Fezejet

 1 4 |       másik gyermek egy fiatal leányka, ragyogó szemei könnyel
 2 4 |       mindkettőjök homlokán.~A leányka Gyékény Márton leánya, Lilla;
 3 4 |         gyöngéden simítva le a leányka hajfürteit– ami másnak édes,
 4 4 |  homlokát tenyerébe temette.~A leányka leveretten kérdé: „Nem él?” –
 5 6 |      nem várt fölfedezésnek; a leányka szinte megijedt tőle.~–
 6 6 |      kérdé félénk-bizalmasan a leányka. Az ifjú kihívólag tekintve
 7 6 |        hullámzott fel s alá.~A leányka szorosan simult hozzá, s
 8 7 | világba kellene átköltöznie.~A leányka utána nézett ajtajából,
 9 11|       álmos vagyok – suttogá a leányka, s szőke szép fejét ifja
10 11|       szokta megelőzni…~A szép leányka szemei elhunytak, karjai
11 12|     kiáltott, s az eszméletlen leányka homlokát és hamuszínre váló
12 12|         részvéttel guggoltak a leányka körül; s e részvét következtében
13 12|      nagy hamar el is tűntek a leányka füleiből az aranyfüggők.
14 13|         s a földre ne.~A beteg leányka ma kelt föl először betegségéből.
15 13|  hajjal. Másik oldalon a beteg leányka, halavány, hunyt szemű;