Fezejet

 1 8 |           anyám – szólt s gyöngéden a beteg fölé hajolt –, kedves anyám! –
 2 11|        viharai keresztüljártak rajta; beteg volt, és nem volt ápolója;
 3 12|       miszerint az ilyetén restségtől beteg honpolgárok kénytelenek
 4 13|               látni, s a földre ne.~A beteg leányka ma kelt föl először
 5 13|             utóján oly ritkaság; de a beteg kívánta, s Pista elő tudta
 6 13|                Nézzék, most is milyen beteg!~– De hát okai vagyunk mi
 7 13|                Isten segíts! – kiálta beteg kedveséhez rohanva Bálnai,
 8 13|               hajjal. Másik oldalon a beteg leányka, halavány, hunyt
 9 18|               hogy éppen azalatt, míg beteg kedvese üldöző ördögét kereste,
10 18|              magamra – susogá –, igen beteg vagyok.~– Itt van ni – szólt
11 19|            volt, Gyékény Márton, ki a beteg gyér álmait ilyen szavakkal
12 19|          jöttél? Hallottad ugye, hogy beteg vagyok? Látod, pedig nem
13 21|        fekszik; nem igen piros, talán beteg? – noha pólája és vánkosai
14 26| nyavalyásoknak, rokon nem kereste fel beteg rokonát, koporsó nem készült