Fezejet

  1 1 |                jó úriember ez a Dömsödi úr; mi sok szép javakkal áldotta
  2 1 |               ha az a valaki – még nagy úr is.~A megszólított hölgy –
  3 1 |          férjétől megkülönböztetni; egy úr pedig rettegései közben
  4 1 |             rettegései közben egy másik úr zsebébe talált nyúlni, s
  5 1 |            nyugalmazott, vitéz kapitány úr pedig, e kínos lelki állapotjában
  6 2 |              negyedikben ül maga Márton úr, előtte könyv fekszik, melyből
  7 2 |             hogy, Jutka asszony, Márton úr kardos oldalcsontja felébredett,
  8 2 |                  kis idő múlva a Márton úr szobája melletti oldalszobában
  9 2 |              hogy Tölcsér Jónás, Márton úr mostohafia, ki családját
 10 2 |              pihen az ágy alatt.~Márton úr mindezekre nem ügyel; némán,
 11 2 |                megtörtént, midőn Márton úr rorátéra ballagott, s ilyenkor
 12 2 |                kiáltoztak utána.~Márton úr majdhogy ki nem jött a flegmájából. –
 13 2 |                 est” elhangzott, Márton úr felkelt, s indult hazafelé;
 14 2 |           kácsákkal perlekedett. Márton úr, mint rendesen, elment mellette
 15 2 |            férfiak nevei, kikhez Márton úr annyiban igen hasonlított,
 16 2 |                  huszonnégyszer.~Márton úr nem tudva mire vélni e váratlan,
 17 2 |                rá Jutka asszony.~Márton úr leveszi kalapját, s kicsinyben
 18 2 |                ezt? – rikácsolja Márton úr, s egy lépéssel a cseréptálat
 19 2 |           kalapon nem vett észre Márton úr, mely hogy később mily roppant
 20 2 |        tekintetet talált rávetni Márton úr, melytől Jutka asszonyban
 21 2 |                 Ezzel visszamegy Márton úr a konyhába; a ruháskosarat
 22 2 |          szelindeket idéztek elő Gáspár úr háza háta mögül mogorva,
 23 2 |                kezdett a kuvasz. Márton úr volt az ajtón. Jött szívében
 24 3 |                 minden vagyonait Gáspár úr használta, s azóta ő gondoskodott
 25 3 |                 csodák történnek Gáspár úr házánál.~A nyársról lehúzott
 26 3 |                Természetes, hogy Gáspár úr egy falatot sem vett magához
 27 3 |         furfangos Pistának, ki a Gáspár úr szavaiként, megenné magát
 28 3 |        csizmáját akarná felhúzni Gáspár úr, a jámbor sarú eljajdítá
 29 3 |            volna azt többé húzni Gáspár úr, hanem odaadta öccsének,
 30 3 |                szinte ijedtében. Gáspár úr azonnal a cigányhoz akarta
 31 3 |                 történnek Körmös Gáspár úr házánál, mióta felsőbb tudományokat
 32 3 |          baromfihalált jósolnak; Gáspár úr pedig szomorú lógatásoknak
 33 3 |                 délutánján, hogy Gáspár úr vasas ládája szélére ülve,
 34 3 |                 Pista öccsének?”~Gáspár úr nagyot csuklott ijedtében,
 35 3 |                horgonyt vetettek Gáspár úr körmei Pista üstökében;
 36 3 |           ordítá eszméletvesztve Gáspár úr, s előkapván a zúgból egy
 37 3 |              soknál is több volt Gáspár úr érzékeny keblének; felugrott…
 38 4 |               nem volt más, mint Márton úr mostohafia, az esküdt úr,
 39 4 |                úr mostohafia, az esküdt úr, egy idomtalan, pofók, parlagi
 40 4 |         monológot tartott Tölcsér Jónás úr hol kutyáihoz, hol Pistához,
 41 4 |            nyúlra nem, melyet az esküdt úr előtte két lábánál felemelve,
 42 4 |     konfidenciával vigyorogva az esküdt úr. – Mért csinálsz olyan savanyú
