Fezejet

 1 3 |       meg, amit kívántatok – így kezdé hozzájuk mondását, könnyeit
 2 5 |        Hm, mit hallhattak hát? – kezdé újra felemelve fejét, s
 3 5 |         meg éppen engem?~– Hm! – kezdé a fiú hideg mosollyal. –
 4 5 |    öregúr, hogy azontúl becsülni kezdé másik vejét, s megengedé
 5 7 |      pitvarajtóba ült, s dühösen kezdé védeni magát.~– Vessetek
 6 8 | előlengett, s affektált negéddel kezdé pirongatni a lyánkát:~–
 7 12|        és hamuszínre váló kezeit kezdé dörzsölni.~– Segítsetek! –
 8 12|       egy másik rögtön foganatba kezdé venni az adott útmutatást,
 9 14|   figyelmet sem gerjesztett, így kezdé mondását:~– Te (…!) – Itt
10 15|      utólérte a filozófia: hinni kezdé, hogy csakugyan kell lenni
11 17|    meghökkent.~– Nemzetes uram – kezdé bőgéshez készülő hangon,
12 25|  vérszemet, s kezét hányva-vetve kezdé üvölteni: „Hej, hej, mladipan!