Fezejet

 1 2 |              Márton ölelésére nyújtá gyöngéd, gömbölyű kezeit.~– Hozzám
 2 2 | felhólyagzott ütések nyomait, melyek gyöngéd tagjain égő szalagokként
 3 2 |         vetemedett, hogy apja iránti gyöngéd figyelmét nyilvánítandó,
 4 4 |              s karjai közé szorítá a gyöngéd termetet; és szemei megteltek
 5 5 |             eszét kergeti; s midőn a gyöngéd nő a kínzásokat megsokallva
 6 6 |          szoborszerűvé változtatva a gyöngéd vonásokat, szemei tágan,
 7 6 |             ifjú érzé, mint remegnek gyöngéd tagjai keblén, pedig a nyári
 8 8 |     véletlenül egy égető ajk forrott gyöngéd fehér kezéhez. A lyány felsikoltott.
 9 11|              ki abból egy szellemien gyöngéd alak könnyű fehér ruhában;
10 11|             Fázol, szívem? – szólt a gyöngéd kezet leheletével melengetve.~–
11 11|              a lyánka arcán.~Az ifjú gyöngéd vigyázattal vezette őt a
12 11|           kímélték ezek a gyermekien gyöngéd tagokat, nem kímélték azon
13 13|    mellbetegséget hozott maga után a gyöngéd idegzetű lyánkára, melynek
14 13|            Pista ült mellette, kinek gyöngéd kezecskéje jutott.~A kis
15 13|         mindketten: forrón az egyik, gyöngéd szorítással a másik, és
16 19|          Milyen nehéz! – susogá azon gyöngéd szeretettel tekintve erszényeire,