Fezejet

 1 11|   néhány percig ne, az volna a halál!…~A megfagyást álom szokta
 2 11|       percig tart, azontúl – a halál.~Lakását a rövid idő alatt
 3 13|    Enyém; én vevém vissza őt a halál kezeiből, enyém az Isten
 4 13|     tűz, kezében az iszonyatos halál a lobogó szövétnek lángjaiban,
 5 16|     világból, mosolygott még a halál ónkarjai közt is, s e mosoly
 6 18|   esett meg az, mihez képest a halál minden kínszenvedései isten
 7 19|      az ágya fejénél virrasztó halál lehelete hideg verítékben
 8 19|    Kérlelhetlen volt ő, mint a halál.~Éjfél nem messze már; a
 9 19| szeretett pénzeit.~– Segítség! Halál! – ordítá; vére fejébe tolult,
10 19|     tagjait megkötötte a közel halál keze.~– Rabló! – hörgé,
11 19| fektess rá! – szólt, s arcát a halál szeplői verték ki.~István
12 19|      Szegezd le! – rikácsolá a halál fia kétségbeesetten.~– De
13 22|     szemei be voltak hunyva, a halál angyala csukta be azokat. –
14 22|       vár reád és a gyalázatos halál.~Ezt mondva Bálnai, a holt
15 24| gazdálkodva bánik vele, mert a halál ránézve nem jótétemény.~
16 26|    holt hallgatás, mindenütt a halál képe nagyszerű alakban,