Fezejet

 1 1 |  leküzdött ellenre, s mosolyogva mondá: „Ezt is megtanítottam becsületre!” –
 2 2 |    verjen meg! – s ezt oly esdve mondá, oly érzékenyen, hogy akárkinek,
 3 5 |  kívülről fűthető lévén. Gyakran mondá mosolyogva az öreg gróf,
 4 5 |   homlokán.~– Ők mentve vannak – mondá magában Rónai könnyebbülten.~*~
 5 7 |    bajlódott.~– Üssétek agyon! – mondá a sápadt arcú.~De a kutya
 6 8 |         az úrhölgy pedig kacagva mondá célozva:~– Úgy kell! Minek
 7 9 |          enném, ha hozzájutnék – mondá magában a korholt egyén,
 8 10| spektábilis megszólamlott, s azt mondá, hogy „jól van”.~A báró
 9 11|       rokon a fájdalom nevében – mondá jelszavát az ifjú.~– Miért
10 13|     bíróilag el nem fogadtatik – mondá ünnepélyesen az esküdt úr,
11 16|     halott felé.~– Biz úgy – ezt mondá, s a ravatal szélire ült.~–
12 17|          sebhelynek kell lenni – mondá a pusztabíró, s az áldozat