Fezejet

  1 1 |                négyszegű temető terül, mint zöld folt a csapásnak nevezett
  2 1 |           csordajárta homoksík felett, mint oáz a Szaharában, melybe
  3 1 |          mutatott a legénynek egyebet, mint ökleinek mivoltát, melyekkel –
  4 1 |                sem hasonlított jobban, mint egy krumplizsákhoz, mely
  5 1 |              térségen nem marad egyéb, mint a bömbölés és egy elefántnyi
  6 1 |              szelindek, egyik nagyobb, mint a másik, termett a téren,
  7 1 |              hüvelyéből irgalmatlanul, mint szármából a tölteléket –
  8 1 |               kipottyantat, a bundával mint lobogóval szarván szélsebességgel
  9 1 |              előre csapta; de lovagja, mint a kullancs szorosan belecsimpajkózott
 10 1 |                az ökrök apján kifogni, mint azt az ember gondolná; midőn
 11 1 |               volt most szerencsésebb, mint ki az ágy alá menekülhetett.
 12 1 |            puszta volt és elhagyatott, mint egy – temető.~Csak a kőemelvényen
 13 1 |              azt; olyan volt e csapás, mint egy taglónak a csapása. –
 14 1 |         másikát felemelte, jobb lábát, mint oszlopot a bika szűgyének
 15 1 |        általános zajból. A nagy tömeg, mint gátat szakasztott folyam,
 16 1 |             bőszült elem. Egész utcák, mint egyetlen, roppant máglya,
 17 1 |      füstmennyezetben ökölnyi szikrák, mint helyeikről leégett csillagok,
 18 1 |               látszik. A világegyetem, mint egy nagy érckohó, lángol;
 19 1 |                érckohó, lángol; benne, mint olvadt ércláva, sötétvörös
 20 1 |                hónuk alá csapva, azzal mint ereklyével jönnek-mennek
 21 1 |              sírt, a vihar kacagott; s mint az évkönyvben írva van:
 22 2 |       szomszédi egyetértésnek.~Neveik, mint Orestes- és Pyladesé, együtt
 23 2 |             semmit sem jelent egyebet, mint azt, hogy, Jutka asszony,
 24 2 |              test zuhan be káromkodva, mint a jégeső; azután feltápészkodik;
 25 2 |               a döfést oly mosolyogva, mint a huszártiszt képe.~A kegyes
 26 2 |             sötéten ragyogó szemeivel, mint egy kedves álomlátás, melyet
 27 2 |                mely tündéri műtételre, mint a következés bizonyítandja,
 28 2 |                 ki senki más nem volt, mint a kegyes férfiú leánya –
 29 2 |          szegletben, azt előragadta, s mint martalékához a tigris bosszújában,
 30 2 |            kiszellőzteté, s elégülten, mint ki tele van a legistennektetszőbb
 31 2 |                perlekedett. Márton úr, mint rendesen, elment mellette
 32 2 |              és sáros csizmákban járt, mint ők, s kik iránt a tenyerestalpas
 33 2 |          virágkoszorú volt tűzve, mely mint koszorú nagyon szép és kellemetes
 34 2 |       kellemetes tárgy lehetett, hanem mint egy komolyságban telhetetlen
 35 3 |            mellett senki sem volt más, mint Körmös Pista, a fukar Körmös
 36 3 |               hagyna nyugtot tinéktek, mint ti őneki; szentségtelen
 37 3 |                Gáspárt; mintha látnám, mint fog benneteket az a sátán
 38 3 |               atyámfia volt, de annyi, mint most pénzem van, s a szükségnek
 39 4 |                virágszőnyeg nem egyéb, mint az örök titoknak egy lapja,
 40 4 |         ugyanazon háztetőket meglátja, mint múlttá vált jövő ismét föltűnnek
 41 4 |                 ki éppen nem volt más, mint Márton úr mostohafia, az
 42 4 |          csinálsz olyan savanyú képet, mint kinek a csibe megette a
 43 4 |            volt bármily kínt kiállani, mint engesztelő kezet nyújtani
 44 4 |             tapasztá kezeit, s bőgött, mint a gyermek, kétfelé húzott
 45 4 |             előttem megjelen fényesen, mint a hold, s biztatva szól
 46 4 |          enyhítően hull szívembe? Több mint ember, de mégsem angyal,
 47 4 |        embereknek! Inkább senkinek se, mint mindenkinek. Légy nyájas
 48 4 |          megnyújtotta a predestináció, mint a balt, nevezett a közvélemény „
 49 4 |             szőlejét mind megitta, sőt mint némelyek pletykázzák, azt
