Fezejet

  1 1 |          üljünk;~Ártatlan örömünkért~Meg ne szégyenüljünk!~                 
  2 1 |            sok szép javakkal áldotta meg a mindenható, és mégis milyen
  3 1 |              volna adós; ezt az urat meg kell becsülnünk, leányom;
  4 1 |          becsülnünk, leányom; bizony meg, kivált neked, ki iránt
  5 1 |        Ilyetén beszédektől szabadítá meg keblét az említett hölgyek
  6 1 |              ama részén támaszkodott meg testének, mely a természet
  7 1 |               s nekiiramodván, addig meg sem állott, míg a mázsaház
  8 1 |      elismerő fejbólintással köszöné meg az atlétának markos szolgálatát,
  9 1 |        ekként nagy veszélytől menték meg, ha nem is a hazát, de legalább
 10 1 |       taglónak a csapása. – Itt állj meg! – ordítá az állatra, s
 11 1 |         mintha egy népet ütött volna meg egyszerre a szél, oly csend
 12 1 |             ifjú erős kézzel ragadja meg a rohanó lova fékét. A száguldó
 13 2 |             vasárnap, melyen egymást meg ne döngették volna. Teljes
 14 2 |             lennének.~*~De kísértsük meg őket közelebbről megismerni.~
 15 2 |             vele: sötétfekete szemei meg nem hunyorodnak kígyói tekintete
 16 2 |             egy fehér alakot pillant meg, egy fiatal leánykát, egy
 17 2 |             gyermeket, ki úgy jelent meg ott a sötét háttérben karcsú
 18 2 |           van – h – én Istenem, csak meg akartam ölelni kedves apámat,
 19 2 |               Kedves apám, ne verjen meg! – s ezt oly esdve mondá,
 20 2 |              s bosszúját kellő fokig meg nem hűtötte; akkor aztán
 21 2 |        kezeit összecsapván csakugyan meg is szólítá; de azzal sem
 22 2 |              ily üdvözléssel támadja meg a mellette elkullogót. –
 23 2 |              volt az udvaron.~– Nézd meg, mi van a kalapod mellett,
 24 2 |     kicsinyben múlt, hogy a guta ott meg nem ütötte; a tisztes kürtős
 25 2 |         elektrika masina rázta volna meg tetőtől talpig, megmozdult,
 26 3 |         Gáspárral osztozatlanul halt meg, s halála óta minden vagyonait
 27 3 |             világból, ha a fizikában meg nem volna írva, miképp a
 28 3 |             komédiások s más titeket meg nem becsülő nép kezeibe
 29 3 |              hátat fordítottak azok… Meg is fizetett nekik a világ…
 30 3 |             az ő zsebében ugyan soha meg nem melegedhetett, s mindamellett
 31 3 |            melankólikus hang szólalt meg zsacskói legterjedelmesebbikéből: „
 32 3 |            az neked? De te… ugye még meg is köszönnéd, ha most adnék
 33 3 |          adnék neked két forintot?~– Meg biz én, ha kétszáz forintot
 34 3 |       hallgasd csak… Óh… óh… bárcsak meg ne szólalna!~– Akkor nem
 35 3 |       számlált.~Gáspár nem állhatván meg, hogy vándorlandó pénzeit
 36 3 |      vándorlandó pénzeit még egyszer meg ne tekintse, megállt előttök,
 37 3 |                 No iszen, legyen hát meg, amit kívántatok – így kezdé
 38 3 |           keservesebben esett neki e meg nem érdemlett, háladatlan
 39 3 |        tudnátok szólani; de kukuljak meg, ha azt kívántam, hogy ily
 40 3 |   elbúcsúzottakat.~– No Pista, téged meg már most vigyen az ördög,
 41 3 |              tallérokat –, ha megint meg találnának a ládában szólamlani,
 42 3 |             igazi forinttól fosztani meg engem; tíz esztendőt vettél
