Fezejet

 1 1 |        és magas homloka.~– Légy átkozott! – kiált az ifjú, s öklével
 2 2 | székéről a kegyes ember. – Légy átkozott a földben, melyben alszol,
 3 2 |  dühösen toporzékolva. – Te, te átkozott fattyúlélek! Majd megtanítlak
 4 5 |  esküdtek fejére megvesztegetve átkozott galád kezektől, s csak elmúlt
 5 10|          hogy meglássa, ki azon átkozott, ki így nyert, s ki azon
 6 16|       szívednek álljon.~Népdal.~Átkozott légy!~Víz előtted megáradjon,~
 7 16|      közepében, az is sírhalom! Átkozott a napsugár, mely fejemre
 8 16|     napsugár, mely fejemre süt, átkozott az emberi hang, mely megszólít,
 9 16|    emberi hang, mely megszólít, átkozott az áldás, mely nekem van
10 18|    vérbűnösnek lett ágyasa! Óh, átkozott légy, átkozott légyen az
11 18|      ágyasa! Óh, átkozott légy, átkozott légyen az a perc is, melyben
12 22|         gyilkos, pokolbeli gaz, átkozott haramia! – hörgé a legyőzött.~–
13 22|         nyomott homlokára, hogy átkozott legyen az, ki őt megölendi…
14 24|        gyógyul, sem meg nem öl. Átkozott vagy és átkozott maradsz
15 24|        nem öl. Átkozott vagy és átkozott maradsz halálod órájáig,