 43 4 |        fellobbanva az ifjú, s az esküdt úr karjába markolt, hogy ott
 44 4 |              stb. stb.!!!~Tölcsér Jónás úr azonban nem hiába volt legokosabbik
 45 4 |           visszatért a temetőbe. Esküdt úr pedig észrevevén megszabadultát,
 46 4 |               egeret megitta, úgy Jónás úr még nagyobb csodáknak véghezvivője,
 47 4 |                 ki ijedtében. Az esküdt úr feje alatt olykor egy katulya
 48 5 |              palotának, melyben Góliáth úr, nagytekintélyű családfője
 49 5 |                 tárgyak, melyek Dömsödi úr kedvenc szobáját oly jellemzetessé
 50 5 |         kamrácska látszik, s ez Dömsödi úr hálóterme. E kamrácska minden
 51 5 |           bizalommal viseltetik Dömsödi úr az alatta és körülötte levőkhez.~
 52 5 |            estefelé van az idő. Dömsödi úr nincs honn, s termében fesztelenül
 53 5 |            mikből Dömsödi Góliáth János úr hazaérkeztét okkal lehet
 54 5 |                 csakugyan belép Dömsödi úr.~Az ajtóban elvevé az őt
 55 5 |             újólag összekereste Góliáth úr szobája minden zegzugát
 56 5 |               Gyilkos! – ordítá Dömsödi úr pisztolyát felemelve, mintha
 57 5 |               szóval ha valami, Dömsödi úr lelki állapotjára vonatkozó
 58 5 |               volna ottlétének, Dömsödi úr rögtön megszökende házától;
 59 5 |              setét.~Fő oka volt Dömsödi úr ezen állatokhozi előszeretetének
 60 5 |        tétovázás nélkül azonnal Dömsödi úr levetett bekecse felé indul,
 61 5 |                nélkül kinyitja.~Dömsödi úr jól látá a mécsvilágnál,
 62 5 |                 Így gondolkozva Dömsödi úr, legközelebb álló pisztolyát
 63 5 |            bankókkal tömögette.~Dömsödi úr megütközve vizsgálta sorra
 64 5 |                 mint elég, hogy Dömsödi úr félelmeit a legdühösebb
 65 5 |                 fiú friss volt, Dömsödi úr dühös; ha Dömsödi úr jobbra
 66 5 |            Dömsödi úr dühös; ha Dömsödi úr jobbra került, ő is jobbra;
 67 5 |                 ő is jobbra; ha Dömsödi úr az asztal fölött ugrott
 68 5 |          semmirekellő! – kezdte Dömsödi úr, látván üldözése sikertelenségét,
 69 5 |        Akasszanak fel! – óhajtá Dömsödi úr, s remélvén, hogy így majd
 70 5 |                  Én-e? – kiálta Dömsödi úr, s torkában a hang, szívében
 71 5 |               mondja meg, apám?~Dömsödi úr elbámult, mintha a guta
 72 5 |            kezei közt volt, már Dömsödi úr maga is azt hitte, hogy
 73 5 |                öreg hóna alatt, Dömsödi úr pedig fejével nekirohant
 74 5 |               kályha is betörte Dömsödi úr fejét.~Egyet tántorodott
 75 5 |                 mondanunk itten Dömsödi úr előbbi élete folyamának
 76 5 |      kétszeresen vérökbe rögzött.~János úr már mint gyermek nagy széltoló
 77 5 |            lángészi tünemény volt Péter úr, noha alig tizenkilenc esztendős,
 78 5 |            elengedjük! – szól az esküdt úr végre, miután 25 képében
 79 5 |            kezéből hangszerét; ha Gábor úr meg nem kapja, összetörik.~–
 80 5 |                szólt közbevetőleg Gábor úr –, noha hangja fölséges
 81 5 |                 sérelmes érzettel Gábor úr –, ez megint magyar elméncség
 82 5 |               ez az én ismerősöm?~Gábor úr meg nem állhatta, hogy el
 83 5 |           Bálnai, mikor megtudta Mihály úr ezen balesetét, búcsút vőn
 84 5 |                 köröztetése után Mihály úr és Bálnai ismét visszatértek.
