Fezejet

 1 1 |      bátorságukat kinyúló nyelvével látszott gúnyolni. – „Hol van csak?
 2 1 |         épület; sötétkék lángfolyam látszott rajta lobogni, vöröslő füstöt
 3 2 |       asszony különös rokonszenvvel látszott mindannyiszor viseltetni,
 4 5 |        valami nagyszerű fennköltség látszott, szemei lobogtak.~– Lehet! –
 5 7 |           vonultan valami rőt tömeg látszott, melynek szemei parázsként
 6 9 |          kendője pedig finom porral látszott behintve lenni, amin ő azonban
 7 14| toporzékolva Dömsödi úr, s szörnyen látszott rettegni a nyavalyástól.~
 8 14|            elől, a korcsmárosné nem látszott rá ügyelni mindaddig, míg
 9 14|          rögeszmét, melyhez annyira látszott ragaszkodni, hogy paroxizmusa
10 14|           egyenesen az ő rémítésére látszott megszületni. Homlokán a
11 16|        végre a távolban gyertyafény látszott felcsillámlani, s messze
12 16|            dolmánya ujjával szemeit látszott törülni.~– Te jöttél, édes
13 17|              mellén széles forradás látszott, helye a kőütésnek.~– Semmi
14 19|         siralmas pengésök emlegetni látszott a nyugalom hajdani éveit
15 20|      ákászfát, melyről néhány varjú látszott lomha repüléssel odább szállani.~–
16 22|            elérni, ki csak játszani látszott vele, olykor egy úszó lápra