Fezejet

  1 1 |           kívül. Örömünnep napja volt ez, mely öröm nem hagyta magát
  2 1 |           festett homokkőből faragva. Ez emelvényen két, finom modoruk
  3 1 |               kik éppen nem látszanak ez általános, unalom fűszerezte
  4 1 |             mégis áldott, jó úriember ez a Dömsödi úr; mi sok szép
  5 1 |              mégsem látott semmit; de ez általános okokon kívül egyéb
  6 1 |          Minek hozod szenvedő arcodat ez örökké mosolygó képek közé?
  7 1 |        Erőtlen testben erőtlen lélek. Ez volt anyja Jankának, ama
  8 1 |              vonásai kitörülhetlenek.~Ez ember: Dömsödi Góliáth János.~
  9 2 |            réz kétgarasosnál, s kitől ez oknál fogva őrizkedni minden
 10 2 |               karéneke mellett. Pedig ez egész csatazaj semmit sem
 11 2 |     spékelőtűjével keresztüldárdázni; ez aztán természetes, hogy
 12 2 |      emlékezetes nap legyen rád nézve ez a mai nap, hát gyere! –
 13 2 |            találkozott vele szemközt; ez egyébkor is megtörtént,
 14 2 |             megragadja a leány kezét; ez elalél, s így voncolja ki
 15 3 |              pénz és Pista között még ez ideig nem igen sok surlódás
 16 3 |          körmei Pista üstökében; mire ez háromszoros protestáló „
 17 3 |        szavakkal.~– De… szépen beszél ez, okosan beszél; kész volnék
 18 3 |        akarunk menni, világot látni!”~Ez már a soknál is több volt
 19 3 | természetfölötti tüneménynek a kulcsa ez, hogy Pista igen ügyes hasbeszélő
 20 3 |           belsejéből jőne, mely tréfa ez életben már sokakat rászedett.~
 21 4 |           feltehette a durva emberről ez iszonyú bosszúállást, készebb
 22 4 |            kinek én nevezem. Mit tesz ez? Oh, világosíts fel erről!
 23 4 |             álmaidat meglátogassa – s ez volt az én apám…~Szavaira
 24 4 |          ábrándos hallgatást. – Nézd, ez a világ milyen nagy; mennyi
 25 4 |         katulya cserebogár termett, s ez állatkák, mihelyt fejét
 26 5 |            hanyatt dől szomszédjának, ez pedig, mintha szabadulni
 27 5 |         illőnek és üdvösségesnek.~Íme ez külső kinézése azon palotának,
 28 5 |       terjedelmes kertre van kilátás; ez ablakok most nehéz, sárga
 29 5 |            sötét kamrácska látszik, s ez Dömsödi úr hálóterme. E
 30 5 |           megkezdett munkáját.~De már ez több volt, mint elég, hogy
 31 5 |         kegyednek, drága apám – szólt ez, félig felülve az asztalra
 32 5 |         gyönyörű előrelátással bántam ez ügyben, most mondja meg,
 33 5 |         szokatlan kifejlődöttségét, s ez idő óta jószágait maga kezelve
 34 5 |             Hiszen már nem is jajgat.~Ez intésre Jancsi nekifohászkodik
 35 5 |            példát vesz róla, hogy biz ez rövid ideig tartott, nem
 36 5 |            kerekedik őt megszólítani; ez a megboldogult Szilárdy
 37 5 |              erősen meghajló homlok s ez apró fürtökbe kondoruló
 38 5 |             fürtökbe kondoruló haj; s ez archoz a széles vállak,
 39 5 |         megragad, elbűvöl és felemel. Ez Szilárdy Leander gróf.~A
 40 5 |      tudományokkal bővölködő férfiút.~Ez Rónai Gábor, a gróf egykori
 41 5 |             olajat készíteni?~– Éppen ez azon körülmény, melytől
 42 5 |              gróf kedélyesen kacagott ez állításon, ő tudja, hogy
 43 5 |        papirossárkány.~– Óh, barátom, ez régi találmány; ezt az utazás
 44 5 |         sérelmes érzettel Gábor úr –, ez megint magyar elméncség