 85 7 |             neked játékszer kelle, nagy úr, ugye? Nosza, legeltesd
 86 8 |                pour elle. Tudod, Gibicz úr, az orvos, az a honett fiatalember
 87 8 |                 hozta isten, méltóságos úr!~            ~Azonban, ha
 88 9 |          mondani, de hogy igen hatalmas úr, kivált szerdán és szombaton
 89 9 |         állítani.~Tehát a kántus prézes úr szobáját – mely urat ezentúl,
 90 9 |                 jókor jövünk. A prézens úr toalettjét rendezi. Ez valami
 91 9 |                  míglen végre a prézens úr feje olyatén alakot nyer,
 92 9 |          pipereműködéshez fog a prézens úr, mely neveztetik igazi nevén
 93 9 |              Itt vagyok, cantus praeses úr.~– Ki hítt?~– Azt tudtam,
 94 9 |                kajátoz a cantus praeses úr – felelt a prézens úr szurdéklakó
 95 9 |           praeses úr – felelt a prézens úr szurdéklakó dárdása hivatván
 96 9 |                 ezt az asztalt.~Prézens úr itt meglehetősen elvetette
 97 9 |        csikófogú varrással, s a prézens úr nagy elégedetten lépdeli
 98 9 |              találtunk hagyni a prézens úr pipereműtételei alatt; midőn
 99 9 |                 hangon énekli a prézens úr kedvenc énekét.~„Eljött
100 9 |             méltatlankodással az éneklő úr. – Ez hallatlan, ez még
101 9 |                 lábbal, midőn a praeses úr legjobban ostorozná pórbüszkesége
102 9 |              volt ez ismét? – A prézens úr jobbról balra, balról jobbra
103 9 |               ön nevetni?~– Én kánspres úr, a kánspres úr képe…~– Nem
104 9 |                 kánspres úr, a kánspres úr képe…~– Nem hallgatsz, kutyafülű! –
105 9 |                dühében a cantus praeses úr, s minekutána kalapját,
106 9 |       harangozzák a készülőt; a prézens úr felébred. Eszébe jut egyfelől
107 9 |              köpcös ideál, ki a prézens úr éneklő szájába oly epedő
108 9 |                 bámul, mintha a prézens úr feje volna a kukucska. Eszébe
109 9 |              mely kitüntetést a prézens úr hajbodrozata iránt mutatott
110 9 |              hogy ti. nem lát a prézens úr arcán semmi megjegyzésre
111 9 |              alatt! S valóban a prézens úr cirkalomfacsarta fürtei
112 9 |             csitt! Egyszerre!~A prézens úr felemelte kezét, s egy lejtős
113 9 |           mondani az érdemes búcsúztató úr: „számtalan keserű könnyeknek
114 9 |                az alumniumba. A prézens úr rögtön rúgtatott az érdemes
115 9 |                 közbe az érdemes oktató úr –, hát farsang utója van
116 9 |               abba a tükörbe!~A prézens úr belenéz… megijed… térdei
117 10|                 járjon.~Népdal~Bálvándy úr táblabíró volt, éspedig
118 10|             táblabíró!” És lőn Bálvándy úr táblabíró, vagy akart vagy
119 10|             hogy ezeknél fogva Bálvándy úr jóbarátokban nem szűkölködött?
