Fezejet

 1 1 |         hegyes szarvait, az első reá rohanót, egy hosszú, fekete
 2 2 |          s midőn a kegyes férfiú reá tekint, a kép arca el van
 3 2 |  szokatlanul vigyorogva bámultak reá, s Márton urat e kimagyarázhatlan
 4 4 |    csókjai legforróbbjait hintve reá. Tudta, hogy fáj a szegény
 5 6 |       nap verőfényben mosolyg le reá; füveiben a harmat gyémántja
 6 7 | szemeivel vadon, dühösen tekinte reá, hogy a bátor férfi szívében
 7 8 |        minő napok, minő élet vár reá ez idegen világban?~Az úri
 8 8 |   kapitálisra tett szert, mely a reá tett költségeket száz- és
 9 11|      kedves kezecskét, s ijedten reá tekintett.~– Óh, én álmos
10 12|         volna ezen címet, melyet reá ruháztak.~A k*i érdemes
11 13|         függeszté szemeit; az is reá tekinte, mindkettőjök szemei
12 14|   rángások gyötrelmei nehezülvén reá. Szemei kidülledtek olykor
13 15|         pincelyukra, mindenünnét reá leső vad arcokat látott
14 20|         ismét lassan felnyílék s reá bámult.~Azt mondják, hogy
15 21|          gyermek kacagva néz fel reá, azután mintegy érezve a