 43 4 |            fedi el, mit nyitott szem meg nem lát soha.~Tömérdek apró
 44 4 |            egy kis mulatságot, mitől meg sem halsz, de meg sem gyógyulsz,
 45 4 |              mitől meg sem halsz, de meg sem gyógyulsz, egy töltés
 46 4 |              értelmét; óh, magyarázd meg ezt nekem, miért beszélnek
 47 4 |              emberek így? Vagy mondd meg, kinek arca az, mely olykor
 48 4 |         kinek keblén nem tanulhattad meg, mennyi édes érzés van e
 49 4 |       kebelvihar, mik alig születtek meg, már elenyésztek.~– Mondd,
 50 4 |          saját tévedéseim nem vertek meg annyiszor, mennyiszer megvert
 51 4 |      tékozlott bizalmam; nem csókolt meg fogaival annyiszor az irigység,
 52 4 |             óta ezen címmel tisztelé meg az érdemes falusi város
 53 4 |               Majd csepűvel tömetett meg saruja orra, melynek következtében
 54 4 |          leoldani s félretenni.~Száz meg száz ily apró csíntevése
 55 5 |            termékenységgel termették meg évről évre a leggyönyörűségesebb
 56 5 |           sárban csak a lova szakadt meg, nem egyszersmind a szekere
 57 5 |      Végigmenni rajta? Attól mentsen meg bennünket a jó sors! Egy
 58 5 |           régen elmúlt, részint soha meg nem esett történetekkel.~
 59 5 |       természet mindazon állatjaival meg van népesítve, melyeknek
 60 5 |            vagy kilátás; mérgelődik, meg akarja emelni a ládát, de
 61 5 |        rejtett cifraság, s amiképpen meg vagyon írva, hogy könnyebb
 62 5 |        tudván, melyik oldalról vesse meg a hátát, hogy a szúrós drótfalhoz
 63 5 |         megakadt gondolata. – Nézzük meg még egyszer! – susogá fölkelve;
 64 5 |         feljogosítva. Azonban, habár meg nem nyugtatta is e gondolat,
 65 5 |          mész máshova? Miért rabolsz meg éppen engem?~– Hm! – kezdé
 66 5 |                Mindennek van oka; ha meg akarja kegyed, édesapám,
 67 5 |        bántam ez ügyben, most mondja meg, apám?~Dömsödi úr elbámult,
 68 5 |         méltatlanságok következtében meg is holt, hagyva maga után
 69 5 |           illetők akként bosszulának meg rajta, hogy észre sem vették.~
 70 5 |           mohó újításvággyal rohanta meg a fennálló szokásokat vállalkozásokba
 71 5 |              tetteiben a vezérfonal; meg tudta választani a középutat
 72 5 |           ideig tartott, nem is halt meg bele; egy kicsinyt kikurjongatta
 73 5 |            ezzel, úgy hiszem, eléggé meg van dicsérve. Vétkei közé
 74 5 |             kalitkában édesen zendül meg egy fogoly csalogány hangja.~
 75 5 |     lehetetlen benne első pillanatra meg nem ismerni a tudományokkal
 76 5 |              hangszerét; ha Gábor úr meg nem kapja, összetörik.~–
 77 5 |             másiknak a szíve szakadt meg, egy férfi pedig kigyógyíthatlanul
 78 5 |           kell lenni, hogy hallására meg nem szakadt. De azt az egyet
 79 5 |          este oly köpönyegben jelent meg, melyet még aznap reggel
 80 5 |          mint lehet keresztyén. Nem, meg sem mondom önnek azon elmés
 81 5 |         sárkány volt befogva; értsen meg ön, két papirossárkány.~–
 82 5 |              mi hasznát veszed. Hidd meg te azt az egyet énnekem,
 83 5 |             a bolondság kövét szerzi meg, másik örök mozgonyt szerkeszt,
 84 5 |               csak egy falu népét is meg tudná óvni kenyere fogyatkozásától.