 50 4 |               Hogy azonban a kis Lilla mint tett szert az őt illető
 51 4 |              energiának csúfoltak. Őt, mint afféle elhagyatott árvát
 52 4 |           behozták, ki volt serényebb, mint Lilla, a bútorokat mozgató
 53 5 |            marháit pedig megtanította, mint kell a hínárt, sást és békalencsét
 54 5 |             mégis szinte holtig éltek, mint amazok; sőt, mi a pálinkaházakat
 55 5 |              csak a patikából ismerék, mint megbicsaklott lábakra kenendő
 56 5 |               áll a tapasztott kémény, mint mammutcsontváz bordái között
 57 5 |              mélyen fekvő félablakával mint egy ciklopszvakand sandítva
 58 5 |           karikatúrákkal felcicomázva, mint óriási gúnyemlék tarkáll
 59 5 |               ő hasznaik jelenleg úgy, mint időknek előtte?~A sikátor-
 60 5 |             szétterpesztett lábaikkal, mint ismeretlen álomvilági szörnyalakok
 61 5 |                és szárnyatlan állatok, mint különben, ha otthon volna
 62 5 |               A kulcslyuk még cifrább, mint az azt rejtett cifraság,
 63 5 |              keresztülmenni a tűfokán, mint gazdag embernek a mennyország
 64 5 |          bagoly jajveszékel magánosan, mint egy kárvallott szotyák,
 65 5 |      lekapcsolta, papucsait lerúgta, s mint akit kergetnek, ágyába felszökött,
 66 5 |            azon fiatalember senki más, mint saját fia; nem szólt, hanem
 67 5 |         munkáját.~De már ez több volt, mint elég, hogy Dömsödi úr félelmeit
 68 5 |                virgonc fiatal sebesen, mint a kéneső, átcsúszott az
 69 5 |          vérökbe rögzött.~János úr már mint gyermek nagy széltoló volt.
 70 5 |           keresztül minden cél nélkül, mint aki az eszét kergeti; s
 71 5 |                Oly kitanult gyomorhős, mint ő, ki a puddingok, fricassée-k,
 72 5 |           lehetett oly kompetens bíró, mint Péter úrfi, kinek néhány
 73 5 |           leghatalmasabb, a többi csak mint ennek mintaképeit viselő
 74 5 |               sem volt nagyobb izgató, mint Péter úrfi, kinek már gyermekkorában
 75 5 |         mutatnak romlatlan kebelökben, mint sok akkori és mostani ifjú
 76 5 |          megtermették gyümölcseiket, s mint egyfelől a gazdagon kamatozó
 77 5 |           szélesebb kedve a kocsmában, mint Miskának?…~S a közönség
 78 5 |             orráról és apró szemeiről, mint szintén öltözete elhanyagolt
 79 5 |               hogy az semmi sem egyéb, mint víz és szénsavany egyesülete;
 80 5 |          melyet még aznap reggel juhai mint gyapjút hordoztak, hát ki
 81 5 |           keveset hisz, hogy csodálom, mint lehet keresztyén. Nem, meg
 82 5 |        tudományos szellemeknek inkább, mint az ilyszerű különösségeken
 83 5 |             azt fedezték volna is fel, mint lehessen hazánk becsesebb
 84 5 |       tudományos valaki senki sem más, mint úri maga és hallgatott.~–
 85 5 |             terem, nem oly háládatlan, mint az ő keble. Sőt el lehet
 86 5 |              megboldogult Mihály gróf, mint ön maga is jól tudja, katona
 87 5 |               még nem volt oly kopott, mint most. Egy barátja volt neki,
 88 5 |                boldogtalan asszonynak, mint az, kinek nevét viselé,
 89 5 |                ahelyett, hogy magukat, mint illék, jól kisírva, egymásnak
 90 5 |              magukat, s élének azontúl mint férj és feleség. Az öreg
 91 5 |              tudta meg elébb a dolgot, mint mikor már annak következményeit
 92 5 |           láthatta volna, mert Bálnai, mint a tigris, úgy féltette gyermekét,
 93 5 |          szobában a gyermek nem aludt, mint az övében. A negyedik évben
 94 5 |           napig nem tudom, de melynek, mint a később tett nyomozódások
 95 5 |            maga teljes méreghatásával. Mint vádló lépett fel Mihály
 96 5 |         édesatyja sírva csókolta önt – mint hitte – utószor életében,
 97 5 |             nagy hatást árulkodásával, mint így. Az apa rendkívüli dühbe
 98 5 |            hogy más is van az életben, mint nyomor és fájdalom és kínszenvedések.
