Fezejet

  1 1 |             bátorságánál fogva miután azt az említett csárdákba történt
  2 1 |              immáron a dicső eget, és azt sem tudják: fiai vagy leányai-e
  3 1 |             akasztván villája hegyét, azt a levegőbe felemelte, s
  4 1 |          futosott, nemegyszer, mindőn azt hivé, hogy előle fut, szemközt
  5 1 |               főleg azokra nézve, kik azt messziről nézték.~– Ajjajjajjaj! –
  6 1 |             ökrök apján kifogni, mint azt az ember gondolná; midőn
  7 1 |             jószívűen homlokon csapta azt; olyan volt e csapás, mint
  8 1 |               erejét összeszedé, hogy azt legázolhassa; azonban a
  9 2 |           imádkozik. Igaz ugyan, hogy azt még mindig megcsalta, akinek
 10 2 |              sem jelent egyebet, mint azt, hogy, Jutka asszony, Márton
 11 2 |               vonaglani úgy, miként ő azt legédesebb álmaiból szokta
 12 2 |            idézett volna maga eleibe; azt hiszi, hogy álmodik.~Pedig
 13 2 |           zarándokbotot a szegletben, azt előragadta, s mint martalékához
 14 2 |        szeretetét. Annál inkább tudta azt a kegyes férfiú. Kifújta
 15 2 |             nevettek, háta mögé pedig azt állították, hogy Márton
 16 2 |             szavai mondták vala: „Aki azt mondja, hogy szereti az
 17 2 |           csinálsz magadból maskarát; azt akarod, hogy városszerte
 18 2 |           megállottak, megmerevedtek. Azt hinné az ember, hogy sóbálvánnyá
 19 2 |          félelemtől elalélt leánykát; azt a kertben tenyésző sűrű
 20 2 |        mellett is késznek mutatkozott azt, ki helyébe jön, irgalmatlanul
 21 2 |              esik, s rázza és cibálja azt minden kegyelem nélkül.~
 22 2 |            ismét harapta. Legalább is azt hitte az ember, hogy az
 23 3 |          világért fel nem merte volna azt többé húzni Gáspár úr, hanem
 24 3 |               sírba; aki meghal, arra azt mondják, hogy „szegény”;
 25 3 |             aluszom, kend fölcibál, s azt kérdi, hogy kell-e pénz?
 26 3 |               kötnivaló volnék én, ha azt mondanám ilyen barátságos
 27 3 |          magam jószántából mondtam én azt – szólt fejét vakarva az
 28 3 |              mondott?~– Hallottam ám! Azt mondta, hogy adjon kee nekem
 29 3 |             irgalmáért! Honnét vegyem azt a sok pénzt, he?~– Hát ebből
 30 3 |          szólani; de kukuljak meg, ha azt kívántam, hogy ily ördögsúgta
 31 3 |                hiszen megbánjátok még azt is – várj!~Ezzel Pista beseperte
 32 4 |              hátadhoz verem puskádat; azt gondolod, nem tudom, hogy
 33 4 |              történt veled?~A gyermek azt felelé rebegve, hogy semmi;
 34 4 |            Isten is megverne érte, ha azt tenném; ha holtra kínoz
 35 4 |       könyvből, hanem szívéből olvasá azt, hihető, hogy foganatos
 36 4 |            mint némelyek pletykázzák, azt is megitta, mije sohasem
 37 5 |            szabályos utcát töltetett, azt kikövecsezte, s két oldalról
 38 5 |               ami fanemű volt bennök, azt hajdanában felfűtögették.~
 39 5 |           felszivárgott penész és doh azt úgy látják illőnek és üdvösségesnek.~
 40 5 |              Első tekintetre az ember azt véli, hogy álmodik; annyi
 41 5 |          ládán nem talál lyukat, hová azt bedugja; nézi jobbról-balról,
 42 5 |        kulcslyuk még cifrább, mint az azt rejtett cifraság, s amiképpen
 43 5 | elhatározottsággal leveté bekecsét, s azt egy székre dobván, lefekvéshez
 44 5 |         bizonyosan álmodtak, ostobák! Azt mondják odalenn, hogy míg
 45 5 |       tartozom tudni, hogy ő kicsoda; azt látom, hogy rabolni jött
