Fezejet

 1 2 |        ki kezeit összecsapván csakugyan meg is szólítá; de azzal
 2 2 |   magánkívül rebegé:~– Én.~És csakugyan úgy volt; a gyermek túlbuzgó
 3 2 |   hihetetlen dolog, de miután csakugyan megtörtént, ismét csak annak
 4 5 |      a hálószoba ajtajában, s csakugyan belép Dömsödi úr.~Az ajtóban
 5 5 |     meggyőződött, hogy ajtaja csakugyan zárva van, minden asztal
 6 7 | ajtóba kulcsait, s a pléhzárt csakugyan fel is nyitá, de ekkor vevék
 7 10|      míg rá nem akadtam, s ha csakugyan nem akadtam rá, jól lekorpázott.
 8 12|       e részvét következtében csakugyan nagy hamar el is tűntek
 9 13|      tépászás és gázolás után csakugyan fel is rugaszkodott a háztető
10 15|  filozófia: hinni kezdé, hogy csakugyan kell lenni sorsnak, mely
11 17|      amint a kezemben volt a… csakugyan mégsem jól mondtam ám, hát
12 25|      volna, ha a kulacs szíja csakugyan a táblabíró úr kezébe nem