 99 5 |          tölthette hamarább bosszúját, mint a kis Lillán, kinek keserves
100 5 |              cselszövénye, úgy hiszem, mint az eget fejem felett –,
101 5 |              nagyon rossz néven veszi, mint ezt bátyám, az öreg Rónai,
102 5 |             Mihály gróf úgy szeretett, mint saját gyermekeit, s kiket
103 5 |          Leander, és arca sugárzó lőn, mint egy diadalra menő hadvezéré,
104 6 |        fesselek le ország-világ előtt, mint egy ifjú menyasszonyt, s
105 6 |                 mezője ki van hímezve, mint egy oltárszőnyeg.~A szem
106 6 |             rezeg lassúdan hullámozva, mint egy zöld óceán. Az a délibáb.
107 6 |           szebb álmokat, és ígér neki, mint hízelgő dajka a kedvenc
108 6 |            előttünk, csakhogy nem úgy, mint most; nem kerek pörge kalappal
109 6 |           sincs írva, de amely fekete, mint a jövendő titkai?…~A lyánka
110 6 |             búskomolyság vonult végig, mint mikor a napfényes mezőn
111 6 |              de az enyim közelebb van, mint a tied; nem is oly halvány,
112 6 |              tied; nem is oly halvány, mint a tied; szebb is, mint a
113 6 |                 mint a tied; szebb is, mint a többi csillag az égen,
114 6 |              hízelgőhöz.~Az ifjú érzé, mint remegnek gyöngéd tagjai
115 6 |              van, mely iránt úgy érez, mint testvér testvére iránt.
116 6 |         szíttam belőle; vágyva lestem, mint nyílik ki egyik bimbaja
117 6 |                bimbaja a másik után, s mint hervad el egyik virága a
118 6 |            félelmet és taszító undort, mint ez arc iránt.~Az ifjú szemeiből
119 6 |             teljesítésébe bocsátkozni, mint azt egyelőre hitte volna.
120 6 |               a romlatlan szívépség, s mint mesés maradvány a vadon
121 6 |            magányát nem látogatja más, mint az Isten szeme és az álom.~
122 7 |              sem mordul rá.~– Nem úgy, mint a nagyságos úrra… hahaha!
123 7 |          kettőn mégis akkorákat ugrik, mint a bakkecske; mérges, mint
124 7 |              mint a bakkecske; mérges, mint a hörcsök; akit az egyszer
125 7 |         chevaux légers-ek) kötök bele, mint ebbe a veszedelem adtába,
126 7 |     kétgarasost oly könnyen tör ketté, mint egy vajas pogácsát, s egy
127 7 |               be, mely nem egyéb volt, mint rongyba takargatott főtt
128 7 |             annak erőteljes karjaitól, mint egy kis alvó gyermek, félig
129 7 |               a lugas falán keresztül, mint egy éles holdsugár, hirtelen
130 7 |      süppedezett lábai alatt.~– Látod, mint süpped, ide sem rejthette
131 7 |      vályoghalomra szökik fel, honnét, mint bástyáról két kézzel és
132 7 |            védte magát. Összenyaklott, mint kit szél ütött meg.~Bálnai
133 7 |               futott elébe, s az ifjút mint megváltó angyalát hévvel
134 7 |               megláthatni; szebb volt, mint képzelénk, s nem oly nehéz
135 7 |             oly nehéz a hozzájuthatás, mint a hír kürtölé. Az én gróf
136 7 |            mélyen lefeküdtek szemeire, mint egy dühös hiénáé, orrcimpái
137 7 |      vonaglottak, s ujjai behorgadtak, mint egy prédájára lerohanó vad
138 7 |              Leander!~A szegény leány, mint letört liliomszál, eszméletét
139 8 |                látszék várni a halált, mint az élet megváltó angyalát.
