Fezejet

 1 4 |       Nézd, milyen nagy a világ; mennyi ember jár-kel benne! Ennyi
 2 4 |      keblén nem tanulhattad meg, mennyi édes érzés van e szóban:
 3 4 |          ez a világ milyen nagy; mennyi ember jár-kel benne, keresve
 4 4 |          megaggott ember vagyok! Mennyi nyomort, mennyi fájdalmat
 5 4 |          vagyok! Mennyi nyomort, mennyi fájdalmat kellett elviselnem!
 6 5 | felszínén annyi csábító máz van, mennyi a különben is csak a bebizonyulás
 7 7 |      szívében a vér kezde hűlni.~Mennyi szemrehányás, mennyi fájdalom
 8 7 |      hűlni.~Mennyi szemrehányás, mennyi fájdalom volt ez egyetlen
 9 8 |          maradt.~Dehogy egyedül!~Mennyi dúló fájdalom, mennyi sejtelmes
10 8 |   egyedül!~Mennyi dúló fájdalom, mennyi sejtelmes gond, mennyi keserűség
11 8 |           mennyi sejtelmes gond, mennyi keserűség maradtak ott vele!~
12 15|          olasz énekesnők, kiknek mennyi minden kell? Azt csak az
13 18|          minden lépteit, s mégis mennyi félreismertetést kellett
14 18|        elveszett a szemem fénye: mennyi ezüst, meg arany volt ott
15 18|       isten! gondoltam magamban, mennyi kenyeret lehetne ennek az
16 21|    felcifrázva.~Minő pazar fény! Mennyi ezüst és arany! Mennyi ragyogó
17 21|           Mennyi ezüst és arany! Mennyi ragyogó drágakő! Kényelem