 85 5 |            az én ismerősöm?~Gábor úr meg nem állhatta, hogy el ne
 86 5 |              Az öreg Óvári nem tudta meg elébb a dolgot, mint mikor
 87 5 |           elannyira megtörtént, hogy meg nem történtté nem lehete
 88 5 |           kis leánykával ajándékozta meg szerencsés új férjét. Gyékény
 89 5 |             egy s ugyanaz nap haltak meg mindketten; persze ezek
 90 5 |          férfiutód nélkül halálozván meg, vagyonait elfoglalta a
 91 5 |            nyájassága lehetlen, hogy meg ne nyerje az eddig csak
 92 5 |         ismétlé, s igaz hévvel rázta meg Rónai kezét, ki mélyen tekintett
 93 6 |              ajkait, de nem csókolja meg. Arcát visszavonja, s a
 94 6 |        lelkem egyik része halt volna meg, kivált…~Reszketve elhallgatott
 95 6 |              egy idegen arcot láttam meg, mintha vállamon keresztül
 96 6 |              hadd álljon és rohadjon meg! Félév múlva életölő méreg
 97 6 |            szól; tudja, miért sárgul meg, miért hull le a falevél,
 98 6 |             és talán az életben soha meg nem találják; de ha megtalálják,
 99 7 |            Ha akarja uraságod, várja meg, míg eleblábol boldog vetélytársa;
100 7 |              árnyékából; nem gondolá meg, hogy társainak egyike sem
101 7 |           néma kéj közepett születik meg a szerelem első rózsája,
102 7 |          szólt, s nyugodtan kerülték meg tovább a ház környékét,
103 7 | meg-megbotlott, vagy horkolva ugrott meg alatta, egyes fatörzsöktől
104 7 |          diadalujjongatással rohanja meg a fegyvertelent, ki gyors
105 7 |              Akárki légy, e tudatért meg kell halnod. Legények! Ezer
106 7 |            így húzza, vonja és mégis meg sem bírja mozdítani, túl
107 7 |   Összenyaklott, mint kit szél ütött meg.~Bálnai Körmös István állt
108 7 |         lásson!~Leander nem ütközött meg a Sándor nevezeten; a pitvarajtón
109 7 |              hogy enmagam fosztottam meg magamat az élettől.~Bálnai
110 7 |    becsületes, nyílt arccal közelíté meg az ifjút, s előbb annak
111 7 |            mellén.~– De ne fojts még meg! Ez csak a kezdet, a vége
112 7 |          mondom, e két kézzel fojtom meg itt szemeid előtt e leányt;
113 7 |            megölöm, ha tőled másként meg nem szabadíthatom.~Leander
114 8 |    végig-végig sirassa.~Most tetszik meg, ki az igazi árva,~Senki
115 8 |            magasztos érzésekkel vert meg a mostoha sors, s ki most
116 8 |           aludt, s nem ébredett fel.~Meg volt gyógyulva – örökre.~
117 8 |     összerogyott.~– Jézus Mária! Már meg ez is elájul, és még csak
118 8 |            hallgatag intéssel, de ha meg nem értetett, érthetőbb
119 8 |              csinálni, s azokat soha meg nem fizetni, arasszal mérhető
120 8 |             közelről nem ismerik.~De meg is jutalmazta őt erényes
121 8 |      legzajongóbb orgiák közepett is meg tudta tartani, valának azon
122 8 |          mintha kísértő jelent volna meg tűzszemeivel. Az ember irtózatosan
123 9 |              cantus praeses~Húzzátok meg azt a hármas harangot.~Hadd
124 9 |           után, azt ugyan hevenyében meg nem tudnám mondani, de hogy
125 9 |            rozsdás cirkalmot tüzesít meg, annak két ága közé csomónként
126 9 |       behintve lenni, amin ő azonban meg sem ütközött, gondolván,
127 9 |            ezt csak azért említettem meg, mert vannak, vagy legalább
128 9 |            nyakát –, az isten áldjon meg, mért vagy oly szomorú?~–
129 9 |           azon pillanatban nyomatván meg lábbal, midőn a praeses
130 9 |           hol itt, hol ott szólaltak meg a rejtélyes hangok, frizuráját
131 9 |               s mi még soha prézesen meg nem esett, megtöri büszkeségének
132 9 |           serio pofával kérdeztetett meg, s mindenik ugyanazt felelte,
133 9 |     Mujkosnét kiénekelni.~– Nézzétek meg, nincsen-e lólába?~– Nem
134 9 |     keservesen tudják fújni – jegyzé meg egy liliomos subának hordozója.~–
135 9 |           peccant: senki sem peccat. Meg is ígérte e szívességet
136 10|          tisztította ki s ő töltötte meg reggelenként a táblabíró
137 10|        procuratoriába.~Ő tisztította meg a csizmákat.~Ő szedte le
138 10|               hogy egy lélekerejében meg nem ejthető leányt átkos
139 10|              de szerelme nem értetik meg, s a kétségbeesett kísérlet,
140 11|         fölötte. Az ég nem hallgatta meg imádságait. Jámbor volt,
141 11|            ölében tartá csecsemőjét.~Meg volt fagyva.~– Jól járt
142 11|         imádkozott, és nem hallgatta meg őt az ég; de mindezeket
143 11|        tanyázni.~Gondolkozott; vajon meg hagyja-e fagyni kedvesét
144 11|          volt, mint hogy szerelmesét meg hagyta volna halni, s erősebben
145 12|     kocsmában hömpölyög;~Fakó lovam, meg a deres,~Mindig a kocsmára
146 12|             vendégurak benn a gőzben meg ne fulladjanak.~A ház teteje
147 12|          rendszerint a lopott birkák meg nem ehető részei szolgáltatták.
