Fezejet

 1 2 |    leánykát, egy gyönyörű, vidám gyermeket, ki úgy jelent meg ott a
 2 2 |       azzal előfogta a rimánkodó gyermeket a farizeus, s hosszan lelógó
 3 2 |          szobájából az elkínzott gyermeket, s aranymondatokkal telekrétázott
 4 11|     karjaiba vette azt, mint egy gyermeket, s letérve az útról, a magas
 5 12|         még egyszer megitatták a gyermeket, s végre mind a hárman szépen
 6 21|       nyújtja felé; ő felveszi a gyermeket, ringatva lapdáz vele kezei
 7 22| zöldellettek szemei.~– Add ide a gyermeket! – susogá a pólást kiragadva
 8 22|        Ezt mondva Bálnai, a holt gyermeket ölébe adta az apának, s
 9 24|        futni, fogai közt kicsiny gyermeket visz, a kisgyermek sír,
10 24|         lövök sokat, az elejti a gyermeket, ki már nem sír, odamegyek,