Fezejet

 1 2 |  kárhozott, ha még valahol élsz a földön kívül! – Mindezt indulatosan
 2 2 | tökéletesen elvesztve terült el a földön, hol csak estefelé akadtak
 3 4 |         ki téged szeretne; e nagy földön nincs annyi helyed, hova
 4 4 |        elhagyottabb nálad a kerek földön?!~Ekkor vette észre, hogy
 5 4 |         lesz egy ismerősöd e nagy földön… nem annyi helyed, hová
 6 6 |      szemeket, puha fekhelyt, ősi földön termett istenáldotta kenyeret,
 7 10| napvilágra, mely vörösen önlék el földön és égen. Azt gondolta, hogy
 8 11|           és senki sincs a széles földön, aki szeretne. Óh, bízzál
 9 11|          érezni kénytelen, hogy a földön jár; éhség, szomj, hideg,
10 12|         kajsza lábaival dobolva a földön – Fújd, szakadj meg! – kiáltá
11 17|       megpillantá az üldözöttet a földön fekve, odament, felemelte.
12 22|         boldogtalanná tettetek és földön futóvá; nem volt nálam szenvedőbb,
13 24|      falai vakolatlanok, kapuja a földön fekszik, ablakai be vannak
14 25|      erejével ránt magához.~Ott a földön aztán összeölelkeztek; a