 46 5 |         zsebjeiben nem talált helyet, azt kalapjába vetette, s a kalapot
 47 5 |            széket rögtön felragadni s azt édes fiához sújtani, ki
 48 5 |                már Dömsödi úr maga is azt hitte, hogy megmarkolta,
 49 5 |            nem érhetett: a szerelmet, azt sértő durvaságai által vélte
 50 5 |               arról, hogy feje nincs, azt hiendette, miképp minden
 51 5 |              előtte, hogy válni akar, azt oly kegyetlenül megverte,
 52 5 |             volt, s ami volt is, csak azt lehetett belőle tanulni,
 53 5 |                     Összehasonlította azt azon országokkal, melyeket
 54 5 |           lehete, hanem ahol bontott, azt kímélettel tevé, ahol építe,
 55 5 |             pallosjoga volt, s a gróf azt felelte, hogy otthon parancsoljon
 56 5 |    parancsoljon a vármegye.~Ha valaki azt hiszi, hogy a nyilvános
 57 5 |               felel amaz –, a többit, azt sem tudom, rám verték-e
 58 5 |             fantasztikus hangját vagy azt a szelleméneket, mit a bujdosók
 59 5 |         hallására meg nem szakadt. De azt az egyet mégis el kell ismerned,
 60 5 |               mihelyt te állítod, még azt is elhiszem, hogy azon automat
 61 5 |        találékonyság; hiszen ha önnek azt mondom, hogy az öreg Trogmorton
 62 5 |           hasznát veszed. Hidd meg te azt az egyet énnekem, hogy semmi
 63 5 |            összes alkímiánál, ha csak azt fedezték volna is fel, mint
 64 5 |        vármegye meghallja pattanását, azt nem is említvén, hogy sírja
 65 5 |         álhiedelmeket táplál magában, azt hivén, hogy midőn ellenségei
 66 5 |        önlelkével; amit ellenem tett, azt én neki nemcsak megbocsátom,
 67 5 |       töltéseket? Miért kellett volna azt emberi erőnek segíteni?~–
 68 5 |        zsilipek is fel voltak emelve; azt pedig a vízár nem cselekedte.
 69 5 |             ön saját kezeivel sietett azt elfojtani, míg önnek segélye
 70 5 |               apjától annak kezét, de azt az öreg soha nem nyilvánított
 71 5 |             visszatértek. Képzelhetni azt az indulatot, melyet érzett
 72 5 |      lelkületű. Ez megismerte Lillát. Azt természetesen nem tudta,
 73 5 |              eddig nem tehetett; vagy azt hiszi ön, hogyha legkisebb
 74 5 |           lett volna segítve. Ön csak azt tehette volna, mit az öreg
 75 5 |              jóvá tenni lehetséges-e, azt az isten tudja.~– Lehet –
 76 6 |              a lyánka mondani, de nem azt mondta. – Eredj már – szólt
 77 6 |              ha öröm várakozott reád? Azt a jövendőmondó érzést, melynek
 78 6 |               magyarázhatja az ember? Azt a kellemetlen, gondszerű
 79 6 |              szépen szokott ragyogni! Azt hiszem, hogy e csillagnak
 80 6 |          Tegnap, amint ismét elmentem azt meglátogatni, oly valami
 81 6 |     felsikolték, már akkor nem láttam azt sehol, s a bozótot nem mertem
 82 6 |      kihívólag tekintve körül, mintha azt sejtené, hogy újólag közelében
 83 6 |         Bálnainak jó ismerőse volt, s azt tervéről értesítvén, Rónai
 84 6 |       teljesítésébe bocsátkozni, mint azt egyelőre hitte volna. A
 85 6 |             életeszmét kettészakítva, azt két lénnyé változtatta volna,
 86 7 |              jövőjét, s kezdi élvezni azt, mit örökkévalóságnak neveznek,
 87 7 |         hányni. Leander nem veendette azt észre, de a lyánka szörnyű
 88 7 |             tanya ajtajához lépett, s azt felnyitni próbálgatá.~–
 89 7 |              mit? Vedd át a kerítésen azt a lajtorját, melyen átmásztunk;
 90 7 |               világban, utójára fogod azt most látni.~– Mit!…~– Csak
