Fezejet

 1 4 |      tulajdona.~– Szegény árva! – susogá a fiú, gyöngéden simítva
 2 5 |         Nézzük meg még egyszer! – susogá fölkelve; mindkét kezébe
 3 7 |        testvére ölén keresztül és susogá:~– Minő hideg van!~Többet
 4 12|         magát!~– Meg van fagyva – susogá egy vén, ráncos képű nő,
 5 16|          a halott Zilányi Janka – susogá az ifjú –, hát engemet ismersz-e,
 6 17|          boldog élet, víg élet” – susogá, azután a tenyerébe rajzolt
 7 17|        torok.~– Bocsássatok be! – susogá az ajtót rázva és kaparva.~
 8 17|     ugrott elő.~– Csitt, csitt! – susogá. – Nem kell kést használni,
 9 18| reszketett.~– Hagyjatok magamra – susogá –, igen beteg vagyok.~–
10 19|  kimozdíthassa.~– Milyen nehéz! – susogá azon gyöngéd szeretettel
11 22|            Add ide a gyermeket! – susogá a pólást kiragadva a nő