120 10|                  Erről ugyan a Bálvándy úr legényei nem panaszkodtak;
121 10|              soroztaték még a táblabíró úr debrői dohánykazalját tehetségeik
122 10|                reggelenként a táblabíró úr pipáit, miknek száma légió
123 10|             bőrtarisznyában a táblabíró úr után a procuratoriába.~Ő
124 10|             szokta mondani a tekintetes úr –, okos fiú, tanult fiú,
125 10|            szobájába, kiben a táblabíró úr, mihelyt szemeit kellőleg
126 10|        szögletbe bújva, mialatt Dömsödi úr zsebeiből több rendbeli
127 10|                költözködtek a táblabíró úr asztalára, mire mindketten
128 10|         bajuszok pödrésének, még a báró úr, számtalanszor körültekintgetvén,
129 10|                  hogy „jól van”.~A báró úr pedig felkerekedik székéről,
130 10|                 a szobában.~A táblabíró úr irodája éppen az ebédlőre
131 10|               lehete tekinteni.~Dömsödi úr csupa kíváncsiságból felemelé
132 10|             könyvbe könyökölve…~Dömsödi úr arca halaványabb lőn a tökmagnál…~–
133 10|         csakhogy igen is gyáva.~Dömsödi úr egy szót sem szólt többet,
134 10|                 s úgy elment a Bálvándy úr házától, hogy sohasem látták
135 10|           látták többet ottan.~Bálvándy úr pedig kikiálta a szomszéd
136 10|              principális szobáján (a jó úr, megijedvén, az íróasztal
137 13|            vitézlő Tölcsér Jónás esküdt úr sem birtokbul, sem személyesen
138 13|                 tens Bálvándy táblabíró úr és Tölcsér Jónás esküdt
139 13|              volt a két leány.~Bálvándy úr előlépve, elkanyargatá erre
140 13|         kézügyben.~– Nem lát, táblabíró úr? Nincs itt elrejtve a keresett
141 13|                 a szemét!~Erre Bálvándy úr meglehetős zavarba jött,
142 13|            könyv nélkül.~De a táblabíró úr nem ismert e tekintetben
143 13|                kiálta felfortyanva a jó úr. – Velem ne bolondozzon!
144 13|            mondá ünnepélyesen az esküdt úr, még ünnepélyesebben kotródván
145 13|              kontrázott közbe az esküdt úr. – Nem elég neki egy leány,
146 13|               Igen-e? – szólt az esküdt úr gúnyosan. – Nem tudnám miből
147 13|          nevezetes – röhöge a táblabíró úr –, talán egy rongyos kutyabőr?~–
148 13|               menjenek oda. Amint Jónás úr elment Pista mellett, ezt
149 13|                ennyiben maradni Dömsödi úr, hanem körlevelet bocsáttatott
150 13|                H*-ba rándulván, Dömsödi úr minden tétovázás nélkül
151 14|           szobaajtó megnyílván, Dömsödi úr belép világoszöld kabátjában
152 14|               következett, mely Dömsödi úr szájába és a korcsmárosnéra
153 14|              lakonikus válaszra Dömsödi úr már éppen valami elkerített
154 14|           rohant egy szegletbe.~Dömsödi úr ránézett; az is Dömsödi
155 14|              kérdé elszörnyedve Dömsödi úr.~– Nem látott még az úr
156 14|                 úr.~– Nem látott még az úr nyavalyatörést?~– De hát
157 14|              szólt toporzékolva Dömsödi úr, s szörnyen látszott rettegni
158 14|              kenyér lett volna.~Dömsödi úr rimánykodott és fenyegetőzött,
159 14|                 és rángatózott.~Dömsödi úr az egész dolgot igen furcsának
160 14|          Dömsödi úrra mereszté.~Dömsödi úr nagyon távol volt attól,
161 14|       másvilágra galoppírozott, Dömsödi úr puskát ragadott, s a villámló
162 14|       csaplárosnétól.~– Péntek.~Dömsödi úr megrezzent; máskor kinevette
163 14|        csendesen viselte magát.~Dömsödi úr odament, megszólította,
164 14|              meghalt! – rikoltá Dömsödi úr, három lépésre ugorva a
165 14|              kiálta még egyszer Dömsödi úr. A betyárok minden megütközés
166 14|                 fogott be.~Mire Dömsödi úr másodszor is kiüzent kocsisának
167 15|               bujdosom.~Népdal.~Dömsödi úr cselédeit nyak- és poflevesekkel
168 15|                érdemdíjazni. És Dömsödi úr, ha jól szemügyre vesszük
169 15|               egyedül nem kellő Dömsödi úr becses személye tudná megmondani.