148 12|         betyárok jó időben kártyázni meg alunni szoktak.~– De ha
149 12|       történik.~– Csak a fejit, hogy meg ne sántuljon! – biztatja
150 12|              a? De elhagyja magát!~– Meg van fagyva – susogá egy
151 12|           pogány nyekegéssel szólalt meg eközben egy kutyabőr duda,
152 12|             a földön – Fújd, szakadj meg! – kiáltá hegykén a zeneművésznek,
153 12|           közébök tévedt ifjún akadt meg figyelme s hátrahőkölt.~–
154 12|              a csárda oldalán. – Üss meg még egyszer, ha van lelked!~–
155 12|        iszonyún fenyegetőzve rohanák meg szegényeket, míg az asztal
156 12|         úgymond – agyon! Tépásszátok meg őket! Szúrjátok ki szemeiket!
157 12|           esik az asztalról, s addig meg sem áll, míg tökéletesen
158 12|          subáját.~– Ne félj, nem hal meg – szól nyugodtan –, elgyalázta
159 13|    felfedezni. Nem gyógyítá ugyan az meg egyhamar a beteget, de barátja
160 13|          előlépve, elkanyargatá erre meg amarra szokott törvényes
161 13|            miatt házmotozást engedni meg lakában; ellenszegülés esetére
162 13|          prókátoroskodjék.~– Kövesse meg magát, spektábilis! Itt
163 13|              a hitelezőnek, mindjárt meg fog tudni fizetni, azt fogadom!
164 13|                 No, úgy hát fizessen meg ön helyette; tizenhétezer
165 13|           rémületes ordítással riadt meg a két végrehajtó, s szaladt
166 13|     legkomikusabb rémülettel rohanva meg a hágcsót, melyen egyszerre
167 14|           harag, no? Nem élünk abból meg! – szólt erre a másik bicskás
168 14|           szolgáltam hat esztendeig; meg is vert eleget; alacson
169 14|             gombokkal.~– Maga van?~– Meg a kocsisa; hanem hiszen
170 14|           megmondani, melyikök ijedt meg a másiktól erősebben.~Pedig
171 14|             Dömsödi úrra mutatott –, meg fog halni!~Azután egy villanyrángásszerű
172 14|              vert be a falba, azután meg fogaival húzta ki azokat,
173 14|          szobában, gyanúsan vizsgált meg minden szemébe ötlő tárgyat,
174 14|            hozatott, és azt nem itta meg; egyszóval nem tudta: hová
175 14|           mint darab fa. Egész teste meg volt hidegülve. Képe sötétkék
176 15|       elmaradni.~Dömsödi úrnak ugyan meg kell engedni azt az egyet,
177 15|        rudasok pedig erőnek erejével meg akarták próbálni, könnyebb
178 15|           zabla kelleténél erősebben meg volt szorítva, s ezek maguk
179 15|          rakok, hogy arról emlegetsz meg! Aki erre, amarra! Szamár!~
180 15|             roppant buckákban torlik meg, míg másutt a tenger hullámait
181 15|               ekkor egy hang szólalt meg a sötétségben közel Dömsödi
182 15|            Góliáth Jánost a bakon is meg lehet ismerni.~Dömsödi úrral
183 16|            száradjon ki,~Amely alatt meg fogsz állni.~Az a csárda
184 16|           meggyulladjon.~Az ég téged meg ne áldjon!~Népdal.~Hosszú,
185 16|              alpesi teherrel feküdte meg szívét.~Felhányta emléke
186 16|         gomolygó füstalakok jelentek meg előtte szikrázó tűzszemekkel;
187 16|            fülébe:~– Tizenegy órakor meg fogsz halni, meg kell halnod
188 16|              órakor meg fogsz halni, meg kell halnod még ma!~Dömsödi
189 16|             kánya rikoltása csöndült meg, melyet az erős vihar fészkéből
190 16|             prédájára rohan, ragadta meg a peregrinus Dömsödi úr
