Fezejet

 1 2 |   kegyes ember. Gyékény Márton sokat imádkozik. Igaz ugyan, hogy
 2 2 |       van foglalva, s már igen sokat vesztett színeiből; csak
 3 8 |       mondta, hogy nem kell őt sokat hagyni alunni, és minap
 4 9 |    cirkalomfacsarta fürtei nem sokat különböztek a másodfű tinó
 5 13|       beszélendnek vele, hanem sokat támaszkodott pandúrjai ékesszólására,
 6 14|    szélén és fon, és hízik nem sokat törődve a világgal.~Senkit
 7 16|    peregrinushoz. – Igaz, hogy sokat vétett e szegény leány ellen,
 8 17| iszonyúan mosolyogva –, én nem sokat vesztettem, csak az egyik
 9 17|       szólt hozzá:~– Ember, te sokat vétettél, legtöbbet énellenem.
10 17|   hiába rimánkodol, éltél elég sokat, most meg fogsz halni. Húzzátok
11 19|        Fázni fogtok és fáradni sokat kopott ruhában, piszkos
12 22|    ember úgy látszik, hogy nem sokat törődik velök.~Többször
13 22|          Te és a te apád vajmi sokat vétettek énellenem; óh,
14 24|       farkas után lövök, lövök sokat, az elejti a gyermeket,
15 25|  tanúsítja, hogy a kis bukhenc sokat kivett a tens úr ködös fejéből,