140 8 |         felemelve úgy állt egy percig, mint a fájdalom ideálképe, azután
141 8 |            feküdt, jóval sárgább lett, mint a másik.~A lyánka sajnosan
142 8 |               oly messze valának tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.~Egyébként
143 8 |           whistasztal mellé, vagy (úgy mint a férjek) a pipázóba lőnek
144 8 |             lábalattlankodjanak.~Sőt – mint a rossz világ beszéli –
145 8 |                oly túlságos szeretete, mint amily túlságos vala benne
146 8 |                ami bűn; s e nyavalya – mint azt a nagynéne nevezé –
147 9 |             szó; magyarul annyit tesz, mint a kántusnak az ő prézesse.
148 9 |               kántusnak az ő prézesse. Mint szinte a kántusnak az ő
149 9 |              hamarább eshetik temetés, mint cantus praeses nélkül; tehát
150 9 |          magasból vegyük a hasonlítást mint a serkocsmák cégérein a
151 9 |               kántus – mely nem egyéb, mint az énekszós ifjúság kara –
152 9 |              annyira nevetésvágyukban, mint féltökben.~– Melyikre feleljünk
153 9 |                ki véknyan ki vastagon, mint szakmánya hozta magával.~–
154 9 |                az egyébhez hasonlatos, mint egy fülemetszett komondor
155 9 |            elkezdtek befogott szájjal, mint az ungok ümmögetni úgy,
156 9 |              büszkeségének fummáját, s mint vert had, nagy szomorúan
157 9 |              csak akkora tükre van is, mint egy szunyog talpa, s abba
158 9 |             felszínén. Fekete volt az, mint a suviksz, a gálicköves
159 9 |       ilyeténséges feketecirmos archoz mint illett a komoly tiszteletet
160 9 |          derogál a ferdesarkú csizma”.~Mint fekete hollósereg vonult
161 9 |             Nem én. Én fehérnek látom, mint szokott lenni.~A második,
162 9 |                 hogy kivel van dolguk.~Mint a rakéta futott végig a
163 9 |          azonban semmi sem volt egyéb, mint a tógának felhúzni elfelejtett
164 9 |              ördögtől annyit sem félt, mint a lúd májától, de mégis
165 10|            celebritások megismerésére; mint a szintén a tokaji és ruszti,
166 10|            mely két szó annyit jelent, mint „szenvedni különb-különbféle
167 10|            jellemének; engedelmes lőn, mint a bárány; nem történhet
168 10|                annyi dolgot bízott rá, mint különben.~– Nagyon jó fiú –
169 10|         ajkaival, kipirult homlokával, mint egy fiavesztett fenevad. –
170 10|                naiv terve volt a lyánt mint köznemes eljegyezni, s midőn
171 11|               Hideg, hideg az éjszaka, mint az emberek szíve…~Éjfél
172 11|               mit mondasz?~– Sajnálom, mint afféle áldozatra vezetett
173 11|             kifejezni a kétségbeesést, mint egy különben szelíd arc
174 11|              oly szerencsétlen vagyok, mint te…~Igaza volt; csak az
175 11|              vigye? Mégis önzőbb volt, mint hogy szerelmesét meg hagyta
176 11|          burkolva, karjaiba vette azt, mint egy gyermeket, s letérve
177 12|                alak, és senki sem más, mint a híres Telezsák. Felemás
178 12|             kevesebb ütést szívelt el, mint a Telezsáké, kakastaréjos
179 12|            szólt fejét hányva-vetve, s mint ki dolgának végbeviteléről
180 12|          ácsorogtok itt ahelyett, hogy mint emberhez illik, segítenétek?
181 12|                hisz oly büdös van itt, mint egy dohos búzaveremben.
182 13|              Itt lakott a peregrinus – mint Bálnait később elnevezték –
183 13|         innepély tartatott; az ablakok mint rendesen csukvák, csak a
184 13|               kellemes idő lesz.~– Óh, mint szeretném látni a zöld természetet!…
185 13|          lényekre a derült tavaszi ég, mint rájok: erőszakos koccantások
186 13|              esett vissza betegségébe, mint valaha.~Bálnai sírt, mikor
187 13|               hideg bántó szó úgy fáj, mint másnak a tőrdöfés! Nézzék,
188 13|               csengő, átható, szilárd, mint egy megütött ércszobor hangja.