191 16|          ravatal mellett.~– Te ölted meg őt, tudod-e? – szólt rémarcot
192 16|             lelkének. Irgalom nélkül meg foglak gyilkolni. Isten
193 16|             magadhoz, öcsém! Gondold meg, micsoda következései lehettek
194 16|              nem szeretem óra óta is meg fogja találni, te ne piszkold
195 17|            az ételt és italt tagadva meg, mint égett hamuvá K. város,
196 17|            Egyszerre tíz kar ragadta meg az eszméletlen Góliáthot,
197 17|      Dömsödit egy szegletbe mentette meg.~– Meg kell neki halni! –
198 17|            szegletbe mentette meg.~– Meg kell neki halni! – ordíták
199 17|             halni! – ordíták azok.~– Meg, de nem így! – szólt a pusztabíró
200 17|          pusztabíró csendet intve. – Meg kell neki halni, de először
201 17|         biztosítanunk kell magunkat. Meg foguk neki mindazt fizetni,
202 17|          egyenkint ide és esküdjetek meg, hogy egy szót, egy célzást
203 17|        kormos képű hamupipőke jelent meg piszkos kék előkötővel,
204 17|              Csak nagy sokára mondta meg, hogy az az ember volt,
205 17|            sem voltak odahaza, aztán meg…~– Jól van, leányom, elmehetsz –
206 17|         vágott áll, István esküje. Ő meg fog halni. Üljetek sorba!
207 17|          igyák fel az ebek, egyék őt meg elevenen a tanyai kutyák!~
208 17|            Tűzzel ölt, tűzzel haljon meg! Meg kell égnie! Elevenen
209 17|              ölt, tűzzel haljon meg! Meg kell égnie! Elevenen megégni!
210 17|           bizodalma. – Óh, szabadíts meg! Meg kell szabadítanod!
211 17|      bizodalma. – Óh, szabadíts meg! Meg kell szabadítanod! Iszonyúan
212 17|           Iszonyúan akarnak megölni! Meg akarnak égetni! Óh, ne hagyj,
213 17|             támaszkodva.~– Szabadíts meg… és én minden vagyonomat
214 17|            fehér ujjaival; körülötte meg volt halva a világ, s ha
215 17|           Nem vagyok hóhér, de téged meg tudnálak ölni. De ne félj,
216 17|         attól félve, hogy a távolban meg fogják hallani.~Amint így
217 17|              mondta: tizenegy órakor meg fogsz halni.~Haja szálai
218 17|               éltél elég sokat, most meg fogsz halni. Húzzátok keresztül
219 17|          ezeret adok nektek, öljétek meg őt!~A zsiványok egymás szeme
220 17|              mind kifizetem, öljétek meg őt!~– Én kétannyit adok –
221 17|          ország, míg erről itt senki meg sem fog emlékezni.~A bicskások
222 17|             hogy mindjárt a szél üti meg.~– Isten az égben! – fuldoklá
223 18|          közibe átkozódhatott, mikor meg nem hunyászkodó szemmel
224 18|     mostohaságaiért: ugyanaz támadta meg lelke tisztaságát a legförtelmesebb
225 18|        teremtményét megáldotta, tőle meg volt tagadva.~Magában emésztődött
226 18|               Leander szótlanul állt meg előtte.~Rónai fölkelt íróasztala
227 18|         merem kitalálni, ne is mondd meg, én nem bántalak téged az
228 18|              az enyimmel, te se oszd meg a tiedet velem. Tartsuk
229 18|             karthauzi, éltemben ásom meg saját síromat. Látnád azt
230 18|         bitangjává? Ezért fosztottál meg engem életem minden örömétől,
231 18|        kopott pénzt el hagyd orozni? Meg tudtad sérteni lelkemet
232 18|       ördögét kereste, azalatt esett meg az, mihez képest a halál
233 18|             Ne félj, addig nem halok meg, míg számadásim be nem végzém.