 91 7 |            most látni.~– Mit!…~– Csak azt, hogy majd ide erre a fára
 92 7 |               hallani; ő bírni akarta azt, bírni, de nem általa bíratni.~–
 93 7 |              még mulattatóbb. Ismered azt a mesét, melyben a macska
 94 7 |            rohant testvérére, kitépte azt Szilárdy kezeiből, s a szoba
 95 7 |           nyílt csak éltem sivatagán, azt letépted. Tudod-e mit tesz
 96 8 |               megragadta anyja kezét, azt a hűlt, hideg kezet; magasztos
 97 8 |             megnőtt a hamva, felkelt, azt megkoppantotta, azután ismét
 98 8 |                ezer lesz ma a dolgom… Azt sem tudom, hol kezdjem,
 99 8 |              már? Ki ne érzette volna azt a fojtó keservet, melyet
100 8 |         odahagyta őt. (A gonosz világ azt beszéli, hogy a kapitány
101 8 |              hallani, hogy legalábbis azt hitte, miképp mind a három
102 8 |       áldozattételre felszólíttatván, azt nyakrafőre teljesíthette;
103 8 |      ártatlanság szemeit felnyissa, s azt az igazi életörömökkel hintett
104 8 |              bűn; s e nyavalya – mint azt a nagynéne nevezé – annál
105 9 |           cantus praeses~Húzzátok meg azt a hármas harangot.~Hadd
106 9 |       hanyadik személy a király után, azt ugyan hevenyében meg nem
107 9 |              vasajtó őrzi. Tudatlanok azt állítják, hogy azon vasajtó
108 9 |           őrzeni a tolvajoktól, hanem azt hisszük, hogy az a vasajtó
109 9 |              praeses úr.~– Ki hítt?~– Azt tudtam, engem kajátoz a
110 9 |              ijedt arculattal, mintha azt mondaná: „Szalad a francia –
111 9 |       szikráznak, s lábai Galileiként azt mondják a kollégium padozatának: „
112 9 |             oly csúnyán ki énekelt?~– Azt nem tudom, mert mi szépen
113 9 |        énvelem játszani nem lehet, de azt nem is tanácslom senki fiának,
114 9 |              korholt egyén, mentségül azt hozván fel, hogy megbicsaklott
115 9 |           nevettek a szeme közé, mert azt gondolták, hogy valami számkivetett
116 9 |          tisztelet jeléül fogadott, s azt tartá, hogy „grosse Geister
117 9 |      koronájától.~– Huccu ninini! Hát azt nem látják kentek, mily
118 9 |        megríkattatott; de éppen midőn azt akará mondani az érdemes
119 10|       dohánycsemetéket megkapálgatta, azt bizonyosan önként, dilettantizmusból
120 10|          spektábilis megszólamlott, s azt mondá, hogy „jól van”.~A
121 10|            erdő!~– Hja, audiat, pedig azt magának kell felkeresni;
122 10|             ha kérdezém: merre lakik, azt felelte, hogy Pesten. S
123 10|              örök bánatának, s azután azt az értő tekintetet, mellyel
124 10|             Audiat, copisálja csak le azt az executionalist, minekelőtte
125 10|             buja, förtelmes gazember: azt a törvény tudni nem tartozik;
126 10|         Dühőrülten rohant az ajtónak, azt kitörte, szétcsapott maga
127 10|              önlék el földön és égen. Azt gondolta, hogy a világ ég!
128 10|              iromány, magával ragadta azt, még egyszer elolvasá a
129 10|             lelkének erejével megvédi azt, s mintha egy világ lelke
130 11|            Mit szólsz e vigalomhoz?~– Azt, hogy nemsokára másszerű
131 11|       végigsiettek egyedül a városon, azt képzelte volna az ember,
132 11|              burkolva, karjaiba vette azt, mint egy gyermeket, s letérve
133 11|             csárda ajtajához; belökte azt, nehéz borgőz és rekedt,
134 12|           azon praeservativából, hogy azt egyik vagy másik highwayman
135 12|             ugyan, hátha kihallik is. Azt gondolod, törődik vele valaki?
