Fezejet

 1 2 | szájaikat kacagásra indítsa.~Egy percig mozdulatlan állott; szemei,
 2 6 |         rejtelem nyomára a jelen percig nem akadhatott.~De közbejött
 3 7 |    maradok hálátlan; csak néhány percig engedj még élnem, s minthogy
 4 8 |     arcát felemelve úgy állt egy percig, mint a fájdalom ideálképe,
 5 11|       csak most, csak még néhány percig ne, az volna a halál!…~A
 6 11|       hogy ezen álom csak néhány percig tart, azontúl – a halál.~
 7 13|          Hadd beszéljek csak egy percig szíveikhez.~– Sohase beszéljen
 8 15|     ezeket jól meggondoljuk, egy percig sem fogunk rajt csodálkozhatni,
 9 15|  peregrinuséban, melyet csak egy percig kell látni, hogy teljes
10 17|        év nagypéntek napján.~Egy percig hallgattak, mintha ezen
11 18|     lelkem gondolataival; néhány percig maradok itt még, azután
12 22|          fel magát kezein, s egy percig a kapu tetején himbálózva,