Fezejet

 1 4 |         összetépi? Hisz még azon kutya is, mely az árok széliben
 2 5 |          hever, előtte pedig egy kutya ül szomorú, hű, bánatos
 3 7 |    lovagol el onnét, aztán még a kutya sem mordul rá.~– Nem úgy,
 4 7 |          főtt madárlép, melybe a kutya beleharapva, orrát, száját
 5 7 |        mondá a sápadt arcú.~De a kutya nem várta be az üdvözletet,
 6 7 |    betyár ráveté a pányvát, de a kutya megkapta kezét, s kettőt
 7 11|         hófermeteges időben. Egy kutya sem ugatott a városban,
 8 18|           hanem egy nagy mennykő kutya majd kiharapta a lábam kásáját;
 9 20|            kiálta újra a hang.~A kutya mindig közelebb szaglászott,
10 20|     bokron keresztül törtetne; a kutya előtte futott, mindig élesebben
11 20| félelemtől.~A lépések követték a kutya nyomát, hirtelen azonban
12 22|    átvetette magát az udvarba.~A kutya szűkölt dühében s fájdalmában,
13 25|       Fogsz hallgatni, gazember? Kutya emez amaz… Vagy mindjárt