Fezejet

 1 1 |            borzalmas dolgokat. Minden arc a város felé fordult, hol
 2 1 |         rettegő szívében egy halovány arc, melynek fenyegető vonásai
 3 4 |        emelkedik; emberi hang, emberi arc nem zavarja e csendet. Az
 4 4 |              emberek.~– És a mosolygó arc kinek arca? Úgy hasonlít
 5 5 |          gömbölyű áll, teljes épszínű arc, magas, egyenes, végén erősen
 6 6 |               festőien szép, tojásdad arc, melynek friss rózsaszínével
 7 6 |         gyermekien teljes ajkak és ez arc körül simított atlaszfényű
 8 6 |             az ép tekintetű, életerős arc, ez izmos termet, mintha
 9 6 |               taszító undort, mint ez arc iránt.~Az ifjú szemeiből
10 7 |         kerítésen hirtelen egy idegen arc emelkedik fel előtte a létrán
11 8 |         megcsókolá.~Oly hideg volt ez arc…~A nő mélyen, igen mélyen
12 11|                  kérdé egy kedves női arc, az ablakot felnyitva s
13 11|              mint egy különben szelíd arc vonásai.~A hölgy bágyadtan
14 16|               remegteté, hogy ama két arc egy.~Megjelent előtte ama
15 17| felegyenesedve a pusztabíró –, ragyás arc, vágott áll, István esküje.
16 18|            fogsz élhetni itt; örvendő arc nem fogja bántani lelkedet,
17 21|           széjjelválnak, s rajtok egy arc tekint be, egy halavány