Fezejet

 1 4 |    könnyeiben tört magának utat a fájdalom.~– Ne sírj, ne sírj – szólt
 2 5 |          s ez arcokon a magasztos fájdalom!~Elhagyták mindketten a
 3 5 |           életben, mint nyomor és fájdalom és kínszenvedések. Gyékény
 4 7 | legmagasabb kéj vagy a legmélyebb fájdalom lehet. E magasztos percében
 5 7 |       Mennyi szemrehányás, mennyi fájdalom volt ez egyetlen tekintetben!~–
 6 8 |           állt egy percig, mint a fájdalom ideálképe, azután összerogyott.~–
 7 8 |       lyánka szívében megtolult a fájdalom; érzé, hogy árva, és hogy
 8 8 |       Dehogy egyedül!~Mennyi dúló fájdalom, mennyi sejtelmes gond,
 9 8 |       deríthetett; az az ábrándos fájdalom, mely típusát a legzajongóbb
10 8 |         nevezé:~Osztályos rokon a fájdalom nevében.~A gyöngyfüzért
11 11|         hang.~– Osztályos rokon a fájdalom nevében – mondá jelszavát
12 16|        nem jött belőlök; az ilyen fájdalom enyhülés nélküli.~Minő ellentét
13 18|          nem történhetik velem. A fájdalom, ez álmatlan lovag lelkembe
14 19|      felemelte, azon a legigazibb fájdalom volt kifejezve. Azután koporsójára
15 24|       napra bánat a fejemre,~Nagy fájdalom szállott bánatos szívemre,~