136 12|          biztatja őket a nézősereg; s azt a lojalitását el is kell
137 12|             hozva halvány kedvesét, s azt egy padra fektette, segélyt
138 12|              a szájából kidűlő borgőz azt szinte elütötte lábáról.~–
139 12|             Nyissátok ki legelsőbb is azt az ablakot, hisz oly büdös
140 13|           bizonyságlevelét, miszerint azt annak ajtajára Fekete János
141 13|       elővette az ítéletet, s elsőben azt akarta végigolvasni.~– Sohase
142 13|       mindjárt meg fog tudni fizetni, azt fogadom! Hohó! Vén róka
143 13|              leányt is; vigyázz, mert azt is elveszem tőled.~Pista
144 13|         bizonyosan másvalahol vannak.~Azt természetesen nem sejtheték,
145 14|              keresve, vállat vonít, s azt mondja nekik: „Bújjatok
146 14|               én”. Ha pandúrok jőnek, azt mondja: „Keressétek, amint
147 14|               is egyet, hanem kettőt, azt is hanyatt és az asztal
148 14|             az ifjú úrral?~– Igen ám; azt ígérte, hogy ha elvégeztük
149 14|        egyikök sem vette észre, pedig azt mondják, hogy az epileptikus
150 14|         felporozta, bort hozatott, és azt nem itta meg; egyszóval
151 14|              veríték gyöngyözött alá; azt hitte, hogy a szoba fojtó
152 14|           fürkészés után rájött, hogy azt egy istállóba vitték.~Odament.~
153 15|            kiknek mennyi minden kell? Azt csak az annyi sok között
154 15|          úrnak ugyan meg kell engedni azt az egyet, hogy hatalmas
155 15|             hintó által tolatni, mint azt húzni; minek oka az lehetett,
156 15|          törökösen fel nem pofozhatja azt az élhetetlen semmirekellőt,
157 15|      meg-megjelenve és eltűnve, amint azt a villámoktól félbeszaggatott
158 15|           álmodott rémséges dolgokat.~Azt álmodta, mintha vérrel mázolt
159 15|         toppantva, hova ő rejtve van, azt mondja reszkető hangon:~–
160 15|            szólt az ember.~Dömsödi úr azt hitte, hogy az ördögökkel
161 16|              az ifjú nyakába borulva, azt magához ölelé, megcsókolta,
162 16|         isteni újra teremtő erő, vagy azt a napok utósójáig romlatlanul
163 16|             egy virág alakjában fogja azt ismét felnöveszteni, mely
164 16|           kérdezé tőle, hogy ismeri-e azt, ki ott halva fekszik?~Góliáth
165 16|            megismerte az ifjú arcában azt, kit ő ama nagy égés napján
166 16|            ami nekem virult, megölted azt, ami nekem élt! De jaj neked, …
167 16|             ellen, de már ami elmúlt, azt jóvátenni úgysem lehet,
168 17|             azon indulatkitörés, mely azt felváltotta.~Egyszerre tíz
169 17|        Dömsödire mutatva, s két férfi azt a mellékszobába vivé.~–
170 17|        eszedbe jut másszor, most csak azt mondd el, mi történt tovább.~–
171 17|          belekapva a lova kantárjába, azt egy kezében lévő, éles kővel
172 17|       előrántott, honnét, honnét nem, azt nem láttam, egy öreg kést,
173 17|             eszünkbe sem jutott, hogy azt az embert el kellene fogni,
174 17|            odáig lett, hogy két hétig azt sem tudtuk róla, élő-e vagy
175 17|           újszülött gyermekemmel. Oh, azt senki sem tudja, mily szép
176 17|       hozzatok fel fél akó kátránt, s azt töltsétek a máglya hegyébe
177 17|         téglakemencének, de nem tudta azt bedönteni; nyomorú félelemtől
178 17|          csillag nézett mérgesen alá; azt hitte, hogy azok is őtet
179 17|             az óra!~– A nyavalyatörős azt mondta: tizenegy órakor
180 17|            elő, azon hurkot vetett, s azt a magával tehetlen ember
181 17|              közül az egyik, Telezsák azt izené Bálnainak, hogy csak
182 17|             tántorodott; a körülállók azt hitték, hogy mindjárt a
183 17|         széttépte a rab kötelékeit, s azt dühösen megrázva, szilaj
184 17|            kérdésére, hogy „mi baja”, azt úgy megragadta, hogy öltönye
185 17|             átadta szerecsenjének, ki azt levitte a Tiszára.~E végszavakat
186 18|           összekötött csónak egyikébe azt a fehér és igen beburkolt
187 18|          emberekre is rászorult, azok azt kérdék viszont tőle, hogy
188 18|             meg saját síromat. Látnád azt a helyet, hol napjaim tölteni
189 18|            utasításért jöttem hozzád. Azt akarom megtudni: lejárt-e
190 18|             ha kerestem őt, a törvény azt kérdezé: miért? Most előmutathatnám
191 18|             de én mégsem óhajtom neki azt a nyomorú kimenetelt, mit
192 18|          életem minden örömétől, hogy azt mint egy kopott pénzt el
193 18|              átkodban sem kívánod rám azt a kínt, melyet elhordozok,
194 18|         számadásim be nem végzém. Már azt megértem, hogy aki egyetlen
195 18|             volt, az megátkozott; még azt kell megérnem, hogy ellenségem
196 18|          ellenségem csókolja lábamat, azt a lábat, mellyel eltaposom;
197 18|             okosat.~– Hát megkövetem, azt mondjam el, mint loptak
198 18|          nagyságos uraimék, nem lehet azt egy szóval elmondani.~–
199 18|             mint más isten emberének; azt kérdezte tőlem, hogy akarok-e
200 18|        hallottam ennyi pénznek hírét. Azt gondoltam, hogy csak tréfálkodik.
