.~– De várj! Esküdjél meg hát,
257 19|             megállj, emelj el innét, de ne tégy fel ágyamba, nem
258 19|              Jer, nyisd fel a ládát, de ígérd meg!~– Tehát még nem
259 19|            az Isten áldjon meg érte! De mégis ne tégy úgy, hanem
260 19|         halál fia kétségbeesetten.~– De hátha még meggyógyulsz?~
261 20|               A sírt ma hányták föl, de ha az eső úgy akarja, holnap
262 20|       láttunk egyebet a sötétségnél, de ő lát rémes, fenyegető alakokat,
263 20|            fülébe üdvetlen szavakat; de a kegyes ember megrögzött
264 20|                Ha még élni találna!!~De a kegyes ember tudja, hogy
265 20|         István.~Gyékény megleste őt, de ő is megleste a kegyes férfiút.~
266 21|              is az álom pírja rajta, de annál teljes színűbbek nyíló
267 21|           ember számára egy kicsiny, de kedves foltja maradt meg
268 21|       repkednek a piros szalagoktól.~De ez nem alszik; szemei, a
269 21|              égnek is kék szeme van; de a tónak is kék szeme van,
270 21|             talált szerelem helyett; de az csak forralá, nem hűté
271 21|         szerecsen eltemeté a leányt, de nem bosszúját, s midőn az
272 21|           hogy nemcsak fia akaratja, de fia keze ölje meg őt; s
273 21|       amennyit el nem pazarolhatott, de amire leginkább vágyott,
274 21|         tudott, vagy legalább sejte.~De nem úgy történt.~Iszonyú
275 22|         végtelen láthatárú pusztáid, de tele gulyákkal és ménesekkel;
276 22|             hol egy szál fa is erdő, de hol özöne van kenyérnek
277 22|             mint a szilvás derelyét; de ezzel nem mondom, mintha
278 22|            Szívem elég tág számodra, de keblem azon része, mely
279 22|        nadályok szíják tele magukat, de az ember úgy látszik, hogy
280 22|       szűkölt dühében s fájdalmában, de a vas erősen fogva tartá
281 22|          terméskövekből volt építve, de a gólyaláb néhány perc alatt
282 22|            Három lövés érte egymást, de a gólyalábat egy sem; mire
283 22|             sikolták a szigetparton. De ő óvakodva tartotta fogai
284 22|             halállal neked tartozom, de én nem öllek meg, Péter.
285 22|            Isten lehet megbüntetője! De lesz is, reszkess, vétkező
286 22|         kerek ég alatt e pillanatig, de ezentúl lesz. Lesz, kinek
287 22|         múlva én öltem volna őt meg; de így jobban esett, én akartam
288 22|         szélitől a másikig hordozom; de van mégis egy hely, egy
289 22|             hova pihenni ledőlhetek. De te száműzve leszesz a föld
290 23|              Leander –, ha törve is, de az enyém – s a hölgyet karjaiba
291 23|              Ez Góliáth hangja volt. De alig emberi.~Amint visszatére
292 23|          helyen, kedvese keblén van; de nem tudta, hogy honnét és
293 24|      dombokat, a csenkesz öleket nő, de gyümölcsöt nem hoz, a fák
294 24|              sárgulnak.~A diófa áll, de árnya nincs, mert ki van
295 24|             benne egy gyarló remény, de az nem a holnapra felvirradás
296 24|               ember lehetett valaha, de most semmi állathoz nem
297 24|       leszúrva, nem, hanem a földbe, de mégis az én szívemnek fáj.
298 24|          mondhatom meg; ők ismernek, de én nem ismerem őket. Rettenetes
299 24|          eljönni innét?~– Szeretnék, de nem lehet.~– Ki nem engedi?~–
300 24|          házban; igen, benne laktam, de most nem szabad bele mennem,
301 24|          csak három levél van benne, de sok gondolat, nesze!~A szerencsétlen
302 24|       reményem volt még ekkor hátra, de kelle, hogy megteljen a
303 24|      embergyűlölővé, istenkáromlóvá.~De meglakolsz nemzetséged minden
304 24|        hordanod a sebet, mely kínoz, de sem meg nem gyógyul, sem
305 25|             elvégre, biz az szégyen, de mi tűrés, tagadás? biz ők
306 25|           legyen mondva, elestek.~No de e történetet eléggé kimenti
307 25|        István, merre van a kulacs?~– De bizon fehér, csak meg kell
308 25|           Hordom én a te mivoltodat, de rossz helyre vetetted a
309 25|             énkörülöttem forognak.~– De már úgy igaz, hanem én mégsem
310 25|             orromat kellene kifúnom, de az is rajta van. Eredj Jancsikám,
311 25|  nagyuracskám!~– No hozd ide!~– Jaj, de nehéz ám!~– Mindegy, hozd
312 25|           Jancsi, más valakié lehet, de nem az enyim, az enyim nem
313 25|             lopótököt mutatva fel.~– De bizony, alighanem, nem ismerem
314 25|        alighanem, nem ismerem ugyan, de minthogy megtaláltad, hát
315 25|          majd kapsz jó borravalót.~– De csak mégis aligha repülünk
316 25|          mégis aligha repülünk mi!~– De alig ám!~– De nem is szaladunk
317 25|         repülünk mi!~– De alig ám!~– De nem is szaladunk ám!~– De
318 25|            De nem is szaladunk ám!~– De nem ám!~– Hanem pihenünk.~–
319 25|             nap farsang idején!~– No de iszen sebaj – gondolá Jancsi –,
320 25|            nem voltak nála divatban, de igen az elmaradhatlan vörös
321 25|              a táblabíró úr – gyere, de mindjárt! Hát mi az, amit
322 25|          noha csak egy pár csizmája, de azért két lába van, mint
323 25|          kinek noha kalapja nincsen, de azért feje van, mint nekünk;
324 25|              ugyan nincs mit rágnia, de azért foga van neki harminckettő,
325 25|           borhoz csak gyéren juthat, de azért még talán lelke is
326 25|             Fölfeszíti szemeit. Hej, de jobb lett volna vakon születnie,
327 25|              a hangok szörnyetegeit.~De bárha aludt volna az esküdt
328 25|     nyelvükön különbféle beszédeket, de amely beszédeket, miután
329 26|            holnap jól voltunk lakva, de örökre. Ma örültünk, másnap
330 26|            hítta nevénél ellenségét, de az nem jelent meg; az egész
331 26|     Rónaiéval, ki egyre-másra őszül, de jókedve és istenbeni bizalma
332 26|            megtelnék vele egy kötet, de nagyon siralmas; pedig én