Fezejet

  1 1 |      fejöket beleültették, s ekként e mai napra rótt öltözködés
  2 1 |   tisztességes hétköznapoktól, hogy e napon sem veres, sem fehér,
  3 1 |           cseresznyefák virágaitól.~E szőlőkön innen kedves kis
  4 1 |      kútágas tetejébe képzeli, mely e körülményesen leírt tárgyak
  5 1 |           van felállítva, és innét, e magasságból a messzeségbe
  6 1 |      szemébe nézni kevesen akarnak.~E víg és minden szív- és szemeket
  7 1 |         fűszerezte kíváncsiságban s e félelembe mártogatott örömben
  8 1 |           sáros saruban végződik, s e sajátságaiért Telezsák név
  9 1 |      magától:~– Mit keressz te itt, e lármás öröm közepett? Minek
 10 1 |         örökké mosolygó képek közé? E vidám, örömzajt termő világ
 11 1 |            ide ábrándos bánatoddal?~E hölgy atyja Zilányi József
 12 1 |            vitéz kapitány úr pedig, e kínos lelki állapotjában
 13 1 |      buzdító tekintetet mutatott, s e hatást csak emelte az arcon
 14 1 |     homlokon csapta azt; olyan volt e csapás, mint egy taglónak
 15 1 |          bekövetkezett…~Tetőpontján e minden keresztyén ember
 16 2 |             terveiket a k…i pallér, e hóhéra minden jobb ízlésnek;
 17 2 |            a vele szemközt nézőt. – E képet nézi leráncolt szemöldei
 18 2 |          Mit? – Mit? Mit keressz te e szobában? – rivalla rá Márton,
 19 2 |         bámultak reá, s Márton urat e kimagyarázhatlan magokviselete
 20 2 |             úr nem tudva mire vélni e váratlan, noha nem szokatlan
 21 2 |       szerzend annak névünnepére, s e törekvéssel tökéletesen
 22 2 |    legközelebbikének hátához vágva, e figyelmeztetés által azokat
 23 2 |           minő kínokat találjon fel e gyermek számára, bosszúja
 24 3 |        hanem annyi igaz, hogy a fiú e gondoskodás alatt igen sok
 25 3 |       állomásolni, kedvenc paripája e megjegyzést tevé fennhangon: „
 26 3 |           lakosai mind sorra kezdék e vádat ismételni: „A kocsis
 27 3 |            keservesebben esett neki e meg nem érdemlett, háladatlan
 28 3 |          majd elküldi azokat széles e világra hirdetni az igét,
 29 3 |             szót sem szóltak többé.~E természetfölötti tüneménynek
 30 4 |           viselik magukon, hogy aki e helyre lép, önkénytelen
 31 4 |              Tömérdek apró út vezet e sírhalmok között tekervényesen
 32 4 |        eltapodástól.~Két gyermek ül e sírhalmok egyikének tövében;
 33 4 |          nagy márványlap áll, rajta e szavak: Bálnai Körmös István.
 34 4 |              emberi arc nem zavarja e csendet. Az ily csend ihletett
 35 4 |        szeretett ember bosszújának, e mélyen gyalázatos bosszúnak;
 36 4 |         fordítá, gyorsan célozandó; e fordulat azonban nem talált
 37 4 |           senki, ki téged szeretne; e nagy földön nincs annyi
 38 4 |             már annyit gondolkodtam e fölött, de nem tudtam megérteni;
 39 4 |        ismerek, nem bírtam felfogni e gondolat értelmét; óh, magyarázd
 40 4 |           előtt… Óh, bízzál bennem!~E szavak oly melegen voltak
 41 4 |          meg, mennyi édes érzés van e szóban: anyám, imádta; kinek
 42 4 |         közt nem lesz egy ismerősöd e nagy földön… nem annyi helyed,
 43 4 |             lehajtsd.~– Hát te? Hát e sírhalom? Nem lesztek az
 44 4 |             egykedvűen!~Szerencsére e jó tanácsoknak felét sem
 45 4 |         reggel harmat nélkül hagyta e sír füveit.~Ki tudja, hol
 46 4 |     mindenki, ki csak hozzáfért; de e bosszantások mindig megtermették
 47 5 |         magas, üveges ablakokkal; s e részben semmit sem akart
 48 5 |      válogathatni.~Tekintsünk végig e görbe utcán. Végigmenni
 49 5 |             ha valami hindu találna e tájra vetődni, aligha valamelyik
 50 5 |            óriási gúnyemlék tarkáll e nyomorult, bagolyrúgta viskók
 51 5 |      kellett bírnia ízlés dolgában; e bábeli mintaképen azonban
 52 5 |  szeme-szája tátva marad látásukra. E hatást neveli azon körülmény
 53 5 |             azon körülmény is, hogy e díszes fellegvár falai szerencsésen
 54 5 |       nemzetségnek, lakását tartja. E külső, ízlésteljes fénynek