189 13|               arculatát; míg mellette, mint egéből levert Leviathan,
190 14|       menyecske; fekete szemei voltak, mint a haragos éj; piros és gömbölyű
191 14|        illettek Bognár Jancsi nyakára, mint a kender nyakravaló.~Még
192 14|              célba lőni jobban tudott, mint a hadnagyok; a csákánnyali
193 14|                pofájára; szemei égtek, mint a faggyúmécs, s hátulról
194 14|          rajtok merően, mozdulatlanul, mint egy holtrészegé, s ezt egyikök
195 14|        meglátta, még haloványabb lett, mint volt, oly halovány, mint
196 14|               mint volt, oly halovány, mint egy viaszgyertya; kalapácsait
197 14|              hegedűs karja merev volt, mint darab fa. Egész teste meg
198 14|         hidegülve. Képe sötétkék volt, mint egy akasztotté, szemei kiültek
199 15|             cigány tett a lovával, ki, mint tudva van a történetbúvárok
200 15|           legkevésbé sem csodálkozunk.~Mint szinte Dömsödi úr sem csodálkozik
201 15|               róla, más bizonyulna be, mint ez egy hazai városban is
202 15|            bizonyomra úgy talál járni, mint az Egyiptomból szaladó zsidók,
203 15|    gyeplűszáras éppen úgy akart tenni, mint két nyájas komaasszony,
204 15|          lesz-e a hintó által tolatni, mint azt húzni; minek oka az
205 15|                szellem tesz úgy velök, mint egy híres próféta szamarával;
206 15|              dikhenccel, és repülének, mint a tekenős béka.~Lőn azonban,
207 15|            napnak jobb lovai volnának, mint Dömsödi úrnak, s már ugyancsak
208 15|              hosszú kötélnyi gyökerek, mint óriási kaszáspók lábai,
209 15|         csattanás, melynek utóhangjai, mint omló hegyszakadás, gördülnek
210 15|               megjárta a fellegeket, s mint boldog emlékű daraleves
211 15|             kedve tartá; olyatén volt, mint egy szertelenül hórihorgas
212 15|               fejét vállai közé húzva, mint egy ugrani nem tudó béka.~
213 15|              igen sovány és sárgazöld, mint egy halotté, színehagyott
214 16|          rémületest csak egyet talált, mint az elébb látott, s egy iszonyú
215 16|                a ház pedig fejér volt, mint egy szemfedél. Ajtaja és
216 16|                herkulesi ember s sírt.~Mint a tigris, mely veszett dühében
217 16|                kiszenvedett szeráfarc! Mint édes jelenet egy másik jobb
218 16|     felnöveszteni, mely tiszta legyen, mint a liliom és szemérmes, mint
219 16|            mint a liliom és szemérmes, mint a tavasz ibolyája…?~Az ifjúnak
220 16|              és szavai; eszébe jutott, mint ült mellette csendes alkonyi
221 16|               szép volt ő? Olyan szép, mint amilyen az egész föld, az
222 16|              Hozzá járultam imádkozni, mint a mindenható legszebb templomához;
223 16|             úgy legyen irgalmas neked, mint én az leszek! – Szállj alá
224 17|            ételt és italt tagadva meg, mint égett hamuvá K. város, 182*-
225 17|             halottnak szentelt szobát, mint a hajón szomjazók az utósó
226 17|          emlékezetes legyen előttetek, mint ama pusztulásnak éjjelei.