 45 5 |               égetni. Nemde nagy bohó ez az én ismerősöm?~Gábor úr
 46 5 |            báró egymás ellenében. Nem ez volt-e utósó szava is a
 47 5 |               hamuba dőlt volna?~– De ez már talán mégsem puszta
 48 5 |              ama boldogabb világba.~– Ez megint túlzás; meghalt mellbetegsége
 49 5 |       mindenkorra megtagadá; gyanítom ez okokat, de minthogy gyanúmmal
 50 5 |            két hű barát nemes arcai s ez arcokon a magasztos fájdalom!~
 51 5 |        kellene végigkínlódnia életét. Ez a farizeus Dömsödi unszolására
 52 5 |               öreg Óvári kegyét, hogy ez nem gondolt Istennek tetszőbb
 53 5 |        fedeztetett fel belsejökben.~– Ez elég borzasztó eset – szólt
 54 5 |               romlatlanabb lelkületű. Ez megismerte Lillát. Azt természetesen
 55 5 |          legőrültebb szerelemmel. Még ez eddig nem baj. A fiú becsületes
 56 5 |            fiak és leányok. Ekkor fog ez a gazember előállani – mert
 57 5 |        testvéri viszonyt.~– Huh! Hisz ez a gondolat képes volna az
 58 5 |             együvé foglalt, de akiken ez áldás nem fogott, s kiknek
 59 5 |            sorsán könnyebbítsen vele. Ez pedig annál inkább rajta
 60 6 |               hadd mondjam akkor: Íme ez oltárkép, ez eszményképe
 61 6 |               akkor: Íme ez oltárkép, ez eszményképe a paradicsomnak,
 62 6 |           szamócák vannak elhintve, s ez illatos szamócáknak jutott
 63 6 |            gyermekien teljes ajkak és ez arc körül simított atlaszfényű
 64 6 |         meghittebb szabadságokra, míg ez saját magától látszik őrizni
 65 6 |               még bimbójában letörje. Ez a legszebb jelenet a boldog
 66 6 |        valahol, csakhogy más alakban. Ez a sasorr, ezen tele ajkak,
 67 6 |              tekintetű, életerős arc, ez izmos termet, mintha már
 68 6 |           hímzett szegélyei lobognak.~Ez ifjú a környéken Rónai Sándor
 69 6 |               fényesen tündököl, csak ez az egy reszket halvány fényben.
 70 6 |         énnekem mégis kedvenc virágom ez, talán azért, mert oly magánosan,
 71 6 |               és taszító undort, mint ez arc iránt.~Az ifjú szemeiből
 72 6 |               hát nem istenkísértés-e ez ily egyedül, távol minden
 73 6 |             minden emberi lehelettől: ez az ő akaratja. Egy kutyát,
 74 6 |              arcot; hízelegj neki, és ez távol fogja őket tőled tartani;
 75 6 |         hasznát veszed.”~– És kicsoda ez irtózatos ember, kinek oly
 76 6 |           kincset fedezett föl, minőt ez ideig hiában keresett, hogy
 77 6 |             lény szívében a szerelem, ez a minden indulatok napja,
 78 6 |              érezték egymás érzéseit. Ez a szerelem delejhatalma.~ ~
 79 7 |          átkot veszendő áldozatára.~– Ez a tündér laka – kérdé szúró
 80 7 |       altatják mindkettőnek szívét, s ez ábrándos álomban, midőn
 81 7 |  keresztülcsapott az eb derekán, mire ez felordítva hanyatt fordult,
 82 7 |              ráhajítja a megtámadóra. Ez félrevágja az elhajított
 83 7 |             őket néhány pillanatra, s ez alkalmat használva az üldözött
 84 7 |              általa bíratni.~– Óh, ha ez mind igaz! – hörgé Bálnai,
 85 7 |                  De ne fojts még meg! Ez csak a kezdet, a vége még
 86 7 |             kedves barátomnak. A terv ez volt: a lyánka magános,
 87 7 |              Megjöveteled lehetősége, ez az egy kívül esett számításainkon.