170 15|            csodálkozhatni, hogy Dömsödi úr cselédeit azon aprópénzzel
171 15|       csodálkozunk.~Mint szinte Dömsödi úr sem csodálkozik harmadik
172 15|                 ezt így szokták Dömsödi úr cselédjei.~S éppen azért
173 15|        cselédjei.~S éppen azért Dömsödi úr velünk együtt semmin sem
174 15|               beszélget magában Dömsödi úr –, dehogy maradnék itt éjjelre…
175 15|                  ezen esetekben Dömsödi úr ritkítá párját; csak az
176 15|               Kánaánt. E hiányt Dömsödi úr is érzette, mindjárt érzette,
177 15|      homoktengerben vesznek el.~Dömsödi úr tehát nem tudta, merre tartson.
178 15|              pedig az lőn, hogy Dömsödi úr hintaja a francia négyes
179 15|             volna el kocsisának Dömsödi úr, ha éppen maga nem volt
180 15|       tekintélyes kollégájokat.~Dömsödi úr ismét felült, kezébe vette
181 15|               Amerika felé, míg Dömsödi úr Zöldhalomtól H*-ig a fele
182 15|               hintó, a hintóval Dömsödi úr, s Dömsödi úrnak emelkedtek
183 15|              hogy nem darab fa.~Dömsödi úr szorongva kereste pisztolyait
184 15|          elragadták a kocsit, s Dömsödi úr kiszökkenve az útra, egyedül
185 15|             setétben? – gondolá Dömsödi úr, s nem merte szemeit kinyitni.~–
186 15|               látott évek előtt Dömsödi úr, de akiről nem mert gondolkozni.~–
187 15|         várhatott is rejtekében Dömsödi úr iszonyú rémképektől gyötörve,
188 15|                 szólt az ember.~Dömsödi úr azt hitte, hogy az ördögökkel
189 15|             tizedfél óra éjjel.~Dömsödi úr lankadtan, tehetetlenül
190 16|                közé csapkodott; Dömsödi úr pedig hintaja szögletébe
191 16|                meg a peregrinus Dömsödi úr karját, s míg öklével iszonyú
192 16|             halott ismerős volt Dömsödi úr előtt.~A peregrinus magukra
193 16|              nem férfihoz illő.~Dömsödi úr, hogy pártfogoltatását vette
194 16|             Dömsödi úrhoz fordult.~– Az úr pedig, bármi utálatos és
195 16|                 tíz óra után, s Dömsödi úr elhalványult, s még egyszer
196 17|              pénzeit venné elé a gazdag úr, s megszabadulna, de mi
197 17|                 Én gazdag vagyok s nagy úr; pénzt, sok pénzt, ezreket
198 18|                mellett ült és írt.~A jó úr most is a régi bőrben volt,
199 18|                Itt van ni – szólt Rónai úr a cigányt megállítva a szoba
200 18|                 tatár meg az a halavány úr, akinek szemei olyan közel
201 18|         betoppanik hozzám egy sima képű úr, nagyon hirtelen szőke;
202 18|             hogy maga a nagyságos ördög úr, s vissza akartam szaladni;
203 21|              alá jutandottak, míg János úr kéj és kényelem közt, senkitől
204 22|               egyik a nő, másik a nemes úr szobájába vezetők. A gólyaláb
205 22|             kötelet vett elő, s a nemes úr ajtaját bekötözte. Azzal
206 22|          kivetették sarkaiból; a fiatal úr őrültként rohant ki kapuján,
207 22|               Utána, utána! – ordítá az úr. – Hozzatok csónakot, gyorsan
208 22|                Lődd agyon! – rikoltá az úr.~Három lövés érte egymást,
209 25|               tens Tölcsér Jónás esküdt úr kimenetelét tárgyazó, nem
210 25|                nevezi télnek.~Az esküdt úr „jó reggelt” kívánt a táblabíró
211 25|            táblabíró úrnak, a táblabíró úr pedig „jó estét” kívánt
212 25|            összeölelkeztek; a táblabíró úr hóna alá kanyarította az
213 25|              alá kanyarította az esküdt úr fejét, s ilyetén párbeszédhez
214 25|             szíja csakugyan a táblabíró úr kezébe nem kerül, ki a kulacs
215 25|                 iszom – szólt az esküdt úr –, hiszen bornemissza vagyok,
216 25|                  E kérdésre a táblabíró úr rettenetes kacajt ütött,
217 25|                 Hah! – kiálta az esküdt úr felmeresztve szemeit – én
218 25|                    kiálta fel az esküdt úr –, hol maradt az én fejem?
