Fezejet

 1 6 |           csillag az égen, mert az enyém itt van karjaim közt.~A
 2 13|          ön magának e lányzóhoz?~– Enyém; én vevém vissza őt a halál
 3 13|        vissza őt a halál kezeiből, enyém az Isten előtt.~– No, úgy
 4 17| boldogságával, senki örömeivel; az enyém királlyá tett volna engem.
 5 17|         keze majd úgyis utolér; az enyém megmutatja, hogy merre fuss.
 6 22|           kinek életéhez képest az enyém még paradicsom; lesz, akinek
 7 23|            rózsa, hervadj, mert az enyém nem vagy.~Míg az enyim voltál,
 8 23|      fekete haja a földet söpri.~– Enyém vagy – szólt elégülten Leander –,
 9 23|      Leander –, ha törve is, de az enyém – s a hölgyet karjaiba emelve,
10 25|        dünnyögé az esküdt úr –, az enyém is befagyhatott volna, ha