Fezejet

 1 1 | szarvaival elérhető részeiket gyöngéden megvakargatni. – Jaj, jaj!
 2 2 |    tenyésző sűrű fű közé szép gyöngéden lefekteté, azután kettőt
 3 3 |    Pihenj! – szólt az öreg, s gyöngéden megcsókolá és kebléhez szorítá
 4 4 | Szegény árva! – susogá a fiú, gyöngéden simítva le a leányka hajfürteit–
 5 4 |      Isten. Volt, ki téged is gyöngéden szeretett, ki azon nőt,
 6 6 |    Eredj már – szólt az ifjút gyöngéden eltolva magától –, nézd,
 7 6 | kedvese ölébe; az átölelte őt gyöngéden, térdeire emelte és magához
 8 8 |        Kedves anyám – szólt s gyöngéden a beteg fölé hajolt –, kedves
 9 13|  elfogódott hangon az ifjú, s gyöngéden megölelé a halovány leánykát,
10 19|    nyugalom hajdani éveit s a gyöngéden szerető Gáspár apóst.~És
11 19|    ruhában. Ki fog benneteket gyöngéden szeretni? Senki, senki.
12 21|    paradicsomnak; halántékain gyöngéden átkéklenek az erek, szemöldökei,
13 21|  férfi álom gőzkörébe lép.~Ez gyöngéden fölébe hajlik, a nő szemöldei
14 23|  halkan, lábhegyen lép mellé, gyöngéden megfogja a hölgy kezét,