 55 5 |           oly jellemzetessé teszik. E lelketlen s önakarat nélküli
 56 5 |           nélküli ingóságokon kívül e terem az életmíves természet
 57 5 |        engedvén lánca rövidségének.~E rézkalitkával átellenben
 58 5 |            ez Dömsödi úr hálóterme. E kamrácska minden oldalról
 59 5 |       otthon volna is, megtennének. E paradicsomi hangicsálás
 60 5 |        hangzanak fel.~Az éjszakának e költőien andalító elközelgtével
 61 5 |            jár szobáin keresztül, s e fölfedezés által komoly
 62 5 |          habár meg nem nyugtatta is e gondolat, de félelme alakján
 63 5 |            akarja kegyed, édesapám, e rendkívüli esetnek okát
 64 5 |  célszerűnek és illendőnek találtam e majdan az én bőrömet égetendő
 65 5 |             fiút káromkodni tanítá.~E tanítás nem is veszett kárba
 66 5 |  gyomortöltési tudományos pályán, s e törekvés volt minden szenvedélyei
 67 5 |        tudnllik egy bizonyos neológ e szót „hidrotechnikus” ekképpen
 68 5 |          megörökíteni képesek, itt, e félfalunak minden részeiben,
 69 5 |       kilátás.~Ötvenkét évig lakott e házban az öreg Szilárdy
 70 5 |            időkben tölt el, hogysem e hőkeblű hazafi, kit nemzete
 71 5 |      megemlítést érdemel; s magának e népnek minden korszerű ismeretekben (
 72 5 |         egyiknek a másikért, s hogy e két érdek: szellemi és anyagi
 73 5 |           majd eredménye, miszerint e kettőnek egyszeri haladását
 74 5 |             nyilvános büntetéseket. E tetteért ugyan keményen
 75 5 |            közé tartozik.~Kapott is e szívességeiért az ifjú gróf
 76 5 |         remekművek, és minden, amit e szobában a szem lát, és
 77 5 |              Úgy van! – felele. – S e fölséges titoknak a rosicrutianusok
 78 5 |        tűnik elő a kívánt eredmény, e mód azonban, nagyon különszerű;
 79 5 |            Ily naftaforrás lehetett e híresztelt sírbolti lámpákba
 80 5 |    tudományú férfiú vállat vonított e, szavajárásként villára
 81 5 |              A gróf maga is érzette e hatást, s mintegy fölmagasztosulva
 82 5 |         ismerned, hogy mindaz, amit e nemben az emberi művészet
 83 5 |              hogy el ne mosolyodjék e szavakra. Tudta, hogy a
 84 5 |             akkor nem szólok többet e tárgyról. Ön atyja, a megboldogult
 85 5 |         lennie. Apjának köszönhette e balesetet, ki igen fennhéjázó
 86 5 |            nem hagyta őt sokáig itt e siralmak völgyében. Thekla,
 87 5 |    egzorcizmusokra lehete szüksége, e jámbor, istenfélő karjai
 88 5 |             Gyékény jól tudta, hogy e leány, aki őt apjának nevezi,
 89 5 |       rovásra haragvó nem ember. És e két esendő lény az, kiket
 90 5 |        árasztotta el őket, és éppen e bőkezűség verte be azoknak
 91 6 |          anyai kegyelettel mosolyg, e nagyszerű templom, az én
 92 6 |      szalmagunyhót és elégültséget.~E kis ház előtt kedves árnyékú
 93 6 |             zöld gyepágy van rakva. E gyepágyon egy fiatal lyánka
 94 6 |          ragyogni! Azt hiszem, hogy e csillagnak összefüggése
 95 6 |            hiszem és érzem, hogy ha e csillag tisztán ragyog,
 96 6 |         mintha megbánta volna, hogy e szót kimondá.~Az ifjú szívéről
 97 6 |           édesatyja végrendeletében e kötelességet hagyta hátra: „
 98 6 |      gyermekeit!” S miután keblében e parancs titoknokának aggodalmas
 99 6 |             ki az ajánlkozótól csak e diogéni szókkal kérne szolgálatot: „
100 6 |      erősebb lőn meggyőződése, hogy e hölgyben oly kincset fedezett
101 6 |           lelkének mására talált, s e találkozás mindkettőjökre
102 7 |             a négyünket egy kezével e.~– Már az igaz – erősíté
103 7 |       tekintetét keresve azokkal, s e szemtalálkozás elég arra,
104 7 |          legmélyebb fájdalom lehet. E magasztos percében az elmerengésnek
105 7 |         beszélni, ne hagyjon tovább e magányban! Aztán majd jőnek
106 7 |        hosszan, élesen füttyentett.~E neszre az erdővégből elősompolyogtak
107 7 |    keresztvasat törekedik leemelni.~E pillanatban, mintha égből
108 7 |         nevemet tudod? Akárki légy, e tudatért meg kell halnod.
