Fezejet

 1 1 |       lobogva gyulladt ki, a nép sírt, a vihar kacagott; s mint
 2 2 |       szegény kisleány pedig nem sírt, nem panaszkodott senkinek,
 3 4 |       vállára borulva keservesen sírt.~A fiú vigasztalni akarta
 4 4 |   keresve az életet és találva a sírt; ennyi nép közt nem lesz
 5 7 |  szögletébe hurcolá, ráborult és sírt; hogy keble majd megszakadt;
 6 13| betegségébe, mint valaha.~Bálnai sírt, mikor a bírákhoz visszatére.
 7 16| félrefordult a herkulesi ember s sírt.~Mint a tigris, mely veszett
 8 16|       kedvesére borult, szárazon sírt, könnyei nem hullottak.
 9 20|    madara, s ott megállapodik. A sírt ma hányták föl, de ha az
10 20|   megrabolni.~Sietve dúlta fel a sírt.~Izzasztó munkája közben
11 21| szőnyegei közé temette magát, és sírt kérlelhetlenül zokogva.
12 23|        kiáltá nejét, cselédjeit; sírt, rimánykodott.~A visszhang
13 26|         mások,~Magamnak majd egy sírt ások,~A búk és könnyhullatások~