227 17|              bíró uram, úgy emlékezem, mint a saját születésem napjára,
228 17|             félig elfojtott fohásszal, mint aki nem beszélhette ki magát,
229 17|           tekintete egyiknek sem volt, mint őneki.~– Irgalom! – nyöszörgé
230 17|               az ő vesztesége nagyobb, mint valamennyié, s várták ítéletét.~
231 17|          előérzetében semmire egyébre, mint az Isten végetlen irgalmasságára
232 17|      világított ki a puszta éjszakába, mint posvány közepén a lidérc.~
233 17|      végszavakat már nem hallá Bálnai; mint a veszett vad, mely égő
234 17|                ki a halottakat őrzené, mint néhány nőcseléd, mert már
235 17|           kinyújtóztatva a másik, arca mint egy elkárhozotté, irtózatdúlta
236 18|           kietlen helyeken barangolni, mint ijesztő kísértetet, vad,
237 18|              ég, ő változatlan maradt, mint egy szirtdarab, mit sem
238 18|            szívében, lassan hervasztó, mint a tüdővész, és gyógyíthatlan,
239 18|            tüdővész, és gyógyíthatlan, mint az; oly becsületes szándék
240 18|           hirtelen, oly véletlen esni, mint ő, kinél a szerelem nem
241 18|       mennyiszer játszott ön térdemen, mint vidám, tölt arcú gyermek,
242 18|         hetenkint egyszer szobámból, s mint a karthauzi, éltemben ásom
243 18|             Énellenem többet vétett ő, mint teellened, de én mégsem
244 18|              fejére.~– Ellened többet, mint énellenem? – kérdé felemelkedve
245 18|            habár oly mély volna is az, mint a sír, melybe kedvesem eltemettem.
246 18|          elrabolta.~Leander szótlanul, mint akit a döfés szíven talált,
247 18|              minden örömétől, hogy azt mint egy kopott pénzt el hagyd
248 18|          mondtam én már saját fejemre, mint minőket te ki tudsz gondolni
249 18|           törvény hideg, részvéttelen, mint azok a szobrok, melyektől
250 18|                sorsom átka elől futok, mint az üldözött vad, kinek egy
251 18|            hogy boldogsága attól függ, mint szólasz igazat és okosat.~–
252 18|            megkövetem, azt mondjam el, mint loptak el engemet a Bélaborába
253 18|               nem tudta három faluban, mint ő; no az egy Gyurcsóné,
254 18|           közelebb állottak egymáshoz, mint más isten emberének; azt
255 19|             mécs élete hosszabb leend, mint azé, ki azt meggyújtotta.~
256 19|          ablakán.~Kérlelhetlen volt ő, mint a halál.~Éjfél nem messze
257 19|          szegényen megy ki a világból, mint bele jött, és Körmös Gáspár
258 19|              Ki fog benneteket őrzeni, mint szemfényét? Senki, senki.
259 19|             rohant, csontjai zörögtek, mint egy diószsák; odavoncolta
260 19|                 Olyan hidegek tagjaid, mint a jég. Feküdjél le és aludd
261 19|        vacogtak), olyan melegem van…~– Mint egy halottnak – suttogá
262 19| meg-meggörbítve, s vadul tekintve fel, mint egy fészkét még haldokolva
263 19|              magát a szomorú sírágyba, mint mikor hosszú utak törődései
264 20|      megvonulva, nyugton hallgathatja, mint zúg és tombol a kéményekben
265 20|              nyitott ajkain felszállt, mint egy elmaradt utóhang az
266 20|          fenekéről egy erős kéz, erős, mint a halálé, megragadja öltönye
267 21|      selyempárnákon egy ifjú nő; szép, mint a költészet első szerelemálma,
268 21|        szerelemálma, tagjai gyöngédek, mint a vert hab; haja fekete
269 21|         erőködik kibontani.~A nő pedig mint elijesztett vadállat, mely
270 21|         szigethez; mindent úgy talált, mint előre képzelé, kényelmet,
271 21|         gyógyulni lelke nyavalyájából, mint erre számtalan példát tudott,
272 22|              Megvagyok én búval rakva,~Mint a borízű almafa;~Kettő-három
273 22|                 Szeretlek is én téged, mint a szilvás derelyét; de ezzel
274 22|        láthatár, mely csendes és sima, mint tükör, és félívként keríti
275 22|              ragyog az alkonyodó égen, mint olvadó aranyba vetett gyémánt –
276 22|              kiről nem tudunk egyebet, mint hogy fiatal ember, s hogy
277 22|               örvös eb fekszik, akkora mint egy borjú.~Az idő éj, a