219 25|                répát hozott elő.~Esküdt úr megtapogatta, megnézegette,
220 25|                 szólalt meg a táblabíró úr. – Itt van a kulacs, többet
221 25|                 kulacs, többet ér ez az úr fejénél, mert ez tele van,
222 25|           fejénél, mert ez tele van, az úr feje pedig mindig üres.~–
223 25|               Az igaz – szólt az esküdt úr, igen engedékeny hangulatban
224 25|                 a mámornak.~Tehát a két úr láthatára lassankint tisztulni
225 25|               Mi nem – felele az esküdt úr –, csak a szánkó –, mely
226 25|             bukhenc sokat kivett a tens úr ködös fejéből, ami nem oda
227 25|              tápászkodni, míg táblabíró úr a kulacsot szerelmesen szorítván
228 25|         Hohohohoó! – ordítá a táblabíró úr düledező szemekkel, mely
229 25|               hideg szél és a táblabíró úr fején a báránysüveg nem
230 25|      ci-i-gá-gány! – hebegé a táblabíró úr – gyere, de mindjárt! Hát
231 25|             uhhaha! bruhaha! (Táblabíró úr előtt rettenetes nevetséges
232 25|           meglehet – dünnyögé az esküdt úr –, az enyém is befagyhatott
233 25|                a jobbomra! – (Az esküdt úr el kezde lágyulni, mint
234 25|               idős volt, mint az esküdt úr, ki őt mámoros érzékenyültségében
235 25|                 szólt közbe a táblabíró úr jégcsapos bajuszán végighúzva
236 25|                aztán dudálsz!~Az esküdt úr szentimentaliko-filantropiko-kozmopolitai
237 25|        Uhhohoháhá! – röhöge a táblabíró úr. – Nosza cigány, tégy választást,
238 25|         vigyorintva, melyet a táblabíró úr nyújta elébe, s miután abból
239 25|               szán! – szólt a táblabíró úr Jancsival is közölve az
240 25|               egy fokkal nőtt az esküdt úr elérzékenyülése, egy nüansszal
241 25|          nüansszal pirosult a táblabíró úr arcszíne, egy hanggal magasodott
242 25|                 túros hátain.~Az esküdt úr desperate kezdte hangoztatni
243 25|              magam is,” míg a táblabíró úr, mint csak torkán kifért,
244 25|              kifogyott, a duda és a két úr jó és rossz kedve szinte
245 25| helyzetkülönbséggel, hogy míg az esküdt úr és a cigány egymás ölébe
246 25|               hullának, addig táblabíró úr testének egész hosszával
247 25|                vigyék a macskák.~Esküdt úr és Bunda cigány, kinek ez
248 25|              míg a kas alól a táblabíró úr fiókmennydörgésszerű horkolása
249 25|              éppen a mélyen alvó esküdt úr füle szomszédságában okádta
250 25|             bárha aludt volna az esküdt úr oly mélységesen, mint ama
251 25|              vagyok a tekintetes esküdt úr?~Az esküdt úr félóra alatt
252 25|         tekintetes esküdt úr?~Az esküdt úr félóra alatt minden filantrópiáját
253 25|   akasztófáravaló! – kiáltoza az esküdt úr agyba-főbe tenyerelve a
254 25|          nyekkenése hallatik, az esküdt úr meggyilkolta a dudát.~–
255 25|                 kashoz.~Hogy ott esküdt úr mint bírt velök transigálni,
256 26|           Tekintetes Bálvándy táblabíró úr megszűnt vendégeit itatni,
257 26|             szeretek.~*~A kántus prézes úr jelenleg kosta Girgáciában.~