Fezejet

 1 2 |          egymáshoz hajdan, mikor még jámbor ősapáink a magyar barátság
 2 2 |         felhelyezi fejére, kegyes és jámbor indulatokkal bővölködő arculattal
 3 2 | legkívánatosabb ok volt arra, hogy a jámbor város jókedvű népeinek szemeit
 4 3 |         akarná felhúzni Gáspár úr, a jámbor sarú eljajdítá magát, mondván: „
 5 4 |            nénémasszonyék valamennyi jámbor magzatjait elbűvölték, elvarázsolták
 6 5 |             a békák lakoznak, hogy a jámbor lakosságnak csak a konyhája
 7 5 |   egzorcizmusokra lehete szüksége, e jámbor, istenfélő karjai közé taszítja.
 8 8 |                süllyedni az egyszerű jámbor szegénységből – a cifra
 9 10|              és idegent. Egyetlenegy jámbor szenvedélye volt: más emberséges
10 11|            hallgatta meg imádságait. Jámbor volt, és a rosszak ítéletet
11 14|             után.~Érdemes vendégei a jámbor Alföld nagyreményű lókötői,
12 15|            legyen könyörülő!~Bármily jámbor értelme legyen is e szavaknak,
13 16|          kezdett kapni, s a betóduló jámbor arcú férfiak közé menekülve,
14 17|          pusztabíró szemeibe, hogy a jámbor ember maga is elborzadt
15 25|       egyszer, amint ott alusznak, a jámbor dudahős fülét egy borzadalmas