Fezejet

 1 4 |            úgy csapatott hosszában a földhöz, amint még soha tisztviselőt
 2 4 |           tisztújításkor, sem azután földhöz nem ütöttek.~– Te! – kiálta
 3 7 |        becsülete. Egyetlen reménye a földhöz sújtottnak, egyetlen öröme
 4 9 |              és furulyáját egyenként földhöz vagdalá, mintha ostorhegyre
 5 12|              és kapálózik.~– Csapd a földhöz az ilyen adta fattyát, mit
 6 12|         tudta majd egymáshoz, majd a földhöz verni, hogy négy lábával
 7 14|       villanyrángásszerű vonaglással földhöz ütötte magát, elkékült,
 8 16|     szilajsággal verte martalékját a földhöz, ki iszonyúan ordítozott
 9 22|            őt egy hatalmas rántással földhöz vágta, s ekkor mellére térdelt.~–
10 22|         Góliáth felszökve, s ismét a földhöz csapva magát, s mint kit
11 23| Felkiáltozott az égre, verte magát a földhöz, futott a sziget egyik végétől