 88 7 |                Indulatosan taszítá el ez magától a grófot, s vérben
 89 7 |    szemrehányás, mennyi fájdalom volt ez egyetlen tekintetben!~–
 90 7 |        markolt annak karjába:~– Ugye, ez a leány becstelen?~Leander
 91 8 |            megcsókolá.~Oly hideg volt ez arc…~A nő mélyen, igen mélyen
 92 8 |                  Jézus Mária! Már meg ez is elájul, és még csak egy
 93 8 |               ne tréfálj, ébredj fel, ez nem manier, ily igazán elájulni! –
 94 8 |              napok, minő élet vár reá ez idegen világban?~Az úri
 95 8 |     következének a pikniki dáridók, s ez volt megélhetésének főfő
 96 8 |        foganatja az öntudat előtt…~És ez volt azon nő, kinek körében
 97 8 |         jellemet kezde magára ölteni, ez erényes színezet aggodalmas
 98 8 |        alkalmazd magadat! E kellemek, ez ifjú báj nem azért vagynak
 99 8 |              Hatalmas isten! – kiálta ez rémülten felszökve, midőn
100 9 |               Népdal.~Cantus praeses: ez magában csekély szó; magyarul
101 9 |        prézens úr toalettjét rendezi. Ez valami nagyszerű! Ma temetés
102 9 |              Hu, juh! Be nehezen akar ez a tű átmenni ezen a rinocéroszbőrön!~„
103 9 |              hajnalának! Beh megszúrt ez a rozsdás tű, aki áldója
104 9 |     összegyülekezett az oratóriumban (ez azon hely, ahol az orátorok
105 9 |         fiatalság, s amely tekintélyt ez egyszer kikezd, arra rájár,
106 9 |           szépen énekeltünk.~– De már ez sok! – kiálta fel tele méltatlankodással
107 9 |     méltatlankodással az éneklő úr. – Ez hallatlan, ez még nem történt
108 9 |            éneklő úr. – Ez hallatlan, ez még nem történt velem; a
109 9 |          fumigálni! Hát szubordináció ez? Hát tisztelet ez, mi? Hát
110 9 |       szubordináció ez? Hát tisztelet ez, mi? Hát nem vagyok-e én
111 9 |       tanácslom senki fiának, mert ha ez még egyszer történik, ha
112 9 |                  Ka – kukk.~– Ki volt ez?~A kisdiákok bőrkakukkokat
113 9 |               a hadverő catilináriát (ez egy igen híres kofaság).~–
114 9 |          kofaság).~– Micsoda… mi volt ez?~A másik oldalon egy másik
115 9 |           dolgot.~– Kakukk.~– Ki volt ez ismét? Mi volt ez ismét? –
116 9 |             Ki volt ez ismét? Mi volt ez ismét? – A prézens úr jobbról
117 9 |               hallatlan impertinencia ez? Hogy mer ön az én képemen
118 9 |       Bi-bi-bi-biennis vagyok – felel ez reszketve, s azalatt lábával
119 9 |       semmiházi?~Ümm… ümm… ümm…~– Hát ez ismét mi volt?~A kántisták
120 9 |           egymástól.~– A két keddjét! Ez nincs isten hírével – dörmögi
121 9 |               változást.~– Terem’tse! Ez biz a sátán. Úgyis neki
122 9 |               iskolába járók sorából.~Ez történt két nappal azelőtt,
123 10|     halaványabb lőn a tökmagnál…~– Ki ez a fiatal itt a másik szobában? –
124 10|            aki így elveszett?… De már ez nem verte lelkét… Nem… ez
125 10|             ez nem verte lelkét… Nem… ez már lángkorbáccsal csapott
126 10|            bámulatot; amaz erőteljes, ez simuló, szelíd jellem; de
127 11|       dolgokat beszélnek e kút felől.~Ez ókúthoz közel állt húsz
128 11|             számlálja az óraütéseket.~Ez az ifjú Bálnai.~Körülötte
129 11|             alatt ropogott a hó.~– Mi ez itt az útba? – kiálta az
130 11|            várok itt ablakodnál; fogd ez írást és olvasd.~Az ablak
131 11|          karjai közül kiszakítani, de ez erősen és hévvel ölelé magához
132 11|                  Az istenért – kiálta ez –, el ne aludjál, csak most,
133 11|               érzé őt haldokolni.~Óh, ez a természet, ez a zivatar
134 11|       haldokolni.~Óh, ez a természet, ez a zivatar oly érzéketlenek!
135 11|         gyertyafény ötlött szemébe, s ez az országúttól kétszáz lépésnyire
136 12|           fogjuk őket ismerni.~Bizony ez atyai gondoskodás jól is
137 12|         érzéstelen, vad arcaiba.~– Ki ez? Mit keres ez itt? Ki fia
138 12|           arcaiba.~– Ki ez? Mit keres ez itt? Ki fia ez a kaputos? –
139 12|              Mit keres ez itt? Ki fia ez a kaputos? – hörögetének
140 12|       odatolakodó baromarcok.~– Ühüm, ez ám az! – szólt ürgefejét
141 12|         kalapját elveté –, megveszett ez, hogy ide mer jőni? Aki
142 12|               micsoda boszorkánylagzi ez!? – közbekiált egy harsogó
143 12|           szól álmélkodva az ifjúhoz.~Ez ráismer.~– Bátyám, az istenért!
