Fezejet

 1 3 |         kell.~– Jaj … hiszen nem magam jószántából mondtam én azt –
 2 4 |    ordító fenevadak közt álmodom magam, mik ellen az ő keble véd;
 3 5 |       dologban, hogy majd reggel magam is kinevetem magamat, de
 4 7 |     legalább arra szorulni, hogy magam öljem el magamat; bátran
 5 9 |   nyakamba, elég teher vagyok én magam is magamnak.~– A praeses! –
 6 13|          Kerüljetek a kéménynek, magam is ott járok be.~– Hát micsoda
 7 15|         emberhez, kinek tanyáján magam is szoktam olykor dégálni;
 8 18|        előtt sírkeresztek, miket magam faragok. Nagy halottak vannak
 9 19|        mégsem segíthetek rajtad. Magam is koldus vagyok, nincs
10 25|     kutyának, hadd jöjjön ide!~– Magam is megenném, ha volna, nem
11 25|         repülünk.~– Ejnye bizony magam is ösmertem ám olyan embert,
12 25|        Bús az idő, bús vagyok én magam is,” míg a táblabíró úr,
13 25| vigasztalja magát azzal, hogy én magam sem értettem.)~Ezen gyönyörűséges