234 18|        nyáron az a fekete képű tatár meg az a halavány úr, akinek
235 18|         uraimékat, én tavaly nyáron, meg azelőtt is teljes életemben
236 18|      Bélaborában; ott voltam kovács, meg levélhordozó, aztán meg
237 18|              meg levélhordozó, aztán meg muzsikus; az én apám is
238 18|               az én apám is ott halt meg, szegény; ott tanultam meg
239 18|           meg, szegény; ott tanultam meg én is a koplalást… Hát éppen
240 18|            annak a fehér képű úrnak, meg hogy szarva nincsen: nekibátorodtam,
241 18|          szemem fénye: mennyi ezüst, meg arany volt ott összerakva!
242 18|               csak a plebánus úrnak, meg a mesternek, meg a Jancsó
243 18|              úrnak, meg a mesternek, meg a Jancsó komának, no meg
244 18|             meg a Jancsó komának, no meg aztán a szekértárius úrnak,
245 18|          aztán a szekértárius úrnak, meg nagyságos uraiméknak.~–
246 19|              hideg verítékben gyűlik meg homlokán, és senki, senki
247 19|      kimúlása.~Csak egy ember jelent meg éjjelenkint ablaka alatt,
248 19|        iszonyúakat. Kincsei jelentek meg előtte; a világ öt részei
249 19|            azután rajtok fekve halni meg; azt hitte, hogy majd úgy
250 19|            azokat.~– Jer! Jer, ölelj meg! Te derék, jólelkű fiú vagy! –
251 19|       ládájáról.~– De várj! Esküdjél meg hát, hogy nem fogsz nyúlni
252 19|          nyúlni pénzeimhez, esküdjél meg, akkor lefekszem.~– Mire
253 19|          nyisd fel a ládát, de ígérd meg!~– Tehát még nem ástad el?~–
254 19|            köszönöm, az Isten áldjon meg érte! De mégis ne tégy úgy,
255 19|                 Hova gondolsz, öreg, meg akarsz fulladni alatta?~–
256 19|             hörgé:~– Átok reád, mert meg akarsz lopni, azért nem
257 19|               azért nem szegezed le! Meg akarsz rabolni!~István rátette
258 20|              nyöszörögve fordulnának meg koporsóikban. Az ákászok
259 20|           akarja, hogy a zápor mossa meg koporsója födelét? Tán még
260 20|             födelét? Tán még egyszer meg akarja őt átkozni alvó poraiban?~
261 20|            ekkor egy gondolat villan meg agyán, rémes, hajborzasztó,
262 20|               mitől a lélek rázkódik meg belsejében.~– Ha még élni
263 20|            később, hogy az nem szűnt meg ugatni:~– Ki van ott? –
264 20|    meggyőződék felőle, hogy az ember meg van halva, s iparkodék annak
265 20|      koporsóra…~Az embert ott ütötte meg a guta ijedtében.~Midőn
266 21|           Isten az égben!~Ki áldotta meg őt?~Egy kisded szoba, melyben
267 21|              de kedves foltja maradt meg a paradicsomnak; halántékain
268 21|            híve, hogy tán ez ajándék meg fogja engesztelni az őrült
269 21|      mindenét áldozatul fogja vinni.~Meg is tette.~A hölgy első pillanat
270 21|             fekete szolgájától tudta meg, kit ez árulásra sem pénz,
271 21|           akaratja, de fia keze ölje meg őt; s ugyanaznap rabolta
272 21|             engedékenység, áldozatok meg fogják kérlelni szívét.~
273 21|          csontjaiban a velőt hűtötte meg. A hölgy megtébolyodott.~
274 21|            Iszonyú kínok közt szülte meg a nő első gyermekét, s születése
275 22|              vagy, s nem is halt még meg senki határaidon belől éhen,
276 22|        Góliáthról el nem véve.~– Ölj meg, ne kínozz sokáig! – szólt
277 22|            tartozom, de én nem öllek meg, Péter. Mikor a testvérgyilkos
278 22|          reszkess, vétkező és átkozd meg magadat, az Isten igaz.