144 13|         Tölcsér Jónás hangjára ismert ez utóbbiban, s magánkívül
145 13|         kárhozatos szavakat.~– Volt-e ez az ítélet közölve az alperesnővel? –
146 13|            megütött ércszobor hangja. Ez a hang Lilláé volt.~– Igen-e? –
147 14|          csalatkoznék. Korántsem zöld ez, és még kevésbé halom, hanem
148 14|               megérdemli a figyelmet; ez az úgynevezett szalmahegedű.~
149 14|              kés nyele kandikált elő.~Ez egész párbeszéd a legsuttogóbb,
150 14|           látták egymást.~– Hah! Hah! Ez az… ez itt… ez az ember! –
151 14|           egymást.~– Hah! Hah! Ez az… ez itt… ez az ember! – rikoltá
152 14|              Hah! Hah! Ez az… ez itt… ez az ember! – rikoltá a hegedűs
153 14|              a nagy ijedelem hangja – ez az ember itt… ma… még ma…
154 14|    nehéznyavalya ütötte ki.~– Micsoda ez? – kérdé elszörnyedve Dömsödi
155 14|              neki oly hamar meghalni.~Ez egészen számításán kívül
156 14|            számításán kívül esett.~Ha ez az ember nyavalyás, miért
157 14|            odament, megszólította, de ez nem felelt. Azután fülébe
158 14|             fülébe kiáltott, s miután ez sem használt, megfogta karjánál
159 14|            véres nyomai látszottak.~– Ez az ember meghalt! – rikoltá
160 15|             miatt el nem patkolandott ez árnyékvilágból. Tehát legkevésbé
161 15|               más bizonyulna be, mint ez egy hazai városban is történt,
162 15|     galagonyabokrot sem szemlélhetni.~Ez természetesen leverő volt
163 15|            vette a gyeplőt és ostort; ez utóbbit érintkezésbe hozta
164 15|            úrhoz. Tartalma körülbelül ez volt:~– Instállom alássan
165 15|             bele ne essék!~– Ki lehet ez ember, ki még a gödröt is
166 16|              kezébe téve, …… és látta ez ajkakat halaványan lezárva,
167 16|             Azzal áltatta magát, hogy ez egész csak egyike gyötrő
168 16|              nem adhat az ébrenlét.~– Ez a halott Zilányi Janka –
169 17|                megütközés az arcokon, ez elmerülés, annál iszonyúbb
170 17|                  Megálljatok! – szólt ez, izmos karjaival feltartva
171 17|           nélkül.~– Csend! Hallgatás! Ez nem gyermekjáték. Példás
172 17|        szekrényemből a szent Bibliát.~Ez ünnepélyes hangon szólt
173 17|            kérni akarna tőle valamit.~Ez egy fejszét hozott elő a
174 17|               egy hosszú árokhoz ért; ez árkot valaha a római hadseregek
175 17|         nőtték be és szederinak.~Ide, ez árokba menekült a szerencsétlen;
176 17|          Dömsödire célozva suttogá:~– Ez az, ez az!~A többiek is
177 17|             célozva suttogá:~– Ez az, ez az!~A többiek is felkeltek
178 17|          természet fellázadva kelt ki ez iszonyú fenyegetés ellen,
179 18|              csavargó.~– Ugyé – szólt ez tört, alászállott hangon –,
180 18|                hanem űzött! – felelte ez szomorúan, illetődéstelenül
181 18|        történhetik velem. A fájdalom, ez álmatlan lovag lelkembe
182 18|        cigányt maga mellé ültetve, de ez szeretett fenn állani s
183 18|        bekötnék, akkor odatalálnék.~– Ez megbecsülhetlen kincs –
184 18|        Leander Bálnai kezét megrázva; ez pedig azonnal felkerekedett,
185 19|            akarná faragni!~Megborzadt ez iszonyattól Gáspár; ő ily
186 20|       fohászkodnak a széltől ingatva. Ez nem azon idő, melyben a
187 20|            belevágja a sírba kapáját.~Ez ellenségének sírja, a fukaré.~
188 20|              élve onnan.~      ~Amint ez megtörtént, sietve mászott
189 20|               sírban két halott van!!~Ez volt Bálnai Körmös István.~