109 7 |     átmásztunk; nekitámasztjuk majd e fának, s egyikünk azon,
110 7 |      megöllek… ne félj.~– Köszönöm. E szívességedért nem maradok
111 7 |       minthogy imádkozni nem tudok, e kis idő alatt én is jót
112 7 | titoknokának közeli rokona, kivel ő e célra megatyafiasítá magát,
113 7 |            örök szenvedésre mondom, e két kézzel fojtom meg itt
114 7 |        fojtom meg itt szemeid előtt e leányt; megölöm, ha tőled
115 8 |             lyánka vagy nem figyelt e felszólításra, vagy célszerűnek
116 8 |        ismét ép és gömbölyű legyen.~E mindkét részrőli gyászos
117 8 |         törekedett kiegyenlíteni, s e hiány volt: az erénynek
118 8 |       utálata mindennek, ami bűn; s e nyavalya – mint azt a nagynéne
119 8 |          Nem tetszett a nagynéninek e hatás. Környezete nagyon
120 8 |            mész; alkalmazd magadat! E kellemek, ez ifjú báj nem
121 8 |           le Zilányiné halála után; e negyedév éppen elég volt
122 8 |             meggyőződhessék, miként e világ csak azoknak édesanyja,
123 9 |       imádkozom” (da capo exaltato, e furioso).~Terring… erre,
124 9 |           azért a port ne utáljuk”. E körülményekből azonban aligha
125 9 |          francia – de utánunk!” – S e varázsigére lőn rögtöni
126 9 |          kémény nélkül szűkölködik.~E neszre rakoncátlankodni
127 9 |              mennyibe kerülhet neki e szomorú ceremónia? Az ácsorgó
128 9 |           Mujkosné teljes életében; e bizony azért jött most,
129 9 |       szerecsenné vált prézensre, s e tekintet úgy kihozta sodrából,
130 9 |           sem peccat. Meg is ígérte e szívességet mindenik, de
131 10|        egyike a legkövérebbeknek; s e jövedelmes címhez őt egyedül
132 10|        fontos képekkel bólintottak.~E beszéd alatt táblabíró úrnál
133 10|       pörorvoslatokról lemondtak, s e kötelezvényt a hitelező
134 10|      fehérszemélynek jut birtokába.~E tény az ifjú lelkét szörnyen
135 10|              melyben megtudja, hogy e két gyűlöletes eszme egy
136 11|          Csángó népdal.~December 31-e volt, Szilveszter éje és
137 11|            szélvitorlában végződik.~E födél alatt mély, igen mély
138 11|        Borzasztó dolgokat beszélnek e kút felől.~Ez ókúthoz közel
139 11|            idők urának megköszönni, e kietlen éjszakán is víg
140 11|         mulatság hangjai zsibongtak e sárga ház emeletében; harsogó
141 11|  párbeszédet hallatva:~– Mit szólsz e vigalomhoz?~– Azt, hogy
142 11|            másszerű zenét is fogunk e háznál hallani.~– Nevezetesen?~–
143 11|           ifjú. – Lilla is ott van.~E névre bágyadt mosoly vonult
144 11|           adá az imádott leányt; de e pillanat fájdalma nagyobb
145 12|       gyűrvén ráfekünni és koplalni e két elvhez maradván csak
146 12|            a pincébe van lejárás, s e szoba egyszersmind mulatóhely
147 12|           ne gyújthassa. Kocsmárosa e csárdának soha sincs; ha
148 12|              ha megszökhetik.~Midőn e ronda s akolnak is undok
149 12|            belépett Bálnai, eleinte e sűrű, zsíros és dohos gőzveremben
150 12|         farkasoknak.~– Ne, adj neki e pálinkából, hadd aludjék
151 12|         jobbjával a botot felemeli.~E nyájas kínálásra a Topa
152 12|           Topa azonban nem várja be e főbe köszöntést, hanem kapja
153 12|          fejét, s ütötte a másikét. E viadalnak aztán utóbb is
