Fezejet

 1 2 | agyonütve röpültek vissza, s ha ilyenkor Márton egyébbel nem tudta
 2 2 |        úr rorátéra ballagott, s ilyenkor mély tisztelettel szokott
 3 4 |           Gyertyát! – ordítának ilyenkor mindketten. Mire a gyertyát
 4 5 |         Góliáth János volt, aki ilyenkor kacagott és tombolt örömében.
 5 5 |        menő hadvezéré, homlokán ilyenkor valami nagyszerű fennköltség
 6 7 |        összevegyül, a lélek lát ilyenkor, nem a szemek; öntudatlanul
 7 11|        meleg kályhát ölelhet is ilyenkor; boldog, kit tollas fekhelyén
 8 15|      szívesen káromkodott volna ilyenkor, de nem volt kire.~– Te
 9 20|          A jó ebet nem vetik ki ilyenkor, s Gyékény Márton ellenségét
10 24|      oda fekszik éjjelenként; s ilyenkor támad csak benne egy gyarló
11 24|      első negyedével a holdnak.~Ilyenkor, mikor a félhold felszáll