Fezejet

 1 1 |       elő; a mén megáll; némán, dühösen, kétségbeesetten néznek
 2 2 | szobámban, he? – rikolta az apa dühösen toporzékolva. – Te, te átkozott
 3 4 |         Pistára céloza.~Az ifjú dühösen szökött fel, kitéve látván
 4 4 |       Már most nesze! – ordítá, dühösen rálőve ellenére; s ekkor
 5 4 |       és futott.~De éppen, mert dühösen lőtt, nem oda lőtt, ahova
 6 7 |   vonítva a pitvarajtóba ült, s dühösen kezdé védeni magát.~– Vessetek
 7 7 |      Góliáth Péter! – kiálta rá dühösen ellensége, s a halvány ember
 8 7 |   vérben forgó szemeivel vadon, dühösen tekinte reá, hogy a bátor
 9 17|    utósó csepp édes vízért, oly dühösen víttak a szerencsétlen ember
10 17|         a rab kötelékeit, s azt dühösen megrázva, szilaj türelmetlenséggel
11 20|    amint a sírok között ugrálva dühösen keresett valakit.~Azután
12 20|      álló ákásznak rohant, arra dühösen felugatva.~A temetőőr is
13 22|       Juci.~A bölcső üres volt.~Dühösen esett az ajtónak a férj,
14 23|        megszabadított szelindek dühösen rohant neki, s fogát csattogtatva