154 12|       asztalt, kemencét és orrokat.~E percben lépett be Bálnai,
155 12|        guggoltak a leányka körül; s e részvét következtében csakugyan
156 12|            áldója van, nem is eszik e több pogácsát! Amilyen igaz,
157 13|        lakóinak gyászát képviselje.~E házba hozta a peregrinus
158 13|            joggal átadassék.~Miután e határozatot nemzetes és
159 13|           tekintete.~– S meddig fog e rabság tartani?~– Két hónapig
160 13|            Bocsáss be, akárki lakol e házon belől, a király nevében!~–
161 13|             táblabíró úr nem ismert e tekintetben könyörületet,
162 13|          jogot formálhat ön magának e lányzóhoz?~– Enyém; én vevém
163 13|      testvére felé intett.~Nézzétek e csoportozatot; a sötét szoba
164 13|          adja a szökevény hollétét; e körlevél K… és H* városok
165 14|           kiknek egyikében, mihelyt e bűzös félhomályban hozzászoktak
166 14|            alunni.~Búsan verdegélte e műszert egy sovány sárgazöld
167 14|             Alig húzták ki lábaikat e szabad polgárok, midőn a
168 14|           szemeit, felelé:~– Nincs.~E lakonikus válaszra Dömsödi
169 14|     villanyszikravilág lobbanna át, e szót kiáltá gyorsan: „halott”,
170 14|         csak az emberektől; de hogy e szokatlan prófécia mégis
171 14|          megütközés nélkül fogadták e hírt, s kalap alól jelentékeny
172 15|        törekedett hozzászoktatni, s e szándékát ki is vitte volna,
173 15|          még azon gondolat is, hogy e puszta csárda és ennek környéke
174 15|            és eseményeket beszélnek e csárda lakosairól és szerencsétlenül
175 15|     keresték a pusztában a Kánaánt. E hiányt Dömsödi úr is érzette,
176 15|            kell lenni sorsnak, mely e lovaknak parancsol, s mely
177 15|            jámbor értelme legyen is e szavaknak, Dömsödi úrnak
178 15|          nem hallhatta, honnét ered e különös időben és helyen
179 15|           anélkül is elvadult lovak e hátok mögött történt lövésre
180 15|          vagyok, kinek semmim sincs e rajtam valómon kívül, egy
181 15|            úrral elfordult a világ.~E percben egyet villant a
182 16|              megcsókolta, s rebegve e szót ejté ki:~– Meghalt.~
183 16|        csapott, nagyot kacagott, de e kacagás emésztő volt, mintha
184 16|           halál ónkarjai közt is, s e mosoly volt maga a megdicsőülés.~
185 16|             Igaz, hogy sokat vétett e szegény leány ellen, de
186 17|        állani.~Amily fenyegető volt e percnyi elnémulás, e halaványság,
187 17|           volt e percnyi elnémulás, e halaványság, megütközés
188 17|     királlyá tett volna engem. Most e reményekből egy körömnyi
189 17|           vár reád, a kárhozatot, s e kettőt nem is fogod elkerülni;
190 17|           van a megszabadulásra; ha e kemencét betöröd, azon át
191 17|         bántó huholását hallatva, s e távolság is kisebbedni kezdett;
192 17|            síkra.~A farkas meglátta e marcona kísérteti alakot,
193 17|         kell kést, hol van a hurok?~E hangban fia hangjára ismert
194 17|      szívében fenekestül felfordult e szavakra minden indulat;
195 17|       zsiványok szívében megfagyott e látmányra a vér.~Hirtelen
196 17|         véle szólani és hiszi, hogy e két szó ki fogja őt szabadítani
197 17|           ki azt levitte a Tiszára.~E végszavakat már nem hallá
198 18|    hallgatott, talán jól esett neki e szemrehányásokat hallani!~
