Fezejet

 1 1 |         ne lássa, hogy becsületes emberek között van! – zúgá mellettök
 2 4 |         föld és önző arcaikkal az emberek.~A temető árkain kívül hirtelen
 3 4 |         nekem, miért beszélnek az emberek így? Vagy mondd meg, kinek
 4 4 |          s az ordító fenevadak az emberek.~– És a mosolygó arc kinek
 5 4 |           az Isten jó.~– Hanem az emberek rosszak. Te kevés embert,
 6 6 |          egy regény, melyben csak emberek nem visznek szerepet, s
 7 11|         hideg az éjszaka, mint az emberek szíve…~Éjfél után lankadni
 8 11|         kislelkűvé.~– Sors üldöz, emberek üldöznek engem; megátkozott
 9 11|           Belépett.~– Segítsetek, emberek! – kiáltá, lyánkáját egy
10 13|         hogy árthatnának azok? Az emberek szemei elől rejtetek ti
11 13|       onnét felül jön, s nem megy emberek kezein keresztül. Ugye?
12 17|    Védelmezz, mit akarnak ezek az emberek? Óh, mennyit szenvedtem!
13 18|       Leander –, mi vén, igen vén emberek vagyunk, nekünk csak gondjaink
14 21| bujdokolnia kellett és kerülni az emberek tekintetét, s e körülmény
15 22|         jelentéstelen madárka. Az emberek között is a legcsekélyebbek