Fezejet

 1 1 |   rendületlen hidegvérrel néze le a szüntelen emelkedő lángoszlopokra.~
 2 2 |      konyhába; a ruháskosarat a még szüntelen ott ácsorgó mosó leányok
 3 4 |        kedves arcot, azon hamiskás, szüntelen mosolygó szájacskát és a
 4 5 |             nemzete iránti buzgalma szüntelen a csatamezőn tartott, azon
 5 6 |            hogy éppen én és te – és szüntelen én és te jövünk össze? Mintha
 6 12|             nem koplalt, sőt inkább szüntelen tömve volt vendégekkel,
 7 13|        palakővel fedve; ablaktáblái szüntelen csukva tartattak s falai
 8 13| törvénytudós szeme közé, gyertyáját szüntelen közelebb vive a lőporhoz,
 9 14|              beesettek; homlokizmai szüntelen reszketésben vannak, s sápadt
10 16|            rossz sorsa elé.~Eközben szüntelen közelebb jött a gyertyafény;
11 17|              merre menjen; a farkas szüntelen néhány száz lépésnyi távolban
12 17|           lépésnyi távolban kíséré, szüntelen borzasztó s bántó huholását
13 19|             egy kéz nyúlna be, mely szüntelen növekedik, míg kísértetes
14 24|          volt; az évszakos esőzések szüntelen borúban tarták az eget,
15 24|           lelkem nem nyugszik soha, szüntelen képeket kell látnom és velök