Fezejet

 1 1 |       várt, tűrt és remélt, és mégsem látott semmit; de ez általános
 2 3 |        megszólamlott: „Gáspár, mégsem adsz háromszáz forintot
 3 3 |     hogy ha agyonveri is őket, mégsem hallgatnak el, sőt minden
 4 4 |  szívembe? Több mint ember, de mégsem angyal, mert még mosolygása
 5 5 |       volna?~– De ez már talán mégsem puszta emberszeretet, itt
 6 7 |       össze van zúzva. – Talán mégsem volt egyetértés? Talán mégsem
 7 7 |  mégsem volt egyetértés? Talán mégsem volt alakoskodás – gondolá
 8 9 |    hagyja magát beszélni, hogy mégsem mond le a praesességről;
 9 10|       fiú, jó erkölcsű fiú, de mégsem lesz belőle semmi, mert
10 17|   ifjúúr az ablakon, de bizony mégsem az nézett ki, hanem a nemzetes
11 17|     kezemben volt a… csakugyan mégsem jól mondtam ám, hát éppen
12 18|       ő, mint teellened, de én mégsem óhajtom neki azt a nyomorú
13 18|      forgatná benne a kulcsot, mégsem menne be rajta. De én kinyitottam.
14 19|     szegény legény vagy, de én mégsem segíthetek rajtad. Magam
15 24| reménylve, hogy majd eláll, és mégsem áll el; aztán egy kígyó
16 25|      De már úgy igaz, hanem én mégsem hiszem. Majd mindjárt megmondja