Fezejet

 1 4 |                 Az apa sírja~Három árva sírdogálva~Áll a temető
 2 4 |       arcának tulajdona.~– Szegény árva! – susogá a fiú, gyöngéden
 3 4 |        keserveit az ifjú –, vannak árva gyermekek, kiket senki sem
 4 8 |           tetszik meg, ki az igazi árva,~Senki sem borul a koporsójára.~
 5 8 |   megtolult a fájdalom; érzé, hogy árva, és hogy senkie sincs.~Az
 6 8 |            jövendőtől!?~Hajh! – Az árva lyánkának nem volt mit reményleni
 7 8 |            egy igen nagy hiánya az árva unokahúgnak, egy nagy növeléshiány,
 8 15| széttekintvén, messze és közel egy árva lelket sem talált, kire
 9 15|            hagyján tornyot, de egy árva galagonyabokrot sem szemlélhetni.~
10 25|        kukoricamálé) – jer szegény árva, én apád leszek tenéked! (