Fezejet

 1 1 | gyámoltalan nők egyike volt, kik senkinek ártani, senkinek használni
 2 1 |       volt, kik senkinek ártani, senkinek használni nem tudva, egyaránt
 3 2 |       nem sírt, nem panaszkodott senkinek, hanem letörlötte könnyeit,
 4 3 |        fogsz velem jőni oda, hol senkinek sem jut eszébe pénzt keresni –
 5 4 |      higgy az embereknek! Inkább senkinek se, mint mindenkinek. Légy
 6 5 |  szeretett senkit, nem kedvezett senkinek, csak szenvedélyeinek, s
 7 5 |        ki sohasem volt még eddig senkinek is felesége, a legelső gazemberhez
 8 6 |      képzelém; nem is mertem még senkinek mondani, féltem, hogy kinevetnek
 9 7 |       onnét! – hangzék ismét. De senkinek sem volt kedve a kötélért
10 17|          ember fejére kimondunk, senkinek a láthatatlan bírón alól
11 17|         lesznek, egy igét sem és senkinek! Akartok-e?~És a férfiak
12 17|        emelte –, én nem vétettem senkinek, én nem tettem semmit!~–
13 18|          de rám parancsolt, hogy senkinek ne merjek arról szólni,
14 18|           Nem is szóltam én soha senkinek, csak a plebánus úrnak,
15 22|       akarnak rajtad!~Az nem jut senkinek eszébe, hogy mi jó volna,