201 18|            fekete szőrzet ült; elsőbb azt gondoltam, hogy maga a nagyságos
202 18|            egy kis házikóba vezettek; azt gondoltam a mennyországba
203 19|          hosszabb leend, mint azé, ki azt meggyújtotta.~A kór öreget
204 19|             és senki, senki sincs, ki azt onnan letörülné, ki egy
205 19|         viheti magával.~A teremtő ige azt mondta: „Ember, bírjad a
206 19|            többé.~Lehunyta szemeit és azt hivé, hogy megholt és rémlék
207 19|              szerető Gáspár apóst.~És azt álmodá továbbá Gáspár, mintha
208 19|            aranyon saját képét látta, azt a sápadtat, vonaglót, s
209 19|           megragadva erszényei közül, azt kiemelni erőködött, át akarta
210 19|               rajtok fekve halni meg; azt hitte, hogy majd úgy el
211 19|            nem volt annyi ereje, hogy azt onnét kimozdíthassa.~– Milyen
212 19|            sem, sem egy darabka fára; azt sem tudom, hogyan fogom
213 19|           hogy azóta felszaporítottad azt az ötszáz forintot, amit
214 19|         elmúlt; majd úgyis visszaadod azt nekem egyszer – tudom –
215 20|            annyiszor kívánt néki? Tán azt akarja, hogy a zápor mossa
216 20|           már-már a feje felett hallá azt szuszogni a kegyes férfiú,
217 20|          bomlott kutyája! Hogy ugatja azt a varjút, azt gondolom,
218 20|             Hogy ugatja azt a varjút, azt gondolom, tolvajt érez?
219 20|            most, midőn minden hangról azt hitte, hogy az ő árulója.~
220 20|          Ismét meggyújtotta lámpását, azt a koporsó mellé letevé,
221 20|        szétkuszálva.~Első pillanatban azt hitte a kegyes férfiú, hogy
222 20|               felnyílék s reá bámult.~Azt mondják, hogy amely halottnak
223 20|             pénzzel telt párnazsákot, azt dereka körül kötötte, azután
224 21|         sírással szól bele a csendbe.~Azt állítják, hogy az anyát
225 21|        jelleme a szép vonásokon, mind azt beszélik, hogy a lélek saját
226 21|          piros gyöngyfüzért nyakán, s azt egy rántással kettészakítva,
227 21|               gyermekét veszi kezébe, azt híve, hogy tán ez ajándék
228 21|             lakó sárkányt, odafekteti azt a nő mellé.~Kimagyarázhatlan
229 21|             Ekkor egy ördögi sugallat azt mondta neki, hogy mindezen
230 21|           fiúnak felfedezé, kihűtötte azt.~Dömsödi megöletett; a sors
231 21|              amire leginkább vágyott, azt örökre veszve találta. A
232 21|      születése órájától kezdve utálta azt kimondhatatlanul. És a gyermek
233 22|        felhasította, máját kivette, s azt bőrével sebje körül csavargatá;
234 22|      terjedelmes vidravasat vett elő, azt kifeszítette, peckére darab
235 22|          felöltöztette kőrisbotját, s azt a nyíláson szép csendesen
236 22|           zajra, s az ajtóhoz rohanva azt bekötözve találta, erre
237 22|               Góliáth Péter? Te mered azt mondani valakinek, hogy
238 23|           feketének, s szilajon rázta azt gallérjánál, nem vette észre,
239 24|                s nincs elég bátorsága azt a vizekbe szórni, hogy a
240 24|        szívéből a vér csepeg, s nekem azt kell számlálnom, hogy hányat
241 24|           lopta magát, mikor aludtam, azt kell téjjel táplálnom, hogy
242 24|             az álomholt fejére kezét, azt a jéghideg és vaserejű kezet.
243 25|              bajtársa szájához tolva, azt ekképp meg akarta itatni.~–
244 25|               ember, mondja meg nekem azt az egyet, megyünk-e mink
245 25|             rohanta meg a pinceajtót, azt majd levitte magával a lépcsőkön,
246 25|          szánkó –, mely elmés felelet azt tanúsítja, hogy a kis bukhenc
247 25|              másik vállára rángatott, azt a csípős szél különböző
248 25|              a kecskebőrbe, megnyomva azt erősen könyökével, s elkezde
249 25|             egy bicsakot rántott elő, azt kinyitotta, teljes erejéből
250 25|               bírt velök transigálni, azt a cigány nem láthatta, hanem
251 26|    ellenségéről a csavargó, és eljött azt meglátogatni.~Körüljárta