190 21|              kezei vértől foltosak.~S ez ember mégis boldognak nevezé
191 21|               a piros szalagoktól.~De ez nem alszik; szemei, a sötétfekete
192 21|           csókját vagy keble tejét, s ez ösztöni rokonszenv legmélyebb
193 21|                öltözete eszményi. – – Ez a boldog ember.~Íme mind
194 21|              a boldog ember.~Íme mind ez öröm az övé, mind e virág
195 21|             férfi álom gőzkörébe lép.~Ez gyöngéden fölébe hajlik,
196 21|             az alvó márvány homlokát, ez egy konvulzív sikoltással
197 21|             nyomja.~– Rosszat – felel ez suttogó hangon, szemei félénken
198 21|          született leány az őrültség; ez én vagyok. Félj tőlem! Szám
199 21|            kezébe, azt híve, hogy tán ez ajándék meg fogja engesztelni
200 21|             hányja ki az anyatejet.~*~Ez a nő Lilla.~A férj, a boldog
201 21|            szolgájától tudta meg, kit ez árulásra sem pénz, sem ígéret
202 21|               hirteleni benyomás, mit ez erőszakos tett okoza lelkében,
203 21|            annak elvesztése, helyette ez őrült, erőszakos szenvedély,
204 21|                nem szerették egymást.~Ez volt az első büntetése Góliáth
205 22|             bellebb-bellebb haladó.~*~Ez ős vízpusztaság belsejében,
206 22|              gólyalábat egy sem; mire ez, mint bárányt orzó farkas,
207 22|                 Rabló te! – rikácsolá ez vak dühvel rohanva a gólyalábnak,
208 22|                 Mit akarsz? – suttogá ez fojtott hangon.~– Én nem
209 23|            felé s benne két férfi, és ez utósó és legnagyobb csapás
210 23|        halálos vergődéstől követve.~– Ez meghalt – szólt a férfi. –
211 23|              nyitott be a negyedikbe, ez volt a nő hálószobája.~A
212 23|          rémjajgatást hallának abban.~Ez Góliáth hangja volt. De
213 24|              mint a hang elenyésznek; ez az ő hite, vallása, bizodalma;
214 24|               az alig csillagos égen. Ez az éjjeli szivárvány sokkal
215 24|        kínzasz engem?~– Eredj! – szól ez a sírót elrúgva magától. –
216 24|            aki… – szava elakadt.~– És ez a nő nem emlékszik terólad;
217 24|               kés volt verve szívébe: ez apja.~A másikra egy nő,
218 24|             nyakán piros gyöngyfüzér: ez neje.~A harmadikra egy csecsemő
219 24|              pólában kék ernyő alatt: ez gyermeke.~Nagyot kiálta,
220 25|         minákkal fordult Jancsihoz:~– Ez nem az én fejem, Jancsi,
221 25|               van a kulacs, többet ér ez az úr fejénél, mert ez tele
222 25|             ér ez az úr fejénél, mert ez tele van, az úr feje pedig
223 25|          maradt rám – avitikum.~– Nem ez az? – kiálta fel furfangos
224 25|         találunk.~– Óh, sz’ nem ember ez, hanem csak cigány! – fogná
225 25|               nemzetes nagy uram, biz ez, mi tagadás benne, semmi
226 25|               Tekintetes uram, nézze, ez a szegény cigány talán még
227 25|          ivott, pedig ki tudja, talán ez is ember. Jer, te szánandó
228 25|                 Bizony csak szebb szó ez az utósó – szólt a barna
229 25|             úr és Bunda cigány, kinek ez alkalommal nagyon jól eshetett
230 25|               esküdtöt tolva előre. – Ez kalácson hízott, aztán csak
231 25|         azután befogta az orrát; hogy ez nem használt, szemeit dörzsölte;
232 25|          használt, szemeit dörzsölte; ez sem használt, a száját rejtette
233 26|             nyarokat érték még benne. Ez volt a kolera esztendeje,
234 26|      harmadnap pedig minket sirattak.~Ez is csak eleinte volt így;
235 26|               is neki megbocsátok!”~*~Ez idő óta Bálnait nem hítták