Fezejet

 1 1 |             tapasztalta, hogy sehol nincsen kimenekülésre út, kétszerezett
 2 1 |             gondolat, nincs remény, nincsen akarat – uratlanul emészti
 3 4 |             bírván magával –, kiben nincsen annyi jó tulajdonság, mennyit
 4 5 |        céltalansága, hanem kerítése nincsen. Hellyel-közzel ugyan láthatók
 5 6 |             nevezi! Pedig költészet nincsen sehol, csak az érzelmek
 6 11|            elgondolá, hogy neki már nincsen üdve, s nem bocsátotta a
 7 12| összekuporodva, kiknek tekintetében nincsen semmi nőiség. Durva, hidegvette
 8 13|             megszagolja; érzi, hogy nincsen szaga, s visszateszi.~–
 9 14|           de papirosra nem illik –, nincsen különszobátok, ahová a becsületes
10 18|          vén cigány~Utánad fáradok, nincsen nyugodalmam~Keresztül a
11 18|             kinek egy nyugodt perce nincsen.~Nem akarlak gúnyolni, azért
12 18|         képű úrnak, meg hogy szarva nincsen: nekibátorodtam, s beültem
13 21|        lakában idegen, az eszméknek nincsen királya.~– Rosszat álmodtál,
14 22|     egyesülve laknak itt, és a kert nincsen bekerítve, oly biztos őrfal
15 25|          nekünk; kinek noha kalapja nincsen, de azért feje van, mint