279 22|              mi történik vele.~– Úgy meg vagy átkozva, Góliáth. Az
280 22|            kezemből a bosszút. Ha te meg nem ölöd apádat, két perc
281 22|              múlva én öltem volna őt meg; de így jobban esett, én
282 22|            lesz az, melyet naponként meg kell látnod.~– Gyermekem? –
283 23|           fogát csattogtatva támadta meg a férfit annak vállára ugorva.~
284 23|            éles árnyékokban szaggatá meg a szoba sötétjét.~Ott a
285 23|      célszerűnek tartott előtte soha meg nem mutatni.~Ők boldogak
286 24|          közül egy emberalak jelenik meg, egy emberi rém; fejét ifjan
287 24|         imádkozik.~Mindezen vigaszok meg vannak tőle tagadva, hanem
288 24|      jelszóra egy birodalom szólalna meg, elkezdik melódiátlan egyhangú
289 24|             mozdulatai különböztetik meg a mocsár kóbor úszó szigeteitől,
290 24|           fájdalmas és nehéz szólala meg erre a sziget bokrosából,
291 24|            éji zivatar hidegje veszi meg.~– Ma van november másodika –
292 24|          halottak ünnepe. Emlékezzél meg halottaidról, Góliáth Péter,
293 24|        nehézkes csörtetéssel nyíltak meg a bokrok, s négykézláb mászott
294 24|         hernyó vonaglott s rebegé:~– Meg. Hajh, milyen véres! Mért
295 24|             volna le magad, te ölted meg!~– Hahaha! – hangzik konvulzív
296 24|             képeket?~– Nem mondhatom meg; ők ismernek, de én nem
297 24|            lehet.~– Ki nem engedi?~– Meg vagyok rontva, kötve vagyok
298 24|       bűnhödött, saját kezeiddel ver meg az Isten; nem egyszer halsz
299 24|             Isten; nem egyszer halsz meg, mindennap meg kell halnod;
300 24|         egyszer halsz meg, mindennap meg kell halnod; mindennap visszajönnöd
301 24|            sebet, mely kínoz, de sem meg nem gyógyul, sem meg nem
302 24|             sem meg nem gyógyul, sem meg nem öl. Átkozott vagy és
303 25|                 De bizon fehér, csak meg kell hámozni.~– Anyjuk,
304 25|           szájához tolva, azt ekképp meg akarta itatni.~– Nem iszom –
305 25|             tudományos ember, mondja meg nekem azt az egyet, megyünk-e
306 25| hivatkozásokat, lélekvesztve rohanta meg a pinceajtót, azt majd levitte
307 25|              Te Jancsi, nem találtad meg fejemet?~– Nem biz én, nagyuracskám –
308 25|             Már miért nem? – szólalt meg a táblabíró úr. – Itt van
309 25|            már saját lábait mindenik meg tudta a szomszédjáétól különböztetni (
310 25|         uraknak, magában egy „álljon meg a szemetek”-et toldván hozzá.~–
311 25|           istenért, a farkasok eszik meg őket, vagy ott fagynak meg!
312 25|           meg őket, vagy ott fagynak meg! Frissen! Fel kell lármázni
313 25|             egy borzadalmas hang üti meg, mely körülbelől így hangzott „
314 25|     kimondani.~– Te! – te baland te! Meg ne harapj, kiskutyám! Nono
315 25|             pisz! pisz kiskutya! – s meg akarta cirógatnia kiskutyát
316 25|         fogad! Ugyan már minek ennél meg engem? Ugye, te sem szeretnéd,
317 25|              purdéknak kenyeret? Edd meg ezt itt ni! – szólt az alvó
318 25|         béled, hogy mind a kettőnket meg akarj zabálni?~A farkas
319 25|     közelében egy nagy fűzfát sejtve meg, arra még jó idején szerencsésen
320 25|          utósó rémpillantást vetve a meg nem evett martalékra: búcsút
321 26|            nyár, minőt kevesen értek meg életökben, és sokan, kik
322 26|       elszigetelve élt, magában halt meg mindenki, mint gazdátlan
323 26|         ellenségét, de az nem jelent meg; az egész szigeten nem volt
324 26|            kezeit és monda: „Bocsáss meg neki, Isten, mint én is