199 18|               így szóla hozzá –, ha e tizennégy hónap alatt volt
200 18|           ugrott Bálnai és Szilárdy e szóra mintegy felvillanyozva
201 19|        legyen csendes kimúlásod.~És e kísértő eljött este, eljött
202 19|      ablakon hiúz szemekkel bámulta e jelenetet egy ismert fő,
203 20|          annak födelét fölfeszítse.~E percben úgy tetszék, mintha
204 20| jégszemekkel őreá tekintene, mintha e színehagyott ajkak hozzá
205 20|            a hörgő halotthang, mely e nyomásra annak nyitott ajkain
206 21|        ember – egy boldog ember, ki e boldogság helyett az ég
207 21|           mind ez öröm az övé, mind e virág az ő számára nyílik,
208 21|           az ő számára nyílik, mind e kéj érte terem; gondja nincs,
209 21|          férfira.~A nő tébolyodott.~E hideg, zavart tekintet,
210 21|             hideg, zavart tekintet, e szótalanul nyílt száj, az
211 21|     szerelem két ellenséges család, e kettőnek ölelésiből született
212 21|         férj nem állhatja ki tovább e lángszemek befolyását, gyermekét
213 21|         meglátta őt, már érzé, hogy e leány lesz az, kiért élte
214 21|            utálattal, s érezé, hogy e férfi lesz az, ki miatt
215 21|            az emberek tekintetét, s e körülmény minden útját elzárá
216 21|             teremtve.~A vén Dömsödi e szigetbe gyűjté kincseit,
217 21|        fogják kérlelni szívét.~Mind e számításain veres keresztet
218 21|             A leány megtébolyodott.~E hirteleni benyomás, mit
219 21|         Hitte, bízott benne, hogyha e nő anya is lesz, ki fog
220 22|        széle-hossza belátható.~Maga e domb süpped ugyan egy kissé,
221 22|          volna épülve, pedig hajdan e helyütt, hol állunk, óriási
222 22|          csavargatá; így gyógyítják e kígyó fájó marását saját
223 22|          gazdag növények díszlenek; e darabka földfolt Indiákról
224 22|           vidéken.~Egy nőcseléd, ki e kilikasztott szobában szokott
225 22|          alatt.~A ház ura felébredt e zajra, s az ajtóhoz rohanva
226 22|   szerencsétlenebb a kerek ég alatt e pillanatig, de ezentúl lesz.
227 22|            leszen! Tudod-e, ki lesz e nyomorult, Góliáth Péter?~
228 23|           olvashatá a hold fényénél e nevet: Szilárdy Leander.~
229 23|            hogy honnét és mint jött e találkozás, nem emlékezék
230 24|       megteljen a keserű kehely; te e reményemet csúfosan letépted,
231 25|            kell elmondanom, mielőtt e regényt befejezném, mely
232 25|       legyen mondva, elestek.~No de e történetet eléggé kimenti
233 25|             még neked adjak belőle.~E gyönyörű összevágó kérdések
234 25|         egyet, megyünk-e mink most?~E kérdésre a táblabíró úr
235 25|    macskáinál, nem tudta mire vélni e nevére történt hivatkozásokat,
236 25|       nevetséges szónak találtatott e szó „duda”.)~– Nosza, ha
237 25|             ti dovola?!” (Ha valaki e nótát nem találná érteni,
238 25|         kezével; a kiskutya azonban e szívesség elfogadására valamennyi
239 26|              mintha osztozott volna e közhaldoklásban, oly gyász
240 26|      országos zavart, megszökött, s e részben teljesen megnyugodva,
241 26|        borzasztóan nyitva maradtak.~E gödör mellett egy kisded
242 26|         faragatlan kereszt letűzve, e kereszten Góliáth Péter
243 26|             ifjabb Rónai pedig mind e mai napig készíti az örökké