278 22|             egy nyílást, alig akkorát, mint egy zsáknak szája, ekkor
279 22|            ébren vala, s jól hallotta, mint ugatott a Bodri erősen,
280 22|              ugatott a Bodri erősen, s mint hallgatott el egyszerre.~
281 22|             volt; ahelyett tehát, hogy mint illik, teljes tehetsége
282 22|              utána egy igazi ember, ki mint kígyó sajtolta magát keresztül
283 22|             kiragadva a nő kezeiből, s mint egy gyötrő álombeli fantom
284 22|           gólyalábat egy sem; mire ez, mint bárányt orzó farkas, a kisgyermeket
285 22|           csecsemőt, s úszott ügyesen, mint a vidra.~Az apa utána rohant,
286 22|                földhöz csapva magát, s mint kit kígyók marnak, nyavalyogva
287 22|          Nyomorult vagy, nyomorultabb, mint valaha óhajtottam, pedig
288 23|                nőalak merev egyenesen, mint szobor, karjai keblén egymásra
289 23|         vigasztalást, s előre képzelé, mint fogja neki oly fájdalmasan
290 23|              nem tudta, hogy honnét és mint jött e találkozás, nem emlékezék
291 23|            visszaemlékezni többé.~Csak mint álom, melyet a felébredéskor
292 24|          sűrűbb és vadonabb körülötte, mint valaha.~A kis ház falai
293 24|         töredezve, kéménye nem füstöl, mint hajdan.~Az ananászok helyén
294 24|            megsemmisülésé: elenyészni, mint a lehelet, mint a hang elenyésznek;
295 24|            elenyészni, mint a lehelet, mint a hang elenyésznek; ez az
296 24|            megjelen iszonyú ellensége.~Mint az el nem imádkozható sors,
297 24|        szúnyogok milliárdjai forranak, mint egy óriási méhkas zúgván
298 24|                a jövevény fülei körül, mint örök vándorútra kárhozott
299 24|           másodika – szóla a jövevény, mint egy nem látható lényhez
300 24|        emberkívüli hang, s hallatszék, mint tépi nyavalyogva a bokrokat
301 24|                apád árnyéka?~Az ember, mint a derékon szúrt hernyó vonaglott
302 24|           pedig fáj, forgok körülötte, mint a hold.~– Emlékezel-e azon
303 24|            után. Hah! Egy sem oly bús, mint az a nő, aki… aki… aki… –
304 24|               gyermeke.~Nagyot kiálta, mint kinek galvánütés érte szívét,
305 25|               regényt befejezném, mely mint tens Tölcsér Jónás esküdt
306 25|              Egyik jobban rikoltozott, mint a másik.~Jancsi pedig, ki
307 25|            replikázó felek nyaka közé, mint egy színházi géniusz.~–
308 25|                 biz elmaradnánk tőlök, mint a kerékvágás.~Így azonban
309 25|              alatt valami olyast visz, mint egy nagy pálanya, alkalmasint
310 25|      lábszárait hirtelen kapkodja elő, mint kinek az inát korbácsolják;
311 25|                benne, semmi sem egyéb, mint egy alázatos szegény kis
312 25|           esküdt úr el kezde lágyulni, mint esős idővel a kukoricamálé) –
313 25|      legalábbis három annyi idős volt, mint az esküdt úr, ki őt mámoros
314 25|                 de azért két lába van, mint nekünk; kinek noha kalapja
315 25|            nincsen, de azért feje van, mint nekünk; kinek ugyan nincs
316 25|            foga van neki harminckettő, mint nekünk, s ki ámbár borhoz
317 25|               talán lelke is van neki, mint nekünk? S még ennek ily
318 25|               is,” míg a táblabíró úr, mint csak torkán kifért, danolá: „
319 25|             nem tarthat minden örökké, mint ezt egy komáromi fazékas
320 25|               hasznát sem tudta venni, mint egy vasatlan bicskanyélnek.~–
321 25|            ekként egészen leborította, mint mikor félfont marhahúst
322 25|            lett volna vakon születnie, mint látni, amit látott! Egy
323 25|             esküdt úr oly mélységesen, mint ama kilenc ifjú, kik Decius
324 25|       erősebben félt a farkas fogától, mint a huszonöttől, s tovább
325 25|             kashoz.~Hogy ott esküdt úr mint bírt velök transigálni,
326 25|               álmait a farkasok miatt, mint a rosta alá borított font
327 26|             magában halt meg mindenki, mint gazdátlan vén ebek a sövény
328 26|             tányérjába be lehet nézni, mint a holdba. Szellő nem fuvall
329 26|               Bocsáss meg neki, Isten